Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 19. csütörtök - 169. szám - A Közép-európai Oktatási Alapítványról és a Közép-európai Oktatási Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
2066 Soron következik „A Közép-európai Oktatási Alapítványról és a Közép-európai Oktatási Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról” szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/13660. számon a Ház informatikai hálózatán valamennyiünk számára elérhető. Elsőként megadom a szót Magyar Levente államtitkár úrnak, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Harminc perc az időkerete, államtitkár úr. Parancsoljon! MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Noha a mai előterjesztéseink sorában talán ez az egyetlen tartalminak és érdeminek mondható előterjesztés, a többi inkább tekinthető technikainak és részben nemzetközi kötelezettségből fakadónak, a 30 percet nem fogom kihasználni, mert nem tart még a munka olyan fázisban, hogy részletekről tudnék beszámolni, egy koncepciót szeretnék vázolni, amely jelen törvényjavaslattal indulhatna el a megvalósulás irányába. Ennek a törvénytervezetnek a célja praktikusan az, hogy az Országgyűlés adjon felhatalmazást a kormánynak egy közérdekű vagyonkezelő alapítvány - amelynek neve Közép-európai Oktatási Alapítvány volna - létrehozására közérdekű nevelési-oktatási feladatok ellátása céljából. Mit takarna ez a forma? Mit takarna ez az intézményi keret? Ennek az alapítványnak feladata lesz Közép-Európa és tágabb régiónk legszínvonalasabb, angolul, valamint a régió országainak nyelvén oktató, nemzetközi érettségi bizonyítványt nyújtó középfokú nevelési-oktatási intézmény, illetve kollégium létrehozása és fenntartása. Az elmúlt években, különösen az elmúlt hónapokban történtek intézkedések abba az irányba, hogy a magyar felsőoktatás versenyképességét érdemben növeljük. A fenntartói rendszer átalakításával, azt gondolom, fontos lépést tettünk ebbe az irányba. Ez a folyamat zajlik. Szeretném azt az aspektust is idehozni és felvillantani, hogy immáron Magyarországon sok ezres nagyságrendben - tízezres nagyságrendről beszélhetünk ma már - tanulnak olyan külföldről érkező diákok, akik teljes magyar állami ösztöndíjjal tartózkodnak hazánkban. Tehát a felsőoktatásunk amellett, hogy intézményileg megújul és ezáltal a piacosodás irányába való ellépés jegyében, a működési elveket illetően legalábbis versenyképességét meg tudja erősíteni, emellett ki is nyitottuk ezt a felsőoktatási rendszert, és felhelyeztük Magyarországot - ma már bizton állíthatjuk - a nemzetközi oktatási térképre, ami a felsőoktatási rendszerünket illeti. Az arányokat tekintve messze Magyarország adja a legtöbb és leggenerózusabb ilyen jellegű állami ösztöndíjakat Európán kívüli diákok számára. Még abszolút számban is ott vagyunk a legnagyobbak mögött, Németország, Franciaország mögött Magyarország következik. Erre, azt gondolom, büszkék lehetünk, és az ország hosszú távon ebből felmérhetetlen módon tud majd profitálni. Tehát egyfajta nemzetköziesítése a magyar felsőoktatásnak megtörtént, illetve folyamatban van. (11.00) És szeretnénk ezt a folyamatot immáron kiterjeszteni a középfokú oktatási szintre is, miután Magyarország e téren is hagyományosan egyfajta központi szerepet játszott a régióban. Magyarországon belül is Budapest volt az a város, ahová előszeretettel küldték a környező országbeli elit családok gyermekeiket tanulni; számos olyan nem magyar, de egykoron a régióban magyar kötődéssel bíró vagy a magyar államhoz valamilyen módon kötődéssel bíró kiváló személy került ki ezen oktatási intézményekből, akik utána világszínvonalút nyújtottak a tudomány, a kultúra vagy a sport területén. Szeretnénk ezt a hagyományt feléleszteni, szeretnénk azt, hogy Budapestre ne csak mint felsőoktatási központra, ne csak mint a régió legkiválóbb orvosképzési központjára, ne csak mint egy kiemelkedően magas műszaki, tudományos sikereket és színvonalat felmutató felsőoktatási központra tekintsenek, hanem a középszintű oktatásban is tudjunk olyat nyújtani, kínálni, ami vonzó lehet azon nem magyar ajkú személyek számára is, akik világszínvonalú tudást szeretnének megszerezni a régióban, ehhez ne kelljen Olaszországig, Svájcig vagy az Egyesült Királyságig küldeni a gyermekeket. Tehát a hazai felsőoktatás megújításával párhuzamosan elérkezett az idő arra, hogy ebbe az irányba is lépéseket tegyünk. Határozott szándékunk ezáltal, hogy tovább erősítsük a magyar köznevelési intézményrendszert és annak régióban elfoglalt pozícióját. Ez illeszkedik természetesen abba a tágabb
