Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 23. hétfő - 171. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - VARJU LÁSZLÓ (DK):
2370 millió eurónyi jenben denominált államkötvény formájában sorra és folyamatosan az adósítási spirált folytatja ez a kormányzat. (15.50) Talán ezért egészen elképesztő, hogy mi állhat a folyamatok hátterében: az orbáni vétó értékelése, hiszen a vétóra készülve vehették fel azokat az óriási összegeket, amelyeket átmeneti pufferként használva talán a gazdasági összeomlásból megpróbálják kimenekíteni Magyarországot. Néhány hónapra sikerülhet ez, ha csak ezen összegekből dolgoznak, hiszen látható az, hogy az Unió részéről felvett akár hitelnek, akár a segélyalapnak az igénybevétele senkinek sem a legfőbb kívánsága. Senki nem szeret egyébként a gazdaságpolitikusok között sem hosszú távra eladósodni, de azt látni kell, hogy a koronavírus-járvány okozta veszélyhelyzetben itt szó szerinti és átvitt értelmű lélegeztetőgépekre is szükség van. Ha választanunk kell az ügyben, hogy akár uniós forrásból elveszett magyar munkahelyek tízezreit támogassuk meg vagy hozzuk vissza vagy tartsuk fenn, akkor azt kell mondjam, ez egy abszolút legitim felvetés, és egyrészt érthetetlen az Orbán-kormány vétója. A másik oldalról nagyon is érthető, hiszen azok a jogállamisági kritériumok, amelyeket adott esetben az Unió lefektet, teljes egészében, rendszerszinten tudnák az orbáni maffiaállam mindenféle korrupciós csatornáját leleplezni, ezáltal számonkérhetővé és elszámoltathatóvá tenni azt, ami egy normális demokráciában meg sem történhetett volna, mert álláspontom szerint vegytiszta demokratikus közegben az Orbán-kormány elképesztő hatalomkoncentrációja, perverz újraelosztása meg sem valósulhatott volna, aminek csak csimborasszója az, hogy ha nagy vagy akár nemzetközi cégek veszteségeket szenvednek, azt a magyar adófizetőktől szedi össze az Orbán-kormány, és tőlük pótolja ki. Egészen elképesztő folyamatábra lelhető fel. Tehát szögezzük le: ha a jogállamisági kritériumok körében bármilyen migrációs diktátumot próbálna Magyarországra kényszeríteni az Unió, mi ellenállnánk ezzel szemben; ha bármiféle, a genderlogika kategóriájába tartozó diktátumot próbálnának Magyarországra erőltetni, mi ezt nem támogatnánk, ellenállnánk ezekben a kérdésekben. Csakhogy én ezen nap elején, közepén felhívtam Gyöngyösi Márton EP-képviselőnket, részletesen egyeztetve vele minden létező csomagot, amely az Unió asztalán most jelen pillanatban fekszik, és arra jutottunk, hogy a Fidesz-KDNP nettó hazugságai egyszerűen nem lelhetőek fel még a brüsszeli-strasbourgi szinten sem. Éppen ezért szólítom fel a hazai politikai boszorkánykonyha kormányzati részét arra, hogy hagyja abba a hazudozást, ne vegye el a magyaroktól az életük megszokott színvonalának a megtartását, lehetőségét, és pótolja ki a kieső munkabéreket. Ha már a béruniót nem csinálta meg, legalább azokat ne engedje elveszni, akik most akut és folyamatos veszélyben vannak! Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki sorokból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. „Mi történik Újpesten?” címmel a DK képviselőcsoportjából Varju László képviselő úr jelentkezett napirend utáni felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. VARJU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! A múlt héten ünnepeltük a szociális munka napját, és ennek tapasztalatai mentén szeretném néhány dologra ráirányítani valamennyiünk figyelmét. Az „ünnep” szó persze túlzás, és ezért érdemes többször is visszatérni erre, hiszen a miniszter úr két rövid mondattal intézte el az egészet. Bár a Fidesz kormányzásának napról napra több kárvallottja van, a legfőbb kárvallottak, páriaként kezelt elszenvedők egyik csoportja éppen a szociális dolgozók, gondozók, akik ezen a területen dolgoznak, akik a szegények, elesettek, öregek, fogyatékkal élők és hátrányos helyzetű gyermekek életét próbálják meg megkönnyíteni. A szociális ágazatban dolgozók átlagkeresete, mint ahogy ma itt a parlamentben már szóba is került, 193 ezer forint volt, messze a legalacsonyabb az egyes nemzetgazdasági ágak átlagkeresetei közül. Nem új keletű ez a helyzet: az önök kormányra kerülése óta folyamatosan a legrosszabbul fizetett nemzetgazdasági ág, ami példátlan, hiszen 2010-ben a dolgozók átlagkeresete az előző évhez képest ötödrészével csökkent, 2011-től 2015-ig pedig évről évre tovább csökkent, és 2018-ig kellett várniuk arra, hogy a havi keresetük meghaladja a 2009-es szintet. Mindez nem szóbeszéd, hanem ahogy hallottuk és ahogy látjuk, hivatalosan megtekinthető a KSH honlapján.
