Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 17. kedd - 167. szám - A honvédelmet érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről:

1804 De megmondom őszintén, akkor szerintem egyikünk sem gondolta, én egészen biztosan nem, hogy ez „a szemünk előtt zajlik a program” azt jelenti az önök olvasatában, hogy a szemünk előtt lopják el az adófizetők pénzét, és a szemünk előtt fognak kiállni államtitkár úr és a miniszter úr is, és hazudik bele mindenkinek a szemébe, amikor azt mondja, hogy az országgyűlési képviselők a Honvédelmi és rendészeti bizottságban megtekinthetik ezeket a szerződéseket. Államtitkár úr, azt hiszem, hogy sokféle műfajjal próbálkoztam már itt, a parlamentben, a Honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén, írtunk közös levelet, adtunk be írásbeli kérdést. Talán még nem énekeltem meg, nem balettoztam el, és nem is báboztam el önöknek, hogy szeretnék beletekinteni az elmúlt időszakban, mondjuk, azt mondanám, hogy 2018. május 1-jével indulóan a honvédelmi beszerzésekkel kapcsolatos szerződésekbe, beleértve nemcsak magukat a haditechnikaieszköz-beszerzéseket, hanem a hozzákapcsolódó logisztikai szerződéseket is. Mert tudjuk, talán államtitkár úr is tudja, az ön közigazgatási államtitkára már elismerte, hogy sokszor nem az eszköz az, ami drága, hanem maga a hozzákapcsolódó infrastrukturális fejlesztés. Természetesen egyenes választ soha nem kaptam. A miniszter úr akkor, amikor a miniszterelnök úr beszél a parlamentben, és azonnali kérdéseket kap, akkor itt ül, egyébként pedig nem ül itt. Nem lehet vele érdemben beszélni. Őszintén remélem, hogy a sok-sok energiájukat, amit azzal töltenek, hogy bennünket kirekesztenek a nemzetből, most majd azzal kötik le, hogy előbb-utóbb eljön a miniszter úr végre beszámolni a Honvédelmi bizottság előtt arról, hogy milyen beszerzéseket eszközöltek. A képviselőtársaim és különösen Harangozó képviselő úr már beszélt itt azokról a problémákról, amelyek ebben a törvényjavaslatban megjelennek. Maga a honvédelmi alkalmazotti jogviszony is okozott már problémát, ezt pontosan tudjuk. Ebben az ügyben a honvédelmi tárca úgy próbált eljárni, hogy azt gondolták, hogy önöknek ott is szabad mindent. Tudomásom szerint ebben az ügyben van már elsőfokú ítélet, hogy nem lehet mindenkit bekényszeríteni ebbe a jogviszonyba, nem lehet mindenkit ezzel a jogviszonnyal és a pénz megvonásával zsarolni, mert ezt a módszert alkalmazták. A túlóra tekintetében - már tavasszal is kifejtettük, sok alkalommal kifejtettük - van az a pillanat, ahol nem lehet tovább terhelni a Magyar Honvédséget. Államtitkár úr pontosan tudja, én csak saccolni tudom, de jelen pillanatban 5-8 ezer fő a Magyar Honvédség hiánya. Ezt nem tudjuk. Ugyan a miniszterelnök úr egyszer már itt megszegte a korábban önök által hozott törvényt, ahol beszámolt a Magyar Honvédség létszámadatait illetően, mi nem kapunk ezzel kapcsolatosan megfelelő információt, de nagyjából lehet látni, hogy ekkora hiánnyal küzd a Magyar Honvédség. Értem, és szerintem egy akár természetes és normális dolog is lehetne az, hogy olyan helyzetben, mint amilyenbe most került Magyarország és természetesen az egész világ, a Magyar Honvédség vállal szerepet. Csak akkor, amikor önök sunyin belerakják ebbe a törvénybe - és ugyanezt tették az egészségügyi dolgozókkal -, sunyin, aljas, sunyi módon bedugdosták a különböző pozitívumok mellé a negatívumokat, akkor azt gondolom, hogy önöket semmiképpen nem az irányítja, hogy azoknak az embereknek - akik, még egyszer mondom, most például az utcán teljesítenek szolgálatot, és ezért rendkívül hálásak vagyunk, és elvégzik egyébként a napi feladatukat -, ezeknek az embereknek egy pozitív képet teremtsenek arról, hogy mit is jelent ma magyar katonának lenni. Mert nagyon jó az, államtitkár úr, és én rendszeresen látogatom a különböző katonai honlapokat, látom, hogy micsoda remek tevékenységet végeznek a katonáink, de nemcsak ezt jelenti katonának lenni. A katona egyenes, tisztességes, és azt gondolom, hogy ugyanezt várja el a katonai és a politikai vezetőitől is. No, persze, azért van egy pillanat, ahol tulajdonképpen meg is értem önt, és meg is értem a tárcát, hiszen mostanra eljutott a honvédelmi tárca oda, hogy nem ura a saját szakterületének. Nézzék, ha a katonai tevékenységet nézzük, akkor azt látjuk, hogy miután szétválasztották az eddigi integrált vezérkart, ami nagyon jól működött, és lényegében a civil ellenőrzést, hogy mondjam, fölszámolták - és kérem, államtitkár úr, amikor viszonválaszában arról beszélt, hogy milyen civil ellenőrzésről van szó, ne hozza föl a Honvédelmi és rendészeti bizottságot, mert ott nemigen tudjuk gyakorolni ezt a fajta civil ellenőrzési lehetőséget, mert nem kapunk lehetőséget az információk beszerzésére és megtekintésére. A beszerzések, a honvédelmi beszerzések tekintetében meg látjuk, hogy a domináns, az alfahím, ha mondhatom így, az most már Maróth Gáspár, ő az, aki mindent leural; ő az, aki mindent meghatároz; aki bejelent és elmondja, hogy mi minden új eszközt szerzett be a Magyar Honvédség, ki tudja, hogyan és milyen folyamatban. De mindez nem is okozna akkora problémát, tisztelt Ház, ha azt látnánk, hogy közben önök a védekezés, a járvány elleni védekezés tekintetében mindent megragadnak. Itt ülünk, én nagyon