Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 20. péntek - 170. szám - Egyes gyermekvédelmi és szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - UNGÁR PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről:

2215 reagálni, hogy hogyan próbálja meg ezt a szociális kormányzat a jelen esetben megoldani, hogy a hajléktalan emberek ne kerüljenek egészségügyi kockázat alá, az fontos lenne, mert ez is egy fontos pont most, a koronavírus-járvány alatt a szociális rendszerben. Az ápolási díj kapcsán alapvetően jó dolog ennek a települési részét emelni, meg jó dolog ezt a maximumot emelni. Az ápolási díj egy állami feladat, tehát az ápolási díj a jelenlegi rendszerben államilag finanszírozott nagyrészt, és annak az állami kockázatközösségnek, amit önök a 2009-es népszavazáson állítólag politikailag megvédtek, része az ápolási díj. (11.40) Ezért ezt bármilyen módon az önkormányzatokra hárítani, szerintem alapvetően egy téves dolog. Én azt gondoltam a 2004-es Mátrai Márta-javaslat alapján, hogy önök is ezen az állásponton vannak. Az pedig egészen indokolhatatlan, és nem is indokolták meg eddig, hogy miért tesznek különbségek azok között, akik gyermeküket, illetve idős hozzátartozójukat ápolják, és miért van az, hogy az ápolási díj 58 ezer forint azok esetében, akik nem a gyermeküket gondozzák otthon. Amit erről mondanak, vagy amit kihallok mint ideológiai magyarázat, az az, hogy míg egy sok esetben fogyatékossággal élő gyermeknek az egész életen át tartó nevelése egy emberre hárul, az idősgondozás egy egész családi feladat, ugyanakkor azok, akik ezt mondják, véleményem szerint, nem tudják, hogy mi Magyarországon a valóság idősgondozás kapcsán, hiszen ezt nem tudja egy egész család megoldani. A családok sok helyen laknak Magyarországon egyszerre, ráadásul azok az emberek, főleg azok a szendvicsgenerációban élő, nagyon nagy többségben nők, akiknek egyszerre kell gondoskodniuk a család idősebb meg fiatalabb tagjairól, kiszorulnak a munkaerőpiacról és elszegényednek az ilyen ápolási feladatok miatt, és erre nem reagál az a fajta ideológiai hozzáállás, amit önök tanúsítanak. Tehát attól még, mert valaki nem egy gyermeket ápol, az még ugyanolyan ápolási munka, és ezt ugyanúgy kell megbecsülni. Értelemszerűen, ha ebben nem értünk egyet, én annak is nagyon örülök, ha ezt államtitkár úr elmondja, hogy itt ebben a különbözőségtételben kormányzati politika van, és hogy ennek a kormányzati politikának mi az alapja. A gyermekvédelem terén is azért azt fontos hozzátenni, hogy a gyermekvédelmi munkatársak alulfizetettsége ahhoz képest is drámai, hogy mekkora felelősséggel rendelkeznek. Ezeknek az embereknek - és tényleg nagyon-nagyon tisztelem azt a munkát - olyan hihetetlenül nehéz döntéseket kell meghozni munkájuk során, amit nem indokol meg egy 220 ezer forintos nettó fizetés. Itt emberi sorsokról döntenek, sokszor olyan esetben, hogy rossz meg még rosszabb verziók között kell dönteniük, mondjuk, egy családból való kiemelés a gyermekeknél, és amellett, hogy a nevelőszülői hálózatban lévőknek a fizetését, illetve az ezzel kapcsolatos anyagi támogatásokat helyesen növelik, a gyermekvédelmi intézményrendszerben dolgozók fizetését is növelni kéne, hiszen ez a munka az alapja annak, hogy Magyarországon van-e bármilyen szintű gyermekvédelmi feladat. Azt mondta Harrach képviselőtársam, hogy a mi oldalunk az alapjövedelem mellett van, és ezzel egy filozófiai vitája van, hiszen a munka alapján kell a jövedelmet vagy a bért megítélni, az lenne a helyes, és az a konzervatív gondolat, hogy alapvetően az kapjon pénzt, aki ezért megdolgozik. A szociális szektorban dolgozók megdolgoztak ezért a pénzért. Tehát itt nem valami alamizsnát követel az ember, meg nem jótékonykodást, hanem azt mondja, hogy vannak a magyar államnak olyan munkavállalói, akik nincsenek rendesen megfizetve. Akik ezért, például most, a koronavírus-járvány alatt megfeszített munkát végeznek, sokszor járványveszélyben olyan munkát végeznek, ami miatt néha nem tudják látni a gyermekeiket, önkéntes karanténba kell vonulniuk, rettentően kevesen vannak, és ezeknek az embereknek szintén a mai napig nem tudják megindokolni, hogy miért nem adták meg az egyszeri 500 ezer forintos bérkiegészítést. S ami a legabszurdabb - és ismételten, ha államtitkár úr erre tudna reagálni, bár tudom, hogy ez nem ilyen kérdezz-felelekes parlamenti műfaj -, az az, hogy az ingyenes utazásból miért maradtak ki, az aztán tényleg teljesen indokolhatatlan kormányzati politika, amikor ezt nagyon helyesen az egészségügyi dolgozók megkapták most, a járványhelyzetben. Tehát a szociális szektorról úgy beszélni, hogy nem beszélnek azokról az emberekről, akik a szociális szektort működtetik - és ezek a szociális dolgozók -, teljes abszurdum. Az pedig, hogy minden egyes évben tartanak egy sajtótájékoztatót, ahol elmondják, hogy ágazati béremelkedés az, ami a garantált bérminimum emelését jelenti valójában, már senkit nem csap be, mert a szociális