Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 16. hétfő - 166. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP):
1516 Keresztes László Lóránt frakcióvezető úr következik. DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A felszólalása elején volt egy számomra kicsit furcsa kiszólása. Remélem, hogy miniszter úr nemcsak azért van itt, nemcsak azért beszélt napirend előtt, hogy bebizonyítsák, működik a parlament, hanem érdemben válaszolni fog a kérdésekre, mert lehet kérdéseket feltenni. Én arra készülök, hogy megpróbálok itt információkhoz hozzájutni. Ugyanakkor mielőtt ezt elkezdeném, ma is azzal szeretném kezdeni, hogy tisztelettel megköszönöm mindenkinek a munkáját, aki ilyen nehéz időkben a magyar emberek egészségének és biztonságának a megőrzéséért dolgozik. Azt hiszem, láthatjuk mindannyian, hogy rendkívül nehéz a helyzet, és sajnos egyre rosszabb. Ahogy képviselő asszony is idézte, a tegnapihoz hasonlóan ilyen sok új megfertőződést, megbetegedést még nem láthattunk. Tehát látszik, hogy döbbenetes mértékben gyorsul a járvány. Én azt gondolom, hogy akkor járnak el felelősen az ellenzéki politikusok - ugye, feladatunk, hogy kritikát fogalmazzunk meg és javaslatokat tegyünk a kormány felé -, tehát akkor járunk el felelősségteljesen, ahogy én ezt tapasztalom is, ha nem saját kútfőből gondolkodunk, hiszen egyikünk sem szakember ebben a kérdésben, hanem a szakemberek jelzéseit tolmácsoljuk. Én ezt nagyon sokszor megtettem, mégis olyan nemtelen támadásokat kaptunk, mintha mi nem becsülnénk meg a szakembereket vagy kétségbe vonnánk a munkájukat. Azt, hogy mennyire rossz a helyzet, s hogy mennyire nincs köszönőviszonyban sem azzal, amit a miniszter úr is elmondott vagy amiket a kormány nyilatkozataiból kiolvashatunk, éppen egy pécsi professzor napokban tett vészjelzése, jelzése alapján láthatjuk. Azt mondta ez a pécsi professzor - egy néhány napos nyilatkozatról van szó -, hogy nagyon rossz helyzetben vagyunk, elsősorban azért, mert nem számoltunk ennyire sok és súlyos állapotú beteggel. Az őszi feladataink nyolc-tízszerese a tavaszinak a betegek számát, állapotuk súlyosságát és érkezésük gyorsaságát, hullámát tekintve. S azt is elmondta a professzor úr, hogy rettenetesen nagy a feladat, nem vagyunk hozzá elegen, a társklinikáról nem szakápolókat kell a feladatra beállítani, akik megrettennek mindattól, amit látnak, tapasztalnak az osztályunkon. Ezek döbbenetes jelzések, és azt mutatják, amit mindenki elmond - s azt gondolom, jogosan -, hogy a kormány nem készült föl a második hullámra, holott már gyakorlatilag a tavaszi időszakban is pontosan tudták, hogy jön a második hullám, és azt is tudták, hogy ez sokkal nehezebb lesz. Szintén csak az önök által kinevezett szakemberek állításait hoztam én is személy szerint sokszor ide, akik már október elején megfogalmazták, hogy nem látják azokat szigorú korlátozó intézkedéseket, amiket a tavaszi időszakban láttak, és ezt elvárják önöktől. Tehát önök késlekedve hoztak meg bizonyos intézkedéseket. Ezzel együtt is azt gondolom, a jelenlegi helyzetben a legfontosabb, hogy felhívjuk a figyelmet arra, mik azok az intézkedések, amik most is késnek, amiket alapvetően szükséges lenne meghozni, ami meggyőződésünk szerint segítené a védekezést és a gazdasági védekezést is. A másik oldalról pedig mindenképpen kötelességünk felhívni a figyelmet azokra a súlyos hibákra, amiket önök most ismét elkövetni készülnek. Voltak már itt néhány héttel ezelőtt döntések az orvosibér-emeléssel kapcsolatban, amit teljes konszenzussal támogatott a magyar parlament. Kérdezem miniszter urat, hogy hol vannak az ezt megalapozó gazdasági döntések a költségvetéssel összefüggésben, mikor kerülnek az Országgyűlés elé, ezeket a már meghozott döntéseket mikor támasztják alá gazdasági döntésekkel is. Mikor hoznak akár csak hasonló gazdasági intézkedéseket, mint amiket látunk néhány más hasonló helyzetű országban? Alapvetően láthatjuk, hogy nagyon mély ez a gazdaság válság, de önök nem ismerik el a valós számokat. Mikor hoznak érdemben olyan intézkedéseket, amelyek a legnehezebb helyzetbe került magyar családokat támogatják? Teljes mértékben elfogadhatatlannak tartjuk azt a magyarázatot, hogy amikor sorra nyújtjuk be a javaslatokat akár az alapvető élelmiszerek áfájának a csökkentésére, akár a szociális ágazatban dolgozók egyszeri 500 ezer forintos juttatására, hogy nincsenek források.
