Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 23. hétfő - 171. szám - Napirend utáni felszólalások: - DUDÁS RÓBERT (Jobbik):
2364 Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett a Jobbik képviselőcsoportjából Dudás Róbert képviselő úr: „Nem felelősöket keresek, hanem megoldásokat” címmel. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. (15.20) DUDÁS RÓBERT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! Tavasz óta egy olyan helyzetben vagyunk, amire senki nem számított. Nem számítottunk rá, viszont a mindennapjainkat határozza meg azóta is a vírus jelenléte, amely egyes emberek számára kihívást jelent, más emberek számára viszont a kihívás mellett még többletterhelést is. Ők azoknak az ágazatoknak a dolgozói, akikben maximálisan bizodalmunk van. Nem lehet elégszer megköszönni az egészségügyben dolgozóknak az áldozatos munkájukat, nem lehet elégszer megköszönni a szociális szférában dolgozók munkáját. Szeretném kiemelni, hogy nem lehet elégszer megköszönni minden egyes honfitársunknak azt a példamutató és fegyelmezett magatartását és hozzáállását, amivel azt kívánjuk elérni és azt irányozzuk elő, hogy mielőbb vége lesz ennek a rémálomnak, mielőbb túl tudunk lenni a vírushelyzeten. Egy ágazatot szeretnék most kiemelni, az egészségügyről és a szociális szféráról már említést tettem, de a pedagógusok azok, akikről talán méltatlanul kevés szó esik. Számukra a tavaszi és a nyár eleji időszak egy új kihívást jelentett, egy olyan kihívással kellett megküzdeniük olyan eszközökkel, olyan eszközparkkal, olyan fejlettségi szinttel, amit a digitális oktatás egyébként nem támasztott alá. Nem tudták úgy végezni a munkájukat, mint ahogy ők azt szerették volna. Persze, párhuzamosan itt meg kell említenem gyorsan a szülők helyzetét is, hiszen a szülői munkájuk, feladataik mellett gyorsan pedagógussá is kellett válniuk, számos esetben a szabadságukat, nemcsak az ideit, sok esetben a jövő évi szabadságukat is felhasználva pedagógusként is kellett a gyermekeik mellett lenniük. Kijelenthető viszont, hogy a tanítók és a tanárok mindent megtettek ebben a nehéz helyzetben is, hogy tehermentesítsék a szülőket, a gyermekek számára pedig biztosítsák a megfelelő oktatást úgy, hogy egyébként a tudást el is sajátítsák, és ne maradjanak le az oktatás terén. Munkám során azt szoktam mondani, azt vallom, hogy nem felelőst, hanem megoldást keresek. Ezt teszem most is, amikor azt mondom, hogy sürgős segítségre van szükség számos intézményben. Két példát szeretnék idehozni e téma kapcsán. Az egyik jó példa erre a Gyöngyösi Kálváriaparti Iskola, amellyel kapcsolatban én már számos felszólaláson vagyok túl, számos tájékoztatón és számos írásbeli kérdésen. Jelenleg is egy írásbeli kérdésem van a tankerület igazgatójánál, illetve a szakminisztérium illetékes államtitkárságán is. Elmondható a gyöngyösi iskoláról, hogy ott is, mint számos más intézményben, a tanárok és oktatók rendkívül magas színvonalon végzik a munkájukat, a körülmények viszont nem adottak, ezért szükséges az Országgyűlés és a kormányzat megfelelő lépése annak érdekében, hogy az oktatás színvonala mellett a körülmények is megfelelők legyenek. A másik ilyen pedig a mátraballai iskola. Én mátraballai vagyok, születésem óta ott élek, és mielőtt országgyűlési képviselő lettem, Mátraballán voltam polgármester. Évek óta szólalok fel akár az Országgyűlésben, akár kilenc évig a Heves megyei közgyűlésben az iskolák és a kisiskolák helyzetének javítása érdekében, annak érdekében, hogy tegyünk meg mindent, hogy ezek a vidéki kisiskolák jól működjenek. Két dologra van szükség ahhoz, hogy jól működjenek. Egy: szakmai döntéseket kell hozniuk a döntéshozóknak és nem politikait. Illetve higgyék el, le kell menni vidékre, le kell jönni vidékre, mert elhiszem, hogy innen úgy tűnik, minden rendben van, de higgyék el, nincs, nagy segítségre van szükség. Hogy ennek mennyire van létjogosultsága? Olyannyira, hogy az idei Varga Gábor-díjat a mátraballai kisiskola tanítói nyerték. Nemcsak tanítók ők, hanem kicsit szülők is. Egy ilyen kisiskolában a közvetlen, családias környezet miatt támaszt is jelentenek ők a gyermekek, egyben a szülők számára is. Ez fontos a gyermekek mellett a szülőknek is, hiszen a szülők számára fontos, hogy biztonságban, megfelelő oktatás mellett tudhassák a gyermekeiket. Ugyancsak gratulálni tudok a mátraballai iskola két tanítója mellett a pedagógusszakma összes tanítójának és tanárának is. Köszönettel tartozunk nekik az áldozatos munkájukért, amelyet végeztek
