Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 20. péntek - 170. szám - Az ülésnap megnyitása - A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz):

2196 Az alapvető élelmiszerek áfájával kapcsolatban szerintem Nacsa képviselőtársam elmondta, amit tudni kell. Én sem értem, hogy miért hozzák ezt mindig elő, amikor pontosan tudják, hogy évről évre minden egyes esetben a kormányzat, illetve a parlament valamelyik élelmiszernek csökkentette az áfáját, van, amit egy, van, amit több ütemben, tisztelt képviselőtársaim. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) Azt is tudomásul kellene már végre venni, hogy a mi adópolitikánknak pont az a lényege, hogy a forgalmi adókat egy magasabb szinten tartjuk, viszont a jövedelemadókat alacsonyabb szinten tartjuk. Ezt csak az nem érti meg, aki nem akar egyszerűen szembenézni a tényekkel. Lehetséges, a miniszterelnök úr is elmondta már százszor itt a parlamentben meg Varga miniszter úr is, hogy lehetséges másfajta adópolitika, legitim adópolitika. Lehetséges olyan adópolitika, amelyik azt mondja, hogy a jövedelemadókat tartjuk magasan, ezt csinálták egyébként a szocialisták, emlékeznek, hogy volt 44,5 százalékos szja is - viszont ők sosem tartották mellette az áfákat alacsonyan, ezt tegyük hozzá. De lehetséges olyan legitim adópolitika, hogy a jövedelemadókat magasan tartjuk, a forgalmi adókat alacsonyan. A mi kormányunk azt mondja, hogy nem ez a helyes irány, hanem fordítva csináljuk, és én ezzel maximálisan egyet is értek. (10.00) Arató képviselőtársamnak szeretném mondani: nagyon szomorú vagyok, hogy ön, képviselőtársam, nem tud mit kezdeni azzal a fogalommal, hogy nemzeti protekcionizmus; nem tud mit kezdeni azzal a fogalommal, hogy lokálpatriotizmus; nem érti a lokalitások jelentőségét gazdasági értelemben is. Tisztelt Képviselőtársam! Amikor én elvittem a gyerekeimet, mondjuk Görzbe - ha jól emlékszem, ön történelemszakos tanár, mond-e ez a szó önnek valamit, hogy Görz? (Arató Gergely: Igen.) Ma úgy hívják, Gorizia -, hogy megnézzük az első világháborús kiállítást, akkor, amikor leültem a kávézóba akkor gorizian caffčt ittam, tehát a helyi kávét. Amikor elmentem Triesztbe a gyerekeimmel, hogy megmutassak nekik egy olyan, a Monarchia időszakában fölépített gyönyörű várost, amelynek komoly magyar kulturális vonatkozásai voltak, akkor elmentünk és megnéztük a helyi kávénak, az Illy caffčnak a kiállítását, és a kávézóban természetesen nem brazil kávét ittunk, hanem Illy-kávét ittunk. Nem mellékesen jegyzem meg, hogy duplán örömmel ittam ezt a kávét, mert nemcsak a helyi, trieszti kávét fogyasztottam, hanem egy olyan kávét, amelynek magyar vonatkozásai vannak, hiszen Illy Ferenc volt az, aki azt az üzemet megalapította. Tehát az egyetlenegy magyar vonatkozású kávémárkának, kávébrandnek a megkóstolására volt lehetőség; teljesen természetes dolog, hogy ugyanezzel az elvárással. Ezért mondtam, hogy Kósa képviselőtársam javaslatának kifejezetten kulturális vetületei vannak, identitásvetületei, az önazonosságunkhoz tartozó részei, hogy mi pedig helyben helyi bort igyunk, helyi terméket fogyasszunk. És igenis kéne figyelni arra, hogy a globalizmusban milyen módon tudnak fölértékelődni a lokalitások és az ehhez kapcsolódó kulturális, gasztronómiai értékek, de úgy látom, hogy Arató képviselőtársamnak sem a patriotizmus, sem a lokálpatriotizmus és különösen a nemzeti protekcionizmus nem mond semmit, vagy legalábbis számára sajnálatos módon - és ezt nem először bizonyította be - mindezek nem képviselnek értéket. Ez a különbség alapvetően önök és miközöttünk, tisztelt képviselőtársak. Szeretném fölhívni a figyelmét Csárdi képviselőtársamnak is. Tessék megnézni azt, hogy mondjuk, a Mohai Ágnes ásványvíznek - mert én mindig a saját megyénknek az értékeiről szeretnék beszélni, a Mohai Ágnes ásványvíznek, amely a szocializmusban is ismert márka volt - a kálváriáját! Ha olyan piaci szabályozások lettek volna, mint amilyeneket most itt Kósa képviselőtársam kezdeményez, akkor minden bizonnyal ezek a helyi értéket képviselő üzemek könnyebben túl tudták volna élni a nehéz gazdasági időszakokat, tisztelt képviselőtársaim. És a Mohai Ágnes egyébként a második világháború előtt is már ismert ásványvízmárka volt. Ezeket az ásványvizeket szorítják ki azok a multinacionális italgyártók, akik egyébként nem ásványvizet forgalmaznak nem egy esetben, hanem csak egy viszonylag alacsony ásványianyagtartalommal rendelkező szénsavas vizet. Nem akarok most márkákat mondani. Csárdi képviselőtársamnak mondanám, ha itt lenne, mert kérdezte a GVH-t. Tessék megérteni - csak nyilvánvalóan ehhez valamennyire a területen otthonosan kéne mozogni -, hogy a Gazdasági Versenyhivatal azokban az ügyekben jár el, amelyekben hatásköre van. (Nacsa Lőrinc: Így van!) Most fogjuk fölhatalmazni.