Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. szeptember 22. kedd - 151. szám - A Magyarország területén élő nemzetiségek helyzetéről (2017. január - 2018. december) című beszámoló , valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója:

137 mármint olyan értelemben, hogy a benne lévő tudás továbbadása, valamint a tájházak építése, illetve a tájházak segítése. Mindenképp fontos az is, hogy a finanszírozásról is néhány gondolatot említsek. Mint a beszámoló elején mondtam, ebben a két évben is nagy változás történt, az emelkedés, köszönhetően a költségvetésben való közös együttműködésünknek. Ez nagyságrendileg 1,7 milliárd forintos növekedést jelentett két év alatt, és ezeken belül is kiemelkedik talán néhány terület, amit szeretnék kiemelni akár a pályázatok tekintetében, mely leginkább és nagyon fontos szempontból a nemzetiségi szervezeteket, civil szervezeteket, közösségeket segítette. Itt 340 millió forintos emelés történt ebben a két évben, azaz 2018-ban már több mint 1,4 milliárd forintot tudtunk pályázati módon kiosztani a nemzetiségeknek. Mindemellett fontos, hogy a területi önkormányzatok kismértékben - 60-ról beszélünk - növekedésben részesülhettek, 43 millió forinttal ebben az időszakban, de a települési önkormányzatoknál, akik több mint kétezren, 2053-an vannak - és fantasztikus munkát végez a legtöbb települési önkormányzat -, 840 millió forinttal többől gazdálkodhattak 2018-ban, mint a 2017. évben. Ugyanígy fontos a nemzetiségek életében az oktatás, a kultúra, az anyanyelv megőrzése érdekében a hitélet is, ezért fontos akár kegyhelyek, templomok, útszéli keresztek megújítása, akár például a cigányság tekintetében a keresztény roma szakkollégiumok segítése, vagy pedig a román vagy szerb ortodoxiánál az ingatlanrendezés, amire eddig nem mondom, hogy nem került sor, de most az utóbbi években befejeződött. Ugyanilyen fontos a hitélet után a média szerepe is. Ez igaz a közmédiára is, a nemzetiségi kultúra napja, az örömünnepek, a szép ünnepek bemutatása, mint ahogy a fájdalmas és szomorú emlékeknek is a bemutatása, akár a roma holokauszt szörnyűségeiről, akár pedig egy fájdalmas időszak, a kommunizmus áldozatairól való megemlékezés, akár a német elűzetés, akár pedig a szlovák-magyar lakosságcsere és annak minden fájdalma és következménye. (10.30) Befejezésül: tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselő úr és tisztelt nemzetiségi szószólók, az a munka, amit ebben a két évben is végeztünk, a kétoldalú kapcsolatokra is pozitívan hatott, és ez fontos itt a Kárpát-medencében. Fontos, hiszen nemzetben és nemzetiségben gondolkozunk: amikor nemzetben gondolkozunk, akkor a magyar nemzetre is kell gondolni és nemzettársainkra, amikor nemzetiségben, akkor a Magyarországon élő nemzetiségekre is és a szomszéd országokban élő nemzetekre is. Éppen ezért örömteli az, hogy közös munkánk eredményeképpen akár a horvát, akár a szerb, akár a szlovák, akár a szlovén nemzetiségi politikában, miután kiemelten kezeltük, kiemelten jó a kapcsolat és erősödött az elmúlt évek során. A szomszéd országoknál, ha van még hiány, nyilván a román kapcsolatban, ott is javult sok tekintetben, és sok örömteli dologról lehet beszámolni. Ami szomorú még, és jó lenne, ha változás lenne, az az ukrán kapcsolat, de azt ki kell mondani, hogy ez nem Magyarország Kormányának, nem a magyarországi nemzetiségeknek a hiányosságát, illetve a rossz hozzáállását mutatja, hanem sajnos az említett országokon múlik, nem pedig rajtunk. Mi mindent megteszünk és továbbra is meg fogunk tenni az itt élő akár román, akár ukrán nemzetiségekkel kapcsolatban. A távolabbi országokról beszélve, akár lengyel, görög vagy bármilyen más országban élő nemzetiségekről, ővelük pedig egyértelműen jó a kapcsolat, minden egyes tárgyaláson, minden egyes nemzetközi találkozón kiemelik ők is, legyenek azok a német partnerek, a görögök vagy bárki más, hogy milyen a magyar nemzetiségi politika, ezt köszönik, és azt is, hogy vigyázunk arra a kultúrára, arra a nyelvre és arra a sokszínű értékre, amit önök adnak ennek az országnak. Sok országban beszélnek róla, hogy hogyan, miként kellene a nemzetiségeket kezelni: valakik próbálnak számonkérni, valakik próbálnak utasítani, ötleteket adni. Az érdekes az, hogy egyes országokban, ahonnan esetleg kritikák érkeznek, a töredékét nem teszik meg, mint amit mi Magyarországon megteszünk, és más országokon, ahol töredékét sem teszik meg, mint amit mi megteszünk, ezt sosem kérik számon, de ezt már megszoktuk. Összességében azt gondolom, hogy ez a beszámoló sok-sok ember, sok-sok száz ember munkáját, illetve sok-sok tízezer vagy százezer nemzetiségi ember életét foglalja össze. Köszönöm szépen, hogy