Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 19. csütörtök - 169. szám - A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány létrehozásáról, valamint a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány és a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem működéséhez szükséges feltételek és forrás biztosításáról szóló törvény... - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

2146 összesen 199 dolgozó csoportos elbocsátása várható december elején a gödöllői székhelyű Szent István Egyetemről. (18.00) Ehhez tartozik egyébként, ahogy hallottuk a bevezetőben, a keszthelyi Georgikon is. Azt gondolom, ez eléggé jól mutatja azt, hogy a professzor úr által az expozéjában emlegetett alapelvek hogyan valósulnak meg a magyar rögvalóságban. Akkor kezdjük az elejéről! Amikor annak idején az agrártudományi szakokat művelő egyetemek összevonásáról esett szó a tisztelt Ház előtt, illetve korábban a Kulturális bizottság ülésén, akkor is kifejtettem, hogy maga az a szándék, hogy minden létező kutatóintézetet, kart és tanszéket egy egyetembe össze akarnak tolni, és ezáltal a rangsorokban történő előrelépést várnak el a fideszes kormány képviselői, ez lehet, hogy az íróasztal mellett jó ötletnek tűnik, de aki egy kicsit is ismeri az egyetemi magyar valóságot, az pontosan tudja, hogy itt szinergiaeffektusokról nem nagyon lehet szó. Inkább arról lehet szó, amit én a vezérszónoki felszólalásom elején elsoroltam, csoportos leépítésről és bizonyos kapacitások megszüntetéséről. Lássuk azt be, hogy azért, mert egy hihetetlen széttagolt szerkezetű monstre intézményt hozunk létre, és körülbelül minden olyan intézményt, amelynek a nevében az agrárium vagy bármelyik csatolt része szerepel, ebbe beletolunk, attól milyen minőségi fejlődést várhatunk el, tisztelt államtitkár úr. Abba már bele sem megyek, hogy a XXI. században van kutatóintézetek közötti együttműködés, miért szükséges egy formális intézményi pecsét az egészhez, azon kívül, hogy jó magyar szokás szerint ezzel megnövekedett bürokrácia jár együtt az eddigi tapasztalatok szerint, hiszen már nemcsak két pecsét kell egy beszerzéshez, hanem majd amíg a parancslánc végigmegy az egész egyetem rektorához, addig nyolc pecsét kell. Tehát ettől komolyabb tudományos, főleg rangsorbeli előrelépést szerintem nem lehet várni. Az pedig, hogy olyan, véleményem szerint a hazai nemzeti agrár-felsőoktatás szempontjából kiemelkedően fontos intézményeket, mint a keszthelyi Georgikont - amelyet az elmúlt évek során ideoda csatolt a mindenkori felsőoktatási vezetés - ilyen helyzetbe hoznak, az pedig felháborító egyszerűen, és Manninger Jenő fideszes országgyűlési képviselő úr szégyene, hiszen nagybátyja, Manninger Gusztáv Adolf professzor forog a sírjában konkrétan szerintem jelenleg. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy Palkovics miniszter úr is keszthelyi. Nem is értem azt, hogy egy ilyen nagy múltú intézményt - és tényleg, a Festetics grófokhoz én érzelmileg is kötődöm, mint soproni poncichter polgár -, szóval, egy ilyen nagy múltú intézményt egyszerűen betolni, és az egészet megint a szokásos alapítványi formába átalakítani, tényleg azt gondolom, hogy most már túlmegy minden határon, tisztelt államtitkár úr. Azt gondolom, hogy megint ceterum censeo elmondom természetesen, hogy nem az alapítványi formával van a baj, hanem látjuk, hogy mi történt az eddig alapítványi formában működtetett egyetemeken. A legrosszabb forgatókönyveink, amiktől itt, ebben a tisztelt Házban ellenzéki képviselőtársaimmal közösen óvtuk a döntéshozókat, azok következtek be. Nézzük már meg, hogy kiket neveztek ki önök ezekbe a kuratóriumokba! Csányi bankvezér úr ül a Soproni Egyetem kuratóriumában. Aktív minisztereket ültetnek be. A világon ilyen nincs, államtitkár úr! És mindenki érdekes módon egy bizonyos fideszes körhöz köthető, hogy most éppen felvidéki olajvállalkozó vagy más, ugye, a Színművészeti Egyetem esetét, ha felhozom, amire szintén már nagyon régóta próbálok egy kompromisszumos megoldást javasolni a tisztelt fideszes kormánynak, és mintha süket falaknak beszélnénk most is, azt gondolom. És majd államtitkár úr a végén a maga végtelen professzoros tisztességében feláll, és gyakorlatilag elmondja azt a védőbeszédet, ami az én megítélésem szerint és a néppárti Jobbik véleménye szerint védhetetlen. Hiszen a mi számunkra a magyar polgárok XXI. századi tudása és jóléte a fontos, és a hazánk polgárainak a tudását, például az agrárterület területén az alapozza meg, ha az egyetemek és a kutatás autonómiáját megőrizzük, és nem az, hogy betoljuk az egészet egy alapítványi formába, ahova öt fideszes potentátot kinevez aztán az illetékes miniszter. Hát, hova jutunk így, tisztelt államtitkár úr?! Én természetesen ismét benyújtom ehhez a törvényjavaslathoz is azt a szokásos módosítómat, amit aztán megint el fognak önök utasítani, miszerint az egyetemi polgárok által megválasztott akadémiai vezetők és a hallgatók képviselői kerüljenek be ex officio ezekbe a kuratóriumokba, hogy legalább a