Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 17. kedd - 167. szám - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvénynek a csecsemőgondozási díj emelésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. GURMAI ZITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1813 Bízom benne, hogy ebben az egyben mindannyian egyetértünk. A KDNP részéről támogatjuk ezt a törvényjavaslatot. Arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy önök is támogassák. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Gurmai Zita képviselő asszony, az MSZP vezérszónoka következik. Parancsoljon! DR. GURMAI ZITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Láttak már önök olyan autót, amely veszettül dudál, de közben egy centit sem halad? Nos, a csecsemőgondozási díj emelésére vonatkozó javaslatuk pont ilyen. Orbán Viktor miniszterelnök még 2020. február 16-án jelentette be, pontosan kilenc hónappal ezelőtt. Vagyis az a gyermek, aki akkor megfogant, azóta már meg is született. S ez idő alatt a Fidesz ezzel a javaslattal csak és kizárólag dicsekedett. Vagyis nyomták a dudát ezerrel, de az autó, vagyis a törvényjavaslat egy tapodtat sem haladt. Aztán a jövő évi költségvetés benyújtásakor kiderült, hogy a csecsemőgondozási díj, vagyis a csed emelése csak 2021 júliusától jár majd. Ha valóban fontos a Fidesznek ez az emelés, miért kell erre a három gépelt sorból álló javaslatra másfél évet várniuk a szülőknek? Felettébb érdekes, hogy amikor a lopott közpénzt kell az Alaptörvény módosításával eldugniuk, vagy a választási törvénybe nyúlnak bele, valahogy fürgébbek azok a gombnyomogató fideszes ujjacskák. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ez a késlekedés csak azért van, hogy jövő júliusig önök úgy verhessék ezzel a javaslattal a mellüket, hogy közben egy fillért sem kell kifizetniük. Azt tanácsolom, hogy azt az energiát, amit eddig a dudára költöttek, próbálják meg inkább a haladásra, a javaslat mielőbbi bevezetésére koncentrálni. De nemcsak ez a baj ezzel a törvényjavaslattal. Az is probléma, hogy az alanyi jogú juttatásokat, a gyest és a gyetet egyetlen forinttal sem emelik, ezzel pedig tovább növelik a családok közötti egyenlőtlenségeket. Azok a szülők ugyanis, akiknek a gyermek születése előtt két évvel nincs 365 nap előzetes biztosítási idejük, nem szereznek jogosultságot a csedre, ők csak gyest kaphatnak, aminek az összege 28 500 forint, vagyis a nyugdíjjárulék levonása után 25 650. 2018-ban a csed havi bruttó átlagos összege 178 903 forint volt, amikor még a jövedelem 70 százalékából számolták azt. A csednek nincs maximum összege, járulékot sem vonnak belőle, csak szja-t. A csed mostani emelésével a két ellátás összege közötti különbség tovább fog nőni. Ez pedig felvet egy nagyon súlyos kérdést, azt, hogy az állam vajon miért tesz különbséget gyermek és gyermek között. De úgy is feltehetném a kérdést: aki valamilyen okból nem dolgozik, annak a gyereke ne egyen? Az indoklás még ki is emeli, hogy „a csed mértékének emelésével a kormány a gyermekvállalás előtt dolgozó édesanyákat, illetve egyéb csedjogosultakat támogatná abban, hogy a szülési szabadság alatt a jövedelmük ne csökkenjen, a korábbi nettó keresetüknél magasabb összegű ellátást kapjanak kézhez”. Tehát aki nem dolgozott, az a Fidesz-kormány szerint nem érdemel többet akkor sem, ha gyermeket szül. Vagyis a Fidesz szerint az a gyermek, akinek a születése előtt a szülei nem dolgoztak bejelentetten legalább egy évet, annak a születése az állam számára már nem is annyira fontos? Az MSZP támogatja a gyermekeket nevelők támogatásának növelését, de azt elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a kormány tovább növeli az egyenlőtlenséget a gyermekes családok között. Igazságtalan és embertelen különbséget tenni a gyermekek támogatása között aszerint, hogy a szülőknek volt-e korábban bejelentett munkaviszonyuk. Önök a törvényjavaslatukban dolgozó anyákról beszélnek, miközben nem látni, hogy mitől lenne több elérhető munkahely a nők számára. Mondják meg, milyen módon akarják javítani a nők elhelyezkedési esélyeit? Vagy csak a bársonyszékből megfogalmazott elvárásaik vannak a nők felé? A nők elhelyezkedési esélyei ugyanis sokkal rosszabbak. Dolgozó édesanyákról beszélnek, mintha a nem dolgozó édesanya nem is lenne igazi anya. Mintha a gyermeket az alapján kellene megítélni, hogy dolgoztak-e korábban a szülei. Ez számunkra elfogadhatatlan, nekünk ugyanis minden gyermek számít. Minden gyermeknek esélyt kell adni, nemcsak azoknak, akiknek a szülei korábban dolgoztak.
