Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 19. csütörtök - 169. szám - A Közép-európai Oktatási Alapítványról és a Közép-európai Oktatási Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - BŐSZ ANETT (DK): - ELNÖK: - JUHÁSZ HAJNALKA (KDNP): - ELNÖK: - BŐSZ ANETT (DK):
2075 Köszönöm szépen, képviselő úr. Bősz Anett képviselő asszony következik kétperces felszólalásra. Parancsoljon, öné a szó. BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Pósán László képviselőtársamnak egy nagyon gyors reakciót szeretnék adni. Én magam egy német nemzetiségi óvodába jártam, és bátran meg tudom mutatni önnek a helyesírásomat vagy a magyarnyelv-használatomat. Úgy gondolom, hogy semmiféle hátrányom nem származott ebből. Egyébként azt is szeretném elmondani - amit ön a felszólalása végén említett -, valóban úgy van, hogy nem kezdenek el nyelvtani szabályokat magyarázni, mondjuk, a német ajkú óvó nénik, de valószínűleg nem kezdenek el az angol ajkú óvónénik sem magyarázni. Nem igeidőket tanulnak az óvodások, hanem ahogy ön elmondta, gyermekdalokat, illetve adott esetben a különböző étkezések nevét, a ruhadarabok nevét, és nagyon sok mindent, amivel egy óvodás gyermek találkozik. Nagyon örülök, hogy ez most ennek a vitának a keretében felmerülhetett. Nézek most Brenner Koloman képviselőtársamra, aki, ha jól tudom, kétnyelvű gyermekként nőtt fel. Én magam nem kétnyelvű gyermekként nőttem fel, de majdnem. Ugyanis az óvoda abban jelentősen tud segíteni a nyelvoktatás terén, amit Juhász Hajnalka képviselőtársam már említett, hogy neki sokat kellett küzdeni azért, hogy egy külföldi nagyon magas színvonalú egyetemen megugorja a nyelvvizsgát. Hát ezek azok, amiket még az iskolába kerülés előtti nyelvoktatás során - ha ezt egyáltalán oktatásnak lehet nevezni - egyszerűen megszokjuk, azt, hogy vannak különböző nyelvek, s az idegrendszerünk és az agyunk elkezd arra alakulni, hogy nemcsak egyféle megnevezése van a dolgoknak, mert a dolgok természetéből adódik, hogy a különböző nyelveken különbözően nevezünk meg valamit. Nagyon örülök, képviselőtársam, hogy tudunk erről beszélni. Egy vitának is örülnék ez ügyben. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Juhász Hajnalka képviselő asszony következik kétperces felszólalásra. Parancsoljon! JUHÁSZ HAJNALKA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Három dologra reagálnék. Egyrészt az idő kérdésére, amit Bősz Anett képviselőtársnőm vetett fel. Ez a Nemzetközi Érettségi Szervezet 1968-ban jött létre Genfben, amelyhez ez az alapítvány fog csatlakozni. Azt gondolom, hogy ennek nagyon fontos most megtörténnie. Az alapítványhoz kapcsolódó költségek terén pedig a tudás a legnagyobb befektetés, a legfontosabb, és az a perspektíva, amit egyikünk sem említett, hogy az itt végzett érettségiző diákok minidiplomatává válnak. Tudjuk azt, akik a diplomáciai világban, nemzetközi szervezetekben mozgunk, hogy akik nálunk tanulnak és itt végeznek, azok kötődnek az országhoz, kötődnek a kultúrához és ahhoz a regionális összefogáshoz, amit az alapítvány meg kíván célozni. A harmadik: én nem azt mondtam, hogy a magyarországi felsőoktatás nyelvi oktatási színvonala nem felel meg, hanem például egy angolszász egyetemen szótár nélküli felsőfokú nyelvvizsgát kellett tenni ahhoz, hogy valaki bejusson. Nem nekem volt nehéz, hanem ez egy rendkívül nehéz feladat alapvetően. Ez az alapítvány pedig ezek alól a nyelvvizsgák alól felmentést ad annak, aki ezt az iskolát el tudja végezni, s ezáltal azok, akik nálunk szerzik meg a tudást, igazából a mi kisköveteinkké válnak a világban. Milyen nagy dolog lenne az itt érettségizettek részéről, hogy adott esetben a Harvardon vagy a Sorbonne-on képviseljék azokat az értékeket, azt a Magyarországhoz kötődő identitást, amit ez az alapítvány meg tudna valósítani. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Ismételt felszólalásra Bősz Anett képviselő asszonynak adok szót. Parancsoljon! BŐSZ ANETT (DK):
