Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 17. kedd - 167. szám - A 2022. és 2023. év Petőfi Sándor-emlékévvé nyilvánításáró l szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója:
1706 Végezetül hadd zárjam azzal, hogy Petőfi a miénk, magyaroké, mindenestül, és mégis határtalan, hiszen költői lánglelkülete, szabadságszeretete mindenkit megérint. Nagyon-nagyon sok helyen fordították le a költeményeit nemzeti nyelvekre, nagyon sokan olvassák, ismerik, szeretik és tisztelik Petőfit. Petőfi nemzeti kincsünk, óvjuk, védjük emlékét. Ezért nyújtottuk be képviselőtársaimmal, L. Simon Lászlóval, Lezsák Sándorral és Kocsis Mátéval az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslatot, és arra kérjük tisztelettel a kormányt is, és arra kérjük tisztelettel képviselőtársainkat, valamennyi frakció tagjait, hogy támogassák az előttünk fekvő javaslatot, és nyilvánítsuk a következő időszakot, 2022-23-at Petőfi-emlékévvé. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Köszönjük. Most megadom a szót L. Simon Lászlónak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon! L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen Simicskó frakcióvezető úr fölvezető gondolatait, csak néhány dologgal egészítem ki mindazt, amit elmondott, hiszen azt gondolom, hogy egyértelmű és kerek indoklását kaptuk mindannyian annak, hogy miért is kell Petőfi-emlékévet tartanunk. A tegnap lezajlott parlamenti kulturális bizottsági ülésen egyhangú szavazással támogatták ellenzéki képviselőtársaim és kormánypárti képviselőtársaim is a kezdeményezést. Tehát ebből az látszik, hogy végre egy olyan ügy, amely mögé összpárti, sőt talán nem túlzás, ha azt mondom, nemzeti konszenzust tudunk teremteni. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt tíz évben a második, a harmadik, sőt a negyedik Orbánkormány emlékezetpolitikai törekvései sorában nagyon fontosak voltak az évfordulós megemlékezések. Néhány igazán nagy sikerről tudunk beszámolni, amelyek az egész nemzetet megmozgatták, például a „Reformáció 500” emlékév, amely, azt gondolom, hogy a Kárpát-medence magyarságának egészét, hozzá kell tennem, nemcsak a reformátusokat, hanem a többi keresztény felekezet tagjait is képesek voltak megszólítani, együvé kovácsolni. De említhetem az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóját, ami méltó megemlékezéssorozat volt ahhoz képest, amikor az 50. évfordulón Gyurcsány Ferenc és pribékjei békés embereket vertek és lövettek az utcán. (Moraj a DK soraiban.) Ezen megemlékezések sorában különösen fontosnak gondolom íróként, irodalmárként a magyar irodalom nagyjaira való visszatekintést, és az ő emléküknek és értékeiknek az ápolását, és a következő nemzedékek számára való továbbadását. Engedjék meg, hogy három emlékévre hívjam fel a figyelmüket. Az egyik 2013-ban zajlott le, Gárdonyi Géza születésének 150. évfordulóján. Talán nem is volt példa arra a rendszerváltoztatás óta eltelt három évtizedben, hogy egy olyan emlékévet zárjunk le, amelynek eredményeképpen szimfonikus művek születtek Gárdonyi irodalmi szövegeire épülve, azokból inspirációt merítve. És nagyon sok minden történt, hiszen az irodalmi emlékéveknél arra is figyelünk, hogy ne csak az írók, költők emlékét és költészetét ápoljuk, hanem a hozzájuk kapcsolódó épített örökségre is fókuszáljunk. 2013-ban felújítottuk Agárdon Gárdonyi Géza szülőházát, teljesen új kiállítását rendezve be benne. A szomszédos, nagyon szép Szent Anna-kápolnát szintén sikerült felújítani; ebben a kápolnában keresztelték meg Gárdonyi Gézát. És Egerben, ugyanezen emlékéves programok keretében a nagyon szép Gárdonyi Géza Emlékmúzeumot a vár mellett, Gárdonyi lakóházát is felújítottuk, összefogva Habis László polgármester úrral, akkori képviselőtársunkkal és az egri múzeummal. (14.20) Ez egy egész éves programsorozat volt, amelyet sikerült aztán a Zeneakadémián a pályázati kiírásra született szimfonikus művek bemutatásával és a díjak átadásával lezárnunk. De említhetném az, azt gondolom, szintén sikeres Arany János-emlékévet is. Arany János 1817-ben született, és 2017-ben, születésének 200. évfordulójára szintén a Kárpát-medence magyarságának egészét megszólító emlékévet hirdetett a kormány Áder köztársasági elnök úr fővédnökségével. Itt is óriási nagy dolgok születtek, és azt gondolom, hogy a legfiatalabbakat is sikerült megszólítani. Énnekem abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a sok évtizede működő Arany János balladamondó versenynek a... Most jut eszembe, hogy a maszkot le lehet ilyenkor venni. (Megteszi. - Derültség a kormánypártok soraiban. - Dr. Vinnai Győző: Jobb később, mint soha!) Igen, így legalább
