Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 10. kedd - 165. szám - A koronavírus világjárvány második hulláma elleni védekezésről szóló törvényjavaslat összevont vitája - ELNÖK: - TORDAI BENCE (Párbeszéd):
1486 tulajdonképpen a hatalom totális birtoklására és kontroll nélküli gyakorlására irányult. Erről szólt az elmúlt tíz évünk. Ez a bizalom, amely korábban, úgy általánosságban a politikai osztály és a politikai intézményrendszer iránt szertefoszlott, ez most már egy nagyon is aktív kételkedésbe csapott át. Van az egyik oldalon néhány százezer, talán egymillió ember, aki a bizalom helyére a vakhitet, a buzgó lojalitást, a megkérdőjelezés nélküli engedelmességet állította, és így követi a rezsimnek minden rezdülését, minden irányváltását, minden utasítását (Hollik István: Tisztelettel beszélj!), és van az a nagy társadalmi többség, jelentős részük nem is adja a hangját a politikai véleményformálásnál, amelynek tagjai nem bíznak ebben a kormányban, vagy éppen pontosan tudják, hogy amit elkövetnek nap-nap, hét-hét és hónap-hónap után, az éppen a magyar nép, a magyar társadalom elleni merénylet. (Nacsa Lőrinc: Szégyelld magad!) Egy ilyen helyzetben érkeztünk meg 2020 tavaszára, amikor elérte Magyarországot is az a világjárvány, amely nyilván semmilyen összefüggésben nincs a politikai rendszerrel, viszont a megküzdés képessége, a sikeres társadalmi működés képessége pontosan egy ilyen kiélezett helyzetben mutatkozik meg a legjobban. 2020 tavaszán arra lett volna szükség, hogy a magyar polgárok bízhassanak a kormányban, bízhassanak a széles értelemben vett kormányzatban, a politikai vezetésben. Ez a bizalom hiányzott már akkor is. Erre a bizalomhiányra tudatosan ráerősítve szavazták meg az első felhatalmazási törvényt, amelyben semmilyen korlátozás, semmilyen időhatár, semmilyen limit nem szerepelt, s amely emiatt elfogadhatatlan volt akkor az ellenzék számára. Az a helyzet, hogy ez a megelőlegezett bizalmatlanság teljesen jogosnak bizonyult. Azok az intézkedések, amelyeket a rendeleti kormányzás során idén tavasszal és kora nyáron végrehajtottak, sokszor semmilyen viszonyban nem voltak a járvány elleni védekezéssel, viszont szisztematikusan csonkolták tovább a magyar polgárok, a magyar települési önkormányzatok jogait. Emlékezzünk csak vissza, hogy milyen döntések születtek a járványhelyzetben a rendeleti kormányzás keretében idén tavasszal! Ekkor vonták el az önkormányzatoknak számos bevételét, sőt sokszor már a területét is. Emlékszünk a gödi különleges gazdasági övezetre. Vagy ekkor vágták vissza még inkább az információs jogunkat, azt, hogy megismerhessük, hogyan, miként milyen adatok alapján működik a kormány, az adatigényléseket észszerűtlenül és indokolatlanul nehezítették meg. De ekkor vezették be szintén rendeleti úton a rabszolgatörvény egyik legvitatottabb elemét, a kétéves, egyoldalúan elrendelhető munkaidőkeretes munkaszervezést gyakorlatilag. Ebben az időszakban folytatták azt a gyakorlatot is, hogy nem a magyar vállalkozásokat, nem a magyar embereket támogatják gazdaságilag, hanem kihasználva a járványt, megint csak a fideszes gazdasági holdudvarnak adtak támogatásokat. A közvetlen támogatások rendszere sosem volt talán olyan árulkodó, mint idén tavasszal. Az a gazdasági birodalomépítő törekvés, amely a magyar és az európai adófizetők pénzéből a Fidesz gazdasági holdudvarát erősíti meg és teszi képessé arra, hogy a maradék független gazdasági szereplők kárára tovább terjeszkedjen, az is ekkor mutatkozott meg leginkább. (Kocsis Máté: Miről beszélsz?) De ugyanúgy lehetőséget teremtettek maguknak arra is, hogy a közbeszerzési törvény... Példát kíván Kocsis frakcióvezető úr. Tehát az, hogy Mészáros Lőrinc szállodái tízmilliárd számra kapták a közpénzt (Kocsis Máté közbeszól.), Mészáros Lőrinc, Orbán Viktor földijének szállodái, Orbán Viktor pénztárosának szállodái tízmilliárd számra kapták a közpénzt, miközben kirúgták az ott dolgozó munkavállalókat, ez egy példátlan szégyen, de ugyanígy mondhatnám, hogy elköltik a több száz milliárdot szintén Mészáros Lőrincen keresztül a Budapest-Belgrád vasútvonalra, ahelyett, hogy a gazdasági védekezésben használnák ezeket az összegeket. Ugyanígy lehetővé tették az előző rendeleti kormányzás során önmaguk számára, hogy úgy térjenek el a közbeszerzési törvény rendelkezéseitől, hogy ezt még utólag se lehessen semmilyen módon kontrollálni. Azt csinálták, hogy adtak maguknak egy korlátlan felhatalmazást, és ezzel visszaélve például lélegeztetőgépeket vásároltak be fölös számban, de olyannyira, hogy több tízszeres fölös mennyiségben, 300 milliárd forintért, sokszor öt-tízszeres áron, sokszor offshore cégeken és ismert bűnözőkön keresztül, és tökéletesen büntetlen, sőt felderítetlen maradt ez az egész ügysorozat. Tehát amikor most ideérünk a felhatalmazási törvény 2.0-hoz, akkor ezekből a tapasztalatokból kell kiindulnunk, miközben a tavaszihoz képest még sokkal fontosabb lenne az, hogy a magyar polgárok, a magyar önkormányzatok és azok vezetői, a magyar ellenzéki pártok és képviselők bízhassanak a
