Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 20. péntek - 170. szám - Az ülésnap megnyitása - A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:

2187 Köszönjük. Most megadom a szót Bangóné Borbély Ildikónak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő asszony! BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy egy statisztikai adattal kezdjem a felszólalásomat! Ma Magyarországon legalább 400 ezer olyan gyermek él, ahol legalább az egyik szülő alkoholista. Ez a legkisebb adat. És engedjék meg, hogy azt is elmondjam, hogy nagyon bizarr így péntek reggel sörrel, borral, pálinkával kezdeni a parlamenti ülést. (Nacsa Lőrinc folyamatosan közbeszól.) És nagyon bizarr az is, hogy a pandémia, járványhelyzet kellős közepén ez a legfontosabb törvényünk akkor, amikor a szállodák nem működnek, fesztiválok nincsenek Magyarországon, és az éttermek be vannak zárva. Mondhatják azt is, képviselő urak, hogy készülünk arra törvényekkel, hogy majd mikor a helyzet már javul, és nem lesz járvány, akkor ezek a törvények készen álljanak, hogy hogyan tudjuk a vállalkozásokat megsegíteni. De azt is tudjuk, hogy önök egy-két nap alatt be tudnak a Ház elé hozni törvényeket, és nem kell hozzá egy hét, hogy nagyon gyorsan meg is szavazzunk valamit. És joggal várná el az ellenzéki képviselő meg a lakosság, hogy olyan törvényeket tárgyaljunk járvány idején, amelyek mondjuk, ténylegesen a kisvállalkozásokat segítik, vagy a magyar családokat. Mondhatnánk azt, hogy mikor vezeti be a kormány a 100 százalékos táppénzt, amit kérünk járványhelyzet idején, vagy mikor vezetnek be olyan törvényeket, amiket mi is, képviselők, személy szerint én is kezdeményeztem a Magyar Szocialista Párt részéről, hogy mondjuk, azok a kismamák, akik terhesek, 100 százalékos távolléti díjat kaphassanak; hogyha úgy döntenek, hogy féltik a saját életüket és a magzatuk életét, akkor hadd mehessenek el, ne kelljen nekik dolgozni, de ne táppénzre, hanem 100 százalékos távolléti díjra. Azzal mi, szocialista képviselők sem tudunk vitatkozni, hogy hogyan kell a kisüzemi sörfőzdéket meg a kisvállalkozásokat támogatni, csak önöket meghallgatva még azt is lehetne mondani, hogy lehet ezt a törvénymódosítást támogatni, csak tudják, egészen mást láttunk az elmúlt tíz évben. Kósa Lajos a felvezetésében nem beszélt arról, hogy mondjuk, 2017-ben a Pécsi Sörfőzde akkor már veszteséges volt, és hogyan kaparintotta meg Matolcsy Györgynek az unokatestvére, Szemerey Zoltán, és mihelyt megkaparintotta, 1,08 millió hektoliterfokos komlónedűt gyártottak, ez 2017-ben 442,4 ezer liter gyártást eredményezett, és ezt, miután megszerezte Matolcsy György unokatestvére, nagyon gyorsan levitték 200 ezer alá, ugyanis azonnal beterjesztettek egy törvényt, ami arról szólt, hogy megemelték 8 ezerről 200 ezerre az éves hektoliterplafont, ami azt jelentette, hogy nem 100 százalékos adót kellett befizetni a sörgyártás után, hanem ennek a felét, 810 forintot. Tudják, ezek a törvénymódosítások azok, amikre azt kell mondania az ellenzéknek, hogy nem hiszünk már önöknek, mert önök lényegében mindig beteszik a lábukat egy-egy gazdasági szektorba, és miután önök oda betették a lábukat, akkor tudnak olyan törvényeket hozni, amik kedvezőek ezeknek a gazdasági szektoroknak. És ez nem véletlen. Nem véletlenül, mondjuk, ellenzéki képviselők, hogy hogyan zajlottak ezek a törvénymódosítások, és ezt Kósa Lajos képviselő úr elfelejtette elmondani. Az előttem felszólaló Z. Kárpát Dániel is elmondta azt, hogy a kis kézműves főzdék piaci részesedése Magyarországon most körülbelül 3 százalék, de ha a szakmával egyeztettek volna, ahogy önök ezt így felvezették, akkor tudnák azt is, hogy ez a piaci részesedés, ha teljesen kihasználják a kapacitásukat, akkor sem mehet 6 százaléknál többre. Nem tudnak 20 százalékot szerezni a mostani piacból a kis sörfőzdék, úgyhogy hiába mondják azt, hogy 20 százalékot tudnának biztosítani ezeknek a piaci szereplőknek, a mostani kapacitási igényük nem tudja ezt teljesíteni. És akkor még arról is beszélni kell, hogy itt nemcsak a pécsi sörgyárról van szó, hanem a Csíki Sörről is, és lényegében önök ezt a két szektort kívánják olyan helyzetbe hozni, amit törvényekkel próbálnak garantálni. Én azt gondolom, tudom, hogy önöknek az nem tetszik, hogyha az ember erről beszél, de ha az elmúlt éveket és az elmúlt éveknek a gyakorlatát nézzük, akkor mondom, csak megismételni tudom magamat, hogy ha önök bekerülnek egy-egy gazdasági szektorba, vagy eluralják azt a gazdasági