Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 19. csütörtök - 169. szám - Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága Európai Unióból történő kilépésére tekintettel az Egyesült Királyság állampolgárai, valamint családtagjaik tartózkodási jogáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):

2062 törlesztőrészleteit nem tudta az itteni keresetéből fizetni, ezért elment egy holland vágóhídra, és az ottani magasabb bevételből az itteni hitelt törlesztette. Százával találkoztunk csak mi hasonló esetekkel, gondolom, hogy akkor tízezrével találkoztunk mindannyian, ha összeadnánk a fogadóóránkon és a postafiókunkban megjelenő panaszok, igények, kérvények számát. Azt is látjuk, hogy bár a magyar bérek szerencsére egy alacsony bázisról - hangsúlyozom, hogy nagyon megalázóan alacsony bázisról - elkezdtek emelkedni, ugyanakkor ez az emelkedési szint még a régióban sem kiugró, tehát még a mi régiónkban és a V4-eken belül sem található akár még egy középszerű magyar adat sem, tehát itt is az egyik leggyengébb, ha pedig tartjuk az európai összevetést, akkor sajnos azt látjuk, hogy az átlagos magyar bérszínvonal nem közeledik, nemhogy a nyugateurópaihoz, még azon átlagos európaihoz sem érdemben, amelyben benne vannak a kirívóan rossz, más országokból származó adatok is. (10.40) Azt látjuk, hogy a tagadás fázisából talán kilép ez a kormányzat, már elkezdett azért legalább retorikailag demográfiai megközelítéseket alkalmazni. A gyakorlatba ez még ugye, nem jött át, hiszen sajnálatos módon a demográfiai tél, a süllyedő Atlantisz állapota még mindig fennmarad, és az élve születések száma tekintetében semmiféle elmozdulást nem tudott ez a kormányzat elérni az utóbbi években. Azt látjuk, hogy a termékenységi mutatók - (Simon Miklóshoz:) ne ingassa a fejét, mert a számok makacs dolgok! - 90 ezer alatt, fölött, környékén vannak, és egyszerűen nem sikerül ebből elmozdulni. A termékenységi arányszám tekintetében legalább a visszapótlódás megtörtént. Ami a régióbeli országokban egy évtizeddel hamarabb bekövetkezett, az most itt is bekövetkezett az évtized közepére. Ez nagyon jó dolog. Zsigmond Barna Pál képviselőtársam kedvéért mondom, amikor egy balti államot emlegettünk demográfiai szempontból, ön félreértette, nem az elmúlt harminc év mennyiségbeli mozgásait figyeltük, pontosan azt a csodát kellene megfejteni, hogy ha van egy nagy mennyiségbeli veszteség, ami kétségkívül fennáll, mint ahogy Ukrajnában is fennáll tízmilliós nagyságrendben, hogyan képes egy balti állam ezt követően mégis akkora termékenységi rátát felmutatni, amely jóval megelőzi a magyart. Szerintem érdemes lenne minden egyes ország helyzetét megvizsgálni, amelynek a termékenységi arányszáma erősebb, mint a jelenlegi Magyarországé, megvizsgálni azokat a mintákat, amelyek esetleg meghonosíthatóak lennének nálunk. Én mondok is egy csodafegyvert, amiben én hiszek, és remélem, hogy önök is képesek lesznek ezzel megbarátkozni végre. Ez egy olyan átfogó otthonteremtési program, amelynek van bérlakásprogram része is, és hangsúlyozom, hogy amit én elképzelek, az nem szociális megközelítésű program, hanem masszívan piaci. Azt látjuk ugyanis, hogy az átadott új építésű ingatlanok száma nem éri el még a 2000-es évek közepén tapasztalható mennyiséget sem. És hangsúlyozom, hogy nem a devizahiteles elképesztő őrületből kifolyó felfutásra gondolok, hanem az akár előtte datálható adatokra. A magyar fiatalok által önállóan megszerezhető ingatlan spórolási igénye egy-másfél évtizedes. Nagyon sok magyar fiatal ezt nem vállalja itthon, hanem elmegy külföldre a jobb megélhetés reményében. Éppen ezért szeretném azt hangsúlyozni, hogy egy állami hátterű bérlakásépítési programmal egyrészt a piacon fennálló kínálati szűkösséget tudnánk oldani, ehhez évente azért legalább 5-10 ezer új építésűre lenne szükség. Ezekbe nem piaci áron költözhetnének be a magyar fiatalok és idősebbek, hanem jóval nyomottabb árakon. A magyar kivitelezők számára egy folyamatos megrendelésállományt biztosítana az, ha egy ilyen programban állami háttérrel közreműködhetnének. Végül pedig álláspontom szerint 6-8 év elteltével megvásárolhatóvá kell tenni ezeket a lakásokat bekerülési költségen. Ily módon azt tudnánk üzenni a magyar fiataloknak, hogy itthon van rájuk szükség. Hat-nyolc év békés együttélés, a kölcsönös együttélési feltételek betartása esetén számíthatnak arra, hogy normális áron saját tulajdonú ingatlanhoz tudnak jutni. Itt találkozunk a kormány retorikájával is, aki annyival intézi el ezt a kérdést, hogy a magyar emberek saját tulajdonú ingatlant akarnak. Persze, ha csinálnak egy telefonos közvélemény-kutatást, és megkérdeznek ezer magyar embert, hogy testvérem, te saját tulajdonú ingatlant szeretnél, vagy inkább bérleményben fizetnél másnak bérleti díjat, persze, hogy 90 százalék azt fogja mondani, hogy saját tulajdonút szeretnék. Teljesen egyértelmű.