Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 19. csütörtök - 169. szám - Az ülésnap megnyitása - A külképviseletekről és a tartós külszolgálatról szóló 2016. évi LXXIII. törvény módosításáró l szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): - ELNÖK: - DEMETER MÁRTA (LMP):

2043 arról, hogy a külképviseleteknek ebben mi lett volna a feladatuk, és hogy ellátta-e ezt a Külgazdasági és Külügyminisztérium megfelelően, így azt gondolom, hogy nem tudunk arról vitázni, és el sem tudjuk fogadni ezt a törvénymódosítót. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk, mivel a bejelentkezett kollégák nem tartózkodnak a teremben. Ezért most további képviselői felszólalásokat megelőzően kétperces felszólalásokra van lehetőség. Megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, Jobbikképviselőcsoport. BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Érdeklődéssel hallgattam az ön expozéját, amivel képbe tudtam jönni a kormányzati szándék kapcsán, amit aztán Juhász Hajnalka megismételt és megerősített. És azt is, amit képviselőtársam ebben kritikusnak, illetve tisztázandó kérdésnek tart. Jómagam a 17. § kérdéseivel foglalkoznék, ami ezt mondja, az indoklást idézem: „A módosítás új jogintézményt bevezetve szabályozza azt az esetet, amikor külpolitikai, külügyi igazgatási vagy külügyi biztonsági érdekből határozott időre a kormánytisztviselő más szervnél történő foglalkoztatása indokolt.” Ha jól emlékszem, itt államtitkár úr kiemelte az Információs Hivatalt mint olyan intézményt, amely esetében ez a foglalkoztatás indokolt. Azt a kérdést teszem föl, hogy amikor az eddigiekben kétség merült föl azzal kapcsolatban, hogy valaki egy információs hivatali státuszban van és egyben külképviseleti feladatot lát el, akkor az volt a megnyugtatás, hogy ez a státusz megszűnt már. Most ezért nem értem, hogy erre milyen indokkal volt szükség, és hogy konkrétan fogalmazzak - és a terminológia nem egészen James Bond-típusú, de mégis azt jelzi -, ahogy hívják adott esetben az Információs Hivatalnál lévőket, hogy hírszerzők. Ha tehát ez így most, a kormány által legálissá, hivatalossá válik, akkor Magyarországnál fölmerülhet az a vád, hogy hírszerzőket küld diplomatának? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Kérem, hogy válaszoljon; lehet, hogy rosszul értelmezem. ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! További kétperces felszólalásra senki nem jelentkezett. Most normál időkeretben felszólalásra jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Felszólalásra következik Demeter Márta képviselő asszony, LMP-képviselőcsoport. Parancsoljon! DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Megdöbbentem, őszintén szólva, hogy ismét a Ház előtt van ez a bizonyos törvény, ami hadd mondjam el, hogy a 2016. augusztusi hatálybalépése óta tizenkettedik alkalommal kerül módosításra. Egyébként mi sem mutatja jobban azt, hogy teljesen fölösleges, szükségtelen ez a törvény, és sokkal inkább zavart kelt az egész külügyi szolgálati rendszerben, mint hogy megoldást nyújtana, hogy ennyi technikai módosításról beszélünk, és már megint tele van - a módosítások 90 százaléka - technikai módosítással. Szórendet cserélnek föl, és mindenféle apró technikai dolgokat rendeznek el. Mi az, amire ténylegesen szükség lenne? Hát, biztos, hogy nem erre a törvényre. Úgyhogy én ezt itt előirányoznám a vitában is, hogy amennyiben lehetőségünk lesz rá, ami a külügyi területet érinti, az elsők között lesz ez a törvény, amit hatályon kívül kell helyezni azonnal, mert hogy nemcsak, hogy teljesen fölösleges, de leginkább még meg is nehezíti a munkát. Hiszen mit csináltak? Az eddigi külszolgálati kormányrendeletet emelték törvényi szintre. Nem tudom, hogy ez kinek volt a vesszőparipája a kormányzaton belül vagy akár a Külügyminisztériumban, hogy egy ilyen végtelen könyvelői szemlélettel, mindenképpen a szorgos munka látszatát keltve, nagy tisztelettel, lehet, hogy éppen valakinek nem volt jobb dolga, úgy gondolta, hogy szükség van egy ilyen törvényre. Külügyi törvényre és külügyi szolgálati törvényre igenis szükség lenne; semmiképp nem erre, ami most itt előttünk van. Ugyanis nem törvényi szabályozást érintő kérdések vannak benne, így biztosítva