Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 5. csütörtök - 163. szám - A Kormányzati Személyügyi Döntéstámogató Rendszerről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:

1331 törvényjavaslatban, a KDNP-frakció támogatja azt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Molnár Gyula képviselő úr, MSZP, parancsoljon! MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már Nacsa képviselő sem a régi, ebbe nem tudott belefűzni semmilyen 2010 előtti mondatot. (Derültség.) Úgyhogy mindenképpen érdemes ezeket a kommunikációs dolgokat újra gondolni. (13.10) Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni a célokkal kapcsolatban, amiket most lehet, hogy gyorsan fel fogok itt olvasni, az a cél, hogy: a kormány személyzetpolitikájának kialakításához, megvalósításához szükséges adatok, elemzések biztosítása, a létszám- és illetményadatok elemzése, az előmeneteli illetményrendszer működtetése - nem mondom végig mégsem -, statisztikai lekérdezések biztosítása. Most azt mondanám, hogy akkor ezen a ponton vissza is ülhetnék, és azt mondom, hogy hajrá, Magyarország, sok sikert, jó munkát kívánunk önöknek ehhez. De mégsem teszem meg, nem ülök le, merthogy az a probléma, hogy mindig van valami, amikor egy ilyet látunk, és nem tudom, hogyan sikerült ezt önöknek elérni az elmúlt években, de az ember mindig elkezd gondolkodni, elkezd kutakodni és törni a fejét, hogy valójában mi is lehet a háttérben, mi fog most történni, mire számíthatunk, mire kell figyelnünk, amikor önök valami ilyet beterjesztenek. Tehát amikor a hamiskártyások zsugáznak, és mi nézzük, akkor óhatatlanul azt gondoljuk, hogy ez már megint valami olyan trükk, amiről észre kéne vennünk, hogy mi az, ami ennek a hátterében van. Abban a szerencsés helyzetben vagyok vagy voltam, hogy szintén vezérszónoka lehettem annak a törvényjavaslatnak, amikor a szállodákban, a vendéglátásban bevezették azt, hogy mindenkinek, aki bemegy a szállodába, az adószámától kezdve különböző adatait rögzíteni kell, és akkor ott hosszasan elemeztük azt a dolgot, hogy miért van erre szükség, hogy erről tényleg biztosan úgy gondoljuk-e, hogy a gazdaságkifehérítés legfontosabb dolga. És akkor is elmondtam, és ezt most szeretném még egyszer röviden megismételni, hogy önök a keleti nyitás politikáját elkezdték nemcsak gazdaságpolitikára értelmezni, hanem egyre szélesebben értelmezik, és lehet, hogy olyan sokat jár oda külügyminiszter úr - akinek jobbulást kívánok innen a Ház üléséről is -, olyan sokat járnak oda, olyan sokat tanulnak tőlük, hogy megirigyelték azt, hogy gyakorlatilag minden embert nyomon lehet követni, és egy pontrendszert ki lehet alakítani. Biztos olvastak róla, hogy az a kínai terv, hogy mindenkinek lesz egy pontszáma, és aszerint a skálán mozoghat le-föl. És aki egy bizonyos pontszám alá megy, tehát nem felel meg a kommunista párt erkölcseinek, az akár még a szüleihez sem utazhat el a szomszéd tartományba. Tehát ezen pontrendszer alapján mindenki nyilván lesz tartva, figyelni fogják azt, hogy hol vásárol, mit csinál és milyen módon él. Most az a probléma, és ezt tényleg komolyan problémának gondolom, tehát higgyék el, hogy most nem akarok csak viccelődni meg ironikusan fogalmazni, hogy tényleg probléma az, hogy amikor önök egy ilyet benyújtanak, és minden szónok elmondja önöktől, hogy ez XXI. századi megoldás, és tényleg őszintén mondom, hogy nekem ezt el kéne hinnem, de óhatatlanul azon töröm a fejem, hogy lesz egy adatbázis önöknél, ami gyakorlatilag olyan adatokat tartalmaz, és olyan adatokat tud keresztben is látni, az egészségi állapottól az elmúlt években történt különböző fegyelmi eljárásokig, bármi egyéb olyan dolgot, ami annak a munkavállalónak - még egyszer mondom, széles értelemben tekintve a munkavállalót - teljes egészében áttekinti az életét. Amikor egy átlagbeszélgetésben barátok közt füstölgünk, és elmondjuk, hogy miért nem szeretjük, mondjuk, a közösségi média valamelyik szereplőjét - nem akarok reklámot csinálni egyiknek sem -, akkor mindig azt a példát szoktuk mondani, hogy ülünk a feleségemmel, és beszélgetünk arról, mondjuk, hogy a gyereknek kéne venni új táskát az iskolába, meg milyen jó lenne megnézni hétvégén a sümegi várat, és egy óra múlva a keresőprogramunkon, vagy azon a közösségi médiaoldalon iskolatáska-webshopok jelennek meg, és a sümegi vár környékéről szállodaajánlatok, pedig tényleg csak ültünk a telefonunk mellett, beszélgettünk valamiről, és gyakorlatilag egy perc, és megjelenik. Azért mondom ezt itt el, mert amit én ebből a szempontból picit belelátok vagy beleérzek, hogy itt majd egy olyan adatbázist is lehet majd látni, hogy ki, az élete melyik szakaszában, kivel milyen alá-