Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 20. péntek - 170. szám - Az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról szóló 2000. évi XIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója:
2286 Elsőként megadom a szót Soltész Miklós államtitkár úrnak, a Miniszterelnökség államtitkárának, az előterjesztőnek. Parancsoljon, államtitkár úr! SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az Országgyűlés az első Orbán-kormány ideje alatt, 2000 tavaszán fogadta el az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról szóló 2000. évi XIII. törvényt. A törvény célja az volt, és jelenleg is az, hogy a hatósági elkobzás útján állami tulajdonba került egyes dolgok, tárgyak társadalompolitikai szempontokra tekintettel, észszerű módon, ne csak kampányszerűen jussanak el a rászorultakhoz, illetve az eljuttatás a különböző érdekek, különösen a szellemi tulajdonjogában megsértett jogosult érdekének megfelelő figyelembevétele mellett történjen. Az első Orbán-kormány megteremtette annak a lehetőségét, hogy a büntetőeljárás és a szabálysértési eljárás során elkobzott egyes dolgok, tárgyak felhasználhatók legyenek közérdekű jótékony célra. Az elkobzás olyan intézkedés, amelynek célja, hogy egy meghatározott dolog az állam tulajdonába kerüljön úgy, ha a szabálysértés a büntetőjogi felelősség alapját képező jogsértési magatartással összefügg. Az állam tulajdonába került elkobzott dolgot a hatóság értékesítheti vagy megsemmisítheti, a törvény azonban biztosítja a karitatív szervezeteknek, hogy a büntetőeljárás és szabálysértési eljárás során az elkobzás útján állami tulajdonba került egyes dolgokat ingyenes átadás keretében eljuttassa a rászorultakhoz. Így tehát megsemmisítés helyett az elkobzott javak hasznosulnak, mégpedig közérdekű, jótékony célra is felhasználhatóvá válnak. Számtalan esetben előfordul, hogy például hamis márkajelzésű ruhaneműk, pulóverek, pólók, cipők vagy éppen játékok kerülnek elkobzásra. Ezek az úgynevezett márkátlanítás után a rászorulók részére adományként kioszthatók. Az elmúlt húsz év során évente átlagosan 100 millió forint értékű adomány jutott el így a rászorulókhoz. Amennyiben a törvény nem tenné lehetővé a karitatív célú felhasználást a hatóság és az állam részére, akkor a lefoglalt tárgyak sajnos megsemmisítésre kerülnének, és ezzel megfosztanánk a segítségre szorulókat a támogatásoktól. Az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról szóló törvény elfogadása óta több mint húsz év telt el. A törvény alkalmazása az elmúlt években számos olyan gyakorlati problémát hozott a felszínre, amely egyértelműen mutatja a módosítás szükségességét. Az Európai Unióba való belépésünk is átalakította a vámszabályokat. Ezért az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai nyomán a mostani javaslat meg kívánja teremteni az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról szóló 2000. évi XIII. törvény összhangját az elkobzás útján állami tulajdonba került egyes dolgok karitatív célú, közérdekű felhasználásának fennálló gyakorlatával. Továbbá a törvény egyéb technikai jellegű módosításokat is be kívánt nyújtani. A törvény lehetővé teszi, hogy a közérdekű felhasználás kezdeményezésében, lebonyolításában a külön jogszabályban meghatározott felételeknek eleget tevő karitatív szervezetek vegyenek részt. A közérdekű felhasználás kezdeményezésében, lebonyolításában részt vevő karitatív szervezet az a szervezet lehet, amely tagja a Karitatív Tanácsnak, legalább 8 éve folytat karitatív tevékenységet, országos hálózattal, és legalább három regionális központtal, a segélyakciók lebonyolításához szükséges megfelelő logisztikai háttérrel rendelkezik, országos viszonylatban legalább 40 főt foglalkoztat munkaviszonyban, s legalább három regionális raktárt működtet. Vagyis rendelkezik azzal a szakmai tudással, infrastruktúrával és szakembergárdával, amely szavatolja az elkobzott dolgok optimális és valóban a rászorulók érdekeit szolgáló szétosztását. Ezúton is szeretném megköszönni sokrétű, az embereket szolgáló munkájukat. (17.50) Ezért a törvényjavaslat módosításának előkészítése során a hat legnagyobb hazai karitatív szervezettel, a „békeidőben” Karitatív Tanácsként, most pedig a veszélyhelyzet alatt Nemzeti Humanitárius és Koordinációs Tanács tagszervezeteivel, így a Katolikus Karitásszal, a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel, a Magyar Református Szeretetszolgálattal, a Baptista Szeretetszolgálattal és a Magyar Vöröskereszttel is egyeztettünk. Az egyeztetések és a legnagyobb, professzionálisan működő karitatív szervezetek visszajelzései alapján azt tudom mondani önöknek, hogy a törvény közvetlen alkalmazói, akik közvetlenül is
