Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 20. péntek - 170. szám - Az anyakönyvi eljárások egyszerűsítéséről és elektronizálásáról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - KÁLLÓ GERGELY (Jobbik): - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):

2282 Magyarországon tulajdonképpen attól a pillanattól kezdve, hogy megszületett az anyakönyvezés állami rendszere, folyamatos fejlődés kísérte ezt a munkát, de az tény, hogy az anyakönyvezés rendszerének legnagyobb lépése vagy a legnagyobb szükséges lépése a globalizált világgal jött el. Rendkívül komoly a népvándorlás a világban, és egy polgár megszületik az egyik országban, aztán a szülőkkel a munka miatt átköltöznek egy másikba, aztán megismer egy lányt vagy fiút, átköltözik vele egy harmadikba, aztán kap egy munkát egy negyedik országban, aztán ott elkezdenek születni a gyerekei, de közben ők is költöznek. Tehát a mai világban húsz év alatt tulajdonképpen egy ember is nagyon sok joghatóság területén fordulhat meg, közben pedig a személyi állapota nem változik, csak legfeljebb házasságot köt, gyermekei születnek, és kíséri az ő életét a minden országban előállított anyakönyvi bejegyzés. Én ezt a javaslatot üdvözlöm, tulajdonképpen inkább nem kritikám lesz, hanem pici hiányérzetem, de a hiányérzetem elég erőteljesen specifikusan szakmai alapú, tehát nem is lehet elvárni mindenkitől, aki az ilyenfajta jogalkotás rendszerében részt vesz, hogy ezeket a speciális kérdéseket figyelembe vegye, és válaszokat próbáljon rá találni. Annak nagyon örülök, mert ügyvédként rengeteg olyan eljárásban voltam, ahol az anyakönyvezéshez vagy a továbblépéshez, tehát anyakönyvi bejegyzést igénylő továbblépéshez külföldi okirat állt csak rendelkezésre, és bizony menni kellett a fordítóirodába nagyon sok pénzért, gyakorlatilag olyan adatokat lefordíttatni, ami számokról szólt, meg névről szólt. Azért a mai világban a közigazgatási ügyintézőknek a tudása, ismerete terjed addig, hogy egy útlevelet vagy egy külföldi, bármifajta igazoló iratot, ami nagyon egyszerű, általános nyelvezetű és rövid tartalmú, ő maga is meg tud ítélni, hogy milyen adatot tartalmaz, és szerencsére a 4. § most feloldja azt, hogy minden külföldi irathoz kelljen hivatalos fordítás. Az is nagyon érdekes és tényleg újszerű dolog, és nagyon sokan nem is gondolnak erre, hogy milyen helyzetek vannak akkor, amikor két különböző állampolgár egy gyermek két szülője, akkor az anyakönyvezés miként folyik. Elég bonyolult volt eddig egyébként Magyarországon mindez, és azt a helyzetet, amikor az anya a magyar és az apa a külföldi, akkor aránylag leegyszerűsíti az új folyamat vagy az új eljárás, de azért, ha az apa a külföldi és az anya a magyar, azért ott még némi bonyodalmak maradnak, bár a jogszabály igyekszik nagyon gondoskodó vagy segítőkész lenni, de azért ebben még néha a feleknek küzdenie kell. Azt a helyzetet már korábban a jogalkotó megváltoztatta, hogy az anyakönyvi határozatok ellen lehessen fellebbezni. Meg kell hogy mondjam, hogy én jogászként azért ezen nem csodálkoztam, mert az anyakönyvezés nem egy érdemi határozat. Az nem úgy van, hogy kértek egy ügyben dönteni, és akkor a belátásomtól függ, hogy az egyik vagy a másik félnek adok igazat. Azért ez egy hatósági nyilvántartás, amiben szintén lehetne bizonyos ügyekben fellebbezni, de ott mindig egy mérlegelési joga van abban az adott közigazgatási szakembernek, hogy azt a jogot megadja-e valakinek. De azért, amikor valaki házasodik, meg születik, meg nevet változtat, azért ott az egy teljesen más típusú ügyfajta, és én magam sem gondolom, hogy ennek fellebbezésének kellett volna lenni, de való igaz, és ez egyébként nem az anyakönyvvezetők felelőssége, hanem a jogalkotás felelőssége volt, hogy az életviszonyok rendkívül bonyolulttá váltak, és az anyakönyvi jogalkotás ezt a bonyolultságot és ennek ritmusát nem tudta követni. És nagyon sokszor voltak az anyakönyvvezetők olyan helyzet előtt, hogy maga a törvény nem adott választ az adott helyzetre, és rá kellett bízni, hogy ő az adott szituációban hogy dönt, és benne volt ebben az is, hogy akár rosszul dönt. A felügyeleti tevékenységnek az erőteljesebb volta legfeljebb most azt fogja szolgálni, hogy az anyakönyvvezető felelőssége megmarad ugyan, de az aggodalma attól, hogy esetleg egy adott speciális ügyben rosszul dönt, az legalább kevésbé marad fönn. Névváltozási okirat helyett névváltozási hatósági bizonyítvány lesz, ami tulajdonképpen, azt gondolom, csak egy elnevezési változás, illetőleg annak nagyon örülök, hogy nemcsak az határozza meg, hogy a vezetéknév egy- vagy kéttagú lehet, hanem számomra legalább azt is meghatározza, hogy egy Magyarországon született magyar polgárnak, aki magyar szülőktől született, annak maximum kéttagú vezetékneve legyen. Tehát ezt sem bánom, bár rendkívüli módon üdvözlöm azt, hogy - nem is tudom, hogy van-e ország, ahol ilyen liberális anyakönyvi eljárás van, mint Magyarországon - a külföldi, tehát idegen országból származó családban született gyermek, akit Magyarországon magyarnak anyakönyveznek, az eredeti szülői kultúrkört megtartva, gyakorlatilag az ottani névviselést, mind vezetéknevet, mind utónevet illetően megtarthatja, és nem állít a magyar hatóság az