Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 5. csütörtök - 163. szám - A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről:

1347 És mégis, ebben a régióban, viszonylag közel Pakshoz, ebben a kistérségben látható, mondjuk egy példaként, Tamási városa, ahol én nagyon sokat jártam az elmúlt időszakban, az ott élők sokszor meghívtak, és bemutatták a problémáikat, hogy vannak olyan nagyon-nagyon sok ember által lakott és használt külterületi részek, ahol sem ivóvíz-szolgáltatás, sem közvilágítás, sem szemétszállítás, sem közösségi közlekedés és még burkolt út sincs, és látszik, hogy ez egy fejlesztési régió. Ez a Tamási térség egyébként az Adorján-újtelep s a többi, ezek a részei Tamásinak, amelyek a legalapvetőbb infrastruktúrával sincsenek ellátva, és az komoly problémát és kihívást okozott, amikor azért küzdöttünk, hogy legalább amikor a lajtoskocsival viszik ki a vizet, akkor azt ne akkor vigyék, amikor nincsenek otthon az ott élők, akik kirakják az edényeiket, a tűző napon akár órákig ott hagyják nekik az ivóvizet, és ilyen módon az már fogyasztásra nem alkalmas. Tehát ilyen döbbenetes különbségek vannak. Még egy példát - ez talán egy picit személyesebb példa - engedjenek meg! Én pécsi vagyok, de azt tudjuk, hogy Pécs sajnos már egy leszakadó régiónak, egy leszakadó térségnek, megyének a központja a Dunántúl legnagyobb városaként. Sokat járom a megyét, és sokat járom a régiót, és nagyon sokszor azt látom így Dél-Baranyában, ahogy kicsi falvakban járok, hogy a buszmegállókban különböző álláshirdetések vannak kifüggesztve, hogy el lehet menni dolgozni, mondjuk, Vas megyébe, Zala megyébe vagy Budapestre, szállást biztosítanak, és le lehet tépkedni a telefonszámot, lehet elmenni Dél-Baranyából, lehet elmenni egyébként az Ormánságból. Döbbenetes számomra, hogy itt tartunk, hogy önök esélyt nem adnak arra, hogy a vidék leszakadását meg lehessen állítani, és hogy egy érdemi fejlődést lehessen biztosítani. És halljuk a szép jelszavakat, halljuk ezeket a gondolatokat, de önöknek tíz évük lett volna bizonyítani, hogy ezeket a célokat el lehessen érni. Ahhoz, hogy egyáltalán esély legyen arra, hogy a meghatározott mennyiségben rendelkezésre álló, az Unióból lehívható forrásokat értelmezhetően lehessen valóban területfejlesztési célokra felhasználni, ahhoz egy olyan rendszert kell tudni felépíteni, amely ezt garantálja, és ez semmiképpen nem az a centralizáció, amit önök végrehajtanak. Nagyon örülök, hogy Bóka István balatonfüredi polgármestert említette Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszony - bár nem tudom, hogy mennyire fog jót tenni a polgármester úrnak, hogy a parlamentben ellenzéki képviselők védik őt, de én is ezt fogom tenni, és jó példaként fogom őt említeni -, ő egy fideszes polgármester Balatonfüreden. Én személyesen ismerem őt, az Európai Unió Régiók Bizottságában három éven keresztül együtt dolgoztunk, én is a nemzeti delegáció tagja voltam, akkor volt szerencsém megismerni a polgármester urat, az ő elveit, és azt tudom mondani, hogy ő az, aki annak a polgári Magyarországnak a vízióját a tetteiben valóban megvalósítja, amelyre egyébként valamikor a Fidesz-KDNP a saját hatalmát építette; persze ezúttal ő már köszönőviszonyban sincs vele, a polgármester úr mégis egy ilyen jellegű politikát folytat. Valóban egy elkötelezett, nagyon jól felkészült polgármesterről van szó. Az a Régiók Bizottsága - talán önök közül sokan nem tudják, hogy az milyen testület - egy európai uniós, mondhatjuk, hogy egy ilyen árnyékparlament, egy árnyék második kamarája az Európai Parlamentnek, és az arról szólt, hogy az Európai Unió jogalkotásába és döntéshozatali folyamatába be lehessen hozni a helyi és a regionális szempontokat. Ez egy olyan testület, amelynek olyan 350 tagja van, kizárólag tartományi képviselők, önkormányzati képviselők, s a többi, és ők a garanciái annak, hogy egyrészt közelebb lehessen vinni az Európai Unió döntéshozatalát, fejlesztéspolitikáját a helyi szinthez, az emberekhez - ugye, mert nagyon eltávolodott, abban szerintem mindannyian egyetértünk, hogy egy ilyen elefántcsonttoronyban működik az Európai Parlament -, és ilyen módon értelmezhetőbb legyen a jogalkotás az emberek érdekei szempontjából, pontosabban: az emberek érdekei és ezek a fejlesztési szempontok jobban megjelenjenek az Európai Unió politikájában. Három évig dolgoztam ebben a testületben, rengeteg helyen jártam, rengeteg helyen láttam jó példákat. Eleve az meghatározta a magyar önkormányzatiság pozícióját, hogy kikkel voltunk együtt, kikkel dolgoztunk együtt az európai politikában. A magyar delegáció polgármesterekből, megyei elnökökből, kistelepülési polgármesterből, kerületi képviselőből áll, és időnként úgy összevetettük az európai uniós barátainkkal, hogy ők kiket képviselnek; tartományi miniszterelnök, tartományi gazdasági miniszter, akkor fővárosok főpolgármesterei, tehát rendkívül fajsúlyos szereplők vannak a Régiók Bizottságában, mondjuk, az olaszországi régiók elnökei. Azt talán tudják képviselőtársaim, micsoda hatalommal rendelkezik egy olaszországi régió vezetője vagy éppen a lengyel vajdaságoknak a marsalljai, és ott megmutatkozik, megmutatkozik az óriási