Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 17. kedd - 167. szám - Egyes vagyongazdálkodást érintő rendelkezésekről, valamint egyes vagyongazdálkodási és pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes vagyongazdálkodást érintő rendelkezésekről, valamint egyes vagyongazdálkodási tárg... - BURÁNY SÁNDOR, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről:
1680 Köszönöm szépen, Nacsa Lőrinc képviselő úr. Most megadom a szót Burány Sándor képviselő úrnak, a Párbeszéd képviselőcsoportja vezérszónokának. BURÁNY SÁNDOR, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóságos törvényjavaslat-dömpingnek lehettünk az elmúlt napokban tanúi. És ha ez a törvényjavaslat-dömping a mostani, per pillanat legfontosabb feladatunkkal függne össze, nevezetesen, a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos védekezési feladatokkal, akkor azt mondanám, hogy megéri túlórázni a parlamentben, megéri ennyi törvényjavaslatot megtárgyalni, hiszen ezeknek a törvényjavaslatoknak a célja a magyar emberek egészségének, munkahelyének, életének a védelme. De nem erről van szó! Miközben este 8 óra után kijárási korlátozásokat vezettek be, eközben önök szépen, az éj leple alatt több törvényjavaslatot benyújtottak az Országgyűlésnek. Ezen törvényjavaslatoknak - sőt nemcsak törvényjavaslatokat, hanem az alkotmánynak, az Alaptörvénynek a módosítását is benyújtották - viszont nem ez a célja, hogy az emberek egészségét, munkahelyét védje ebben a mostani nehéz időszakban; hanem egészen egyszerűen arról van szó - és ennek érdekében még az Alaptörvény sem szent -, hogy olyan változtatásokat alkalmazzanak, olyan dolgokat vezessenek be a hazai jogrendbe, amelynek a célja, hogy a közpénzek és a közvagyon fölötti társadalmi kontroll, parlamenti kontroll gyengüljön. Holnap kerül sor az Alaptörvény vitájára. Ott nyilván erről részletesebben lesz szó; most csak annyit szeretnék elöljáróban megjegyezni, hogy ott is arról van szó, hogy a közpénzek ellenőrzését teszik lehetetlenné az alapítványok esetében. Ami eddig törvény által lehetséges volt, az, ha az Alaptörvényt elfogadják, nem lesz a jövőben lehetséges. Bármennyi közpénzt menekítenek is ki majd az alapítványokba, ezek felhasználását már jogerős bírósági ítéletekkel nem lehet kikényszeríteni, ellentétben például a Magyar Nemzeti Bank pénzherdálásaival. (12.10) A vagyongazdálkodással kapcsolatos törvény pedig, ami most előttünk van, szintén ebbe az irányba mutat, a közvagyon egy részét olyan alapítványokba és olyan intézményekhez telepítik ki... - nem pénzért adják el, mert itt az előző hozzászólásban azonosságjel lett téve értékesítés és ingyenes juttatás közé, ami messze nem ugyanazt jelenti közgazdaságilag. Egyszerűen most arról van szó, hogy a nemzeti vagyon egy részét, az állami vagyon egy részét olyan helyre telepítik, ahol a közvagyon fölötti ellenőrzés lehetőségei csökkennek. Ezekben a törvényjavaslatokban viszont jól látható, hogy kik lesznek a kedvezményezettek. A kedvezményezettek között felmerül Kósa Lajos képviselő úr neve, Szijjártó Péter külügyminiszter úr neve, Lázár János képviselő úr neve, mint olyan befolyásos politikusok nevei, akik olyan szívügyüknek tekintett ügyekért harcolnak, amely szívügyek most komoly törvényjavaslatokkal, a vagyon egy részével is ki lesznek stafírozva. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy miközben az Alaptörvény módosítását a koronavírusjárvánnyal indokolják, hiszen az önök egyik minisztere erről értekezett, nehéz azt mondani, hogy a közpénzek fölötti ellenőrzés megakadályozása, a közvagyon fölötti, az állami vagyon fölötti ellenőrzés lehetőségeinek csökkentése bármilyen összefüggésben lenne a koronavírussal, bár az önök egyik minisztere szerint erről van szó. Annyira szemet szúrtak ezek a javaslatok, hogy itt már nem egyszerűen arról van szó, hogy a szokásos politikai logika szerint kormánypárti képviselők érvelnek ellenzéki képviselők érveivel szemben. Itt ez a törvényjavaslat kicsapta már fideszes berkekben is a biztosítékot, hiszen Szabadkígyós fideszes polgármestere, mint ahogy ez a vitában már elhangzott, meglehetősen nehezményezi, hogy a Wenckheim-kastély, aminek a felújítása nem kis pénzbe került, most a községtől távolabb kerül. (Nacsa Lőrinc: Elviszik?) Hiszen ez a település közel van Gyulához, közel van Békéscsabához, közelebb mindenesetre, mint Mezőhegyeshez, és most mégis ez a kastély annak a mezőhegyesi ménesbirtoknak a kezelésébe kerül tulajdoni szempontból, ami lényegesen távolabb van ettől a településtől, de közel áll Lázár János szívéhez. Értjük, kormánypárti politikusok eddig is tanúbizonyságot tettek arról, hogy rajonganak a kastélyokért, és ha csak egy mód van rá, akkor ezek felújítását közpénzekből támogatják, az ezek fölötti rendelkezés megszerzését pedig szintén favorizálják. Ez a törvényjavaslat tehát elsősorban erről
