Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. szeptember 22. kedd - 151. szám - A Magyarország területén élő nemzetiségek helyzetéről (2017. január - 2018. december) című beszámoló , valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):

156 ezek az emberek ne kényszerüljenek arra soha és semelyik politikai erő részére sem, hogy a szavazataikat, mondjuk, egy-egy szatyor élelmiszerért, zsák krumpliért eladják. De még egyszer mondom: én ezt nem szerettem volna idehozni. Itt van előttünk egy beszámoló, amit ez a frakció is meg az ellenzék összes többi frakciója dicsért, és az abban megnyilvánuló szellemiséggel kapcsolatosan kifejtettük azt, hogy ennek az országnak ez volt a múltja, és ez a jövője. Tehát támogatjuk: a hazai nemzetiségeket nem bedarálni és nem ellenségként tekinteni kell, még akkor is, ha óriási különbségek vannak a hazai nemzetiségek között. Én nagyon-nagyon sajnálom, hogy ez a mondandómból nem jött le. Azt hiszem, hogy a többség megértette. Vannak, akik nyilvánvaló módon, jó szokásukhoz híven ki akarják facsarni, ki akarják forgatni, adott esetben mondatokat a kontextusból kiragadva, nem is tudom, valamiféle botránykőként bemutatni, de nem hiszem, hogy ez a közös érdekünket szolgálná. Szószóló úr, én magam is egy olyan vidéken élek, ahol nagyon magas a cigány lakosság, a beás cigányok aránya. Ilyen fiatalokat tanítottam középiskolai tanárként. Én el merek ott menni, és el mertem eddig is menni, még a néppártosodás előtt is bármelyik elgettósodó faluba. Ugyanis azok a fiatalok soha nem vonták kétségbe azt, hogy én az ő boldogulásukat is szeretném. Ön ezt megteheti nyilvánvaló módon, minden joga megvan hozzá, én viszont csak arra kérem, hogy próbáljon tájékozódni előtte, mielőtt ilyen fölszólalásokat tesz. Mert az, hogy mondjuk, számomra ez sértő, bántó és igaztalan, kit érdekel? Senkit. Ez a dolgunk, viseljük el. Itt azonban többről van szó. Van egy egymilliós népcsoport Magyarországon, speciális problémákkal. Egészen egyszerűen arról szól a dolog, azt szerettem volna itt kifejteni, hogy jó lenne, ha ezzel minél többször és minél őszintébben foglalkozni tudnánk. Ennyi az egész, nem több. Nem szavazatvásárlás. Egyébként is irdatlan, óriási az az erőbeli különbség, ami mondjuk, a kormánypártok és a mi kezünkben van ahhoz, hogy mondjuk, ezt a szavazati hajlandóságot befolyásolni tudjuk. Elmondtak már minket mindennek a néppártosodás óta is. Mondjuk, jó lenne eldönteni, hogy akkor hol liberális kommunisták vagyunk, vagy mikor vagyunk fasiszta nácik, mert van egy kis szerepzavar e tekintetben az önök részéről ránk vetítve. Szóval, nagyon kérem, hogy maradjon meg ez a, nem is mondanám, hogy vita, hanem ez a beszámoló tárgyalása olyan keretek között, amilyen kereteket a hazánkban élő 13 nemzetiség megérdemel. Én a hozzászólásomban ezt próbáltam szolgálni, és nagyon kérem önt is, hogy a cigányságot úgy, ahogy a fölszólalásom legelején mondtam, illetve óhajtottam, ön se egyfajta homogén masszaként állítsa be, akik lelkesült, boldog vigyorral az orcájukon mind-mind masíroznak azért, hogy narancsos zászlók alatt a Fideszre szavazhassanak. Nincs így, és ne is legyen így. És nem azért, mert mi félünk attól, hogy akkor kevesebb szavazat jut, hanem egészen egyszerűen azért, mert hagyjuk meg ezeknek az embereknek is a szabad választás jogát, ha demokráciáról beszélünk. És higgye el, hogy nagyon sok cigány embernek, főként egyébként a becsülettel dolgozó, korán kelő és keményen dolgozó cigány kisembereknek van teli a hócipője azzal, amit sok esetben ez a kormány csinál. Én dicsértem itt azokat a kezdeményezéseket, amelyek ebben a beszámolóban szerepelnek. Ha kritikát fogalmazunk meg, akkor hadd mondjam még egyszer: nem azért mondjuk ezt, hogy ezeket a kezdeményezéseket, a roma szakkollégiumokat, a „Biztos kezdet” gyerekházakat, és lehetne sorolni akkor az egyéb integrációs programokat, be kellene darálni, el kellene tüntetni, meg kellene vonni tőlük a forrásokat. Nem. Amit kérünk, és szerintem ez ellenzékből meg egyáltalán képviselői alapállásból indíttatva is teljesen legitim kérés, hogy legyen minden átlátható, legyen minden elszámoltatható. Ennyi az egész. Aztán, ha még kritika van, akkor annyi kritikánk van, hogy meg kell nézni, mondjuk, mennyi a rászoruló gyermek Magyarországon, főleg egyébként abban a népcsoportban, amelyet ön is itt képviselne, és akkor tegyük mellé azt, hogy a kormány mindent elkövetett-e annak érdekében, hogy ne annyi „Biztos kezdet” gyerekház legyen ebben az országban, mint amennyi van, hanem annál sokkal-sokkal több, mert igény bizony volna rá. Tehát százezerszám nőnek föl a gyerekek olyan körülmények között, ahol olyan szocializációs normákat sajátítanak el szerencsétlenek, ahonnan aztán kitörés nem nagyon lesz, a továbbvezető kapuk, azok bezáródnak előttük. Ezért az államnak is óriási felelőssége van, és azért konzervatív alapállásból - de ezzel, gondolom, a kormánypárti padsorokban is egyetértenek - nemcsak az államnak van felelőssége, és nemcsak a többségi társadalomnak van felelőssége, hogy ne képezzen homogén masszát olyan emberekből, akik