Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. szeptember 22. kedd - 151. szám - A Magyarország területén élő nemzetiségek helyzetéről (2017. január - 2018. december) című beszámoló , valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - RITTER IMRE nemzetiségi képviselő:
151 cigánytelep sorsáról, hogy mennyi magyar agrárproletár telepedett oda. Alig vagyunk túl egyébként a nagy gazdasági világválságon, és bizony ezek a szociális ellátórendszerből kipotyogó magyarok ott elcigányosodtak, hiszen azt mondja a szerző, hogy az elmúlt évtizedben az ott élő cigányok száma megduplázódott. Nyilvánvaló módon nem a magas népszaporulat miatt, hanem azért, mert sokan asszimilálódtak oda is. Tehát eredendően magyar emberekről van szó. Beszélhetnék erről is. Beszélhetnénk valóban az autentikus cigányságot őrző vagy saját magukat annak tekintő lovári, oláh, kolompár cigányokról is, és beszélhetnénk a nagyjából 10 százaléknyi részarányt képviselő és főként a Dél-Dunántúlon élő beás cigányokról. Amikor tanítottam, tudják, mindig arra hívtam fel a főként beás származású diákok figyelmét, hogy ne engedjenek a csábításnak. A modern korban egyfajta divattá vált majmolni, követni ezt a gettókultúrát a YouTube-on és mindenféle közösségi megosztókon keresztül. Én arra hívtam fel a figyelmüket, hogy volt nekem egy munkatársam anno, amikor a Dráva Múzeumban dolgoztam, aki a Barcs környéki, dél-dunántúli beás cigányok történetét feldolgozta, és végigbogarászta nagy-nagy lelkiismerettel a baranyai, a somogyi, a zalai levéltárakat, és azt találta, hogy beás cigány emberrel az 1700-as évek végétől a XIX. század közepéig tartó időszakban a peres anyagokban köztörvényes bűncselekmény kapcsán nem találkozhattak, legfeljebb csak katonaszökevényként. Ez azt jelenti, hogy az ük-ük-ükszülők bizony békés, termelő életet éltek, famunkával foglalkoztak, és ha vannak ilyen hagyományok, mert szerintem ez egy olyan hagyomány, amit be kellene építeni a nemzeti tudatba, és fel kellene rá hívni a figyelmet, akkor ezek követendő hagyományok. Szóval, arra akartam itt csak kilyukadni, hogy a hazai cigányság, amelyet bizony sokan, még egyszer mondom, nagyon hibásan egy homogén masszának tekintenének, nem az, és megérdemelné a sokkal nagyobb figyelmet így a problémákon keresztül is. Képviselőtársaim! Nem tudunk mindent a velünk élő cigányságról. Nagyon homályos az a kép, amit adott esetben a népszámlálások közvetíthetnek felénk. Jól jelzi egyébként azt, hogy mekkora a különbség a hivatalos népszámlálási adatok, és mondjuk, a Pénzes Jánosék, a Debreceni Egyetem által felmért valóság között. Ott is legalább egy háromszoros szorzót találhatunk. Ha megnézzük azt, hogy a magyarsághoz való viszonyulás tekintetében az egyes cigány csoportok miként vélekednek, milyen identitást építenek ki maguknak, akkor Kemény Istvánék egy évtizedekkel ezelőtti felmérésére hivatkoznék, ami mindenkit el kell hogy gondolkodtasson. A Magyarországra legkésőbben érkező beás cigányok körében a Dél-Dunántúlon mintegy 60 százalék volt az aránya azoknak, akik saját magukat, nyilván nem letagadva azt, hogy ők cigány származású beás emberek, de mégiscsak és kizárólagosan a magyar nemzet részének tekintették. Ezzel szemben Északkelet-Magyarországon a romungrók, akik - még egyszer hangsúlyozom - sok esetben eredendően nem is cigányok, hanem lesüllyedt magyarok, Keményék felmérése szerint csupán 6 százalékban vallották magukat a magyar nemzethez tartozónak. Miért hozom ezt ide? Soltész képviselőtársam egészen bizonyos, hogy hallott azokról az egyházi jóslatokról, illetve püspöki megállapításokról, amelyek felhívják a figyelmet annak a veszélyére, hogy bizony itt egyes területekről mintha a magyar állam lemondott volna. Ezt nem én mondom itt a Jobbik padsoraiból, hanem katolikus püspökök hívják fel rá a figyelmet, hogy bizonybizony ezek a területek egy idő után, ha a magyar állam szinte kivonul onnét, akkor nem tekinthető többé az ország integráns részének, és ők beszéltek egyébként egy második Trianon veszélyéről, amire egyébként Ladányi János és szociológustársai korábban már felhívták a figyelmet. Nos, ha integrációról és cigányügyről van szó, akkor mindig ilyen alapállásból tekintsünk ezekre a dolgokra, és ezért kérem ott, a kormánypárti padsorokban ülő tisztelt képviselőtársaimat, hogy ha lehet, akkor erről a kérdésről minél gyakrabban, minél higgadtabban, minél őszintébben tudjunk itt tárgyalni, mert hisszük azt, a néppárti Jobbik valóban hiszi azt, hogy olyan megoldásokra van szükség, amelyek a közös jövőt szolgálják ebben a hazában. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Ritter Imre nemzetiségi képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. RITTER IMRE nemzetiségi képviselő: Sehr geehrter Herr Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Engedjék meg, hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága elnökeként, élve a képviselői jogaimmal, néhány dologra az elhangzottakból reagáljak.
