Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 5. csütörtök - 163. szám - Az ülésnap megnyitása - Egyes törvényeknek az otthonteremtési akcióterv bevezetése érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):

1319 „állam” és az „adósság” szó összefüggésében jelen van, honnan tudjuk, hogy ilyen forrásokat meddig tud az ország költségvetése a családoknak azért adni, hogy szülessen több gyerek? Mert azért azt nagyon remélem, hogy egyetlenegy politikus fejében nem fordul az meg, hogy fizessünk azért, hogy gyerekek szülessenek. A gyermek az életöröm legfontosabb eleme. Gyermekünk azért lesz, mert szeretnénk teljes életet élni, szeretnénk a következő generációt itt hagyni a hazánkban, boldog emberekké nevelni őket, alkotó emberekké; nemcsak azért, hogy a mi életünk boldog legyen, hanem azért is, hogy a nemzetünk megmaradjon. Tehát azt kérem, amikor az ellenzéki képviselőtársaim kritizálják a kormányzatnak bizonyosfajta mulasztásait, vagy a bevezetett intézkedések hiányosságait, akkor ezt azért ne vegyék rossz néven, mert éppen pont mindezt azzal a céllal teszik, hogy a cél, a nemzet megmaradása valóban meg is valósuljon, és 20-30 év múlva, amikor megnézik az itteni viták tartalmát, akkor látni fogják, hogy kik azok, akik szóltak, hogy ez így nem jó, és kik azok, akik pedig azt mondták, hogy ez így tökéletes, ahogy van, nem kell másfajta intézkedéseket hoznunk, mi a magyar polgárok családteremtési és gyermekszülési hajlandóságát mindössze ezekkel az eszközökkel próbáltuk elérni. De pénzzel nem lehet mindent megvenni, ezt önök is tudják. Az emberek vagy érzik úgy, hogy ebben a hazában van olyan biztonságos jövő, van olyan kiszámítható közélet, van olyan morális alap, amire érdemes neki 3-4-5 gyermeket világra hozni... Van-e hozzá minőségi oktatás? Van-e minőségi egészségügy? Minden mindennel összefügg. Higgyék el, ebben az országban egyetlenegy támogatási rendszert nem kellett volna ahhoz kialakítani, hogy gyermekszületések legyenek. Egyszerűen egy kiszámítható közélet kell, egy olyan, ahol nem egymásnak beolvasnak arrogánsan, hanem azt mondja a másiknak, hogy te, hát lehet, hogy érdemes elgondolkodni azon, amit te mondasz. Ne mindig az legyen a kiinduló alap, hogy az egyik mit nem csinált, a másik mit csinál! Ne az legyen az alapvetés, hogy egymás fejére olvassuk a mulasztásait vagy a hiányos, hibás tevékenységét, hanem mondjuk azt, hogy de bocsánatot kérek, azért mégis azért vagyunk ideküldve, függetlenül attól, hogy valaki milyen párttól jött, hogy az ország polgárainak jót tegyünk. Ez a javaslat jó, de nagyon nem elégséges. S még egy aspektusról szeretnék beszélni, ez pedig a túlépítettség. A magyar társadalom nem városközpontú lélekkel bír. A magyar nép egy természeti nép. A magyar nép azzal, hogy tömegesen jött el a falvakból, és ürülnek ki kistelepülések, ez nem azért történt, mert elvesztette volna a magyar néplélek a természetközeliségét, hanem azért, mert azt a minőségi boldogulását a városban tudja elérni, amit ott, a kistelepülésen nem kap meg. Én kifejezetten ellene vagyok ennek az iszonyatos mennyiségű városi lakásépítésnek. Tehát én pont nem értek egyet azokkal a politikusokkal, akik számonkérik a kormányon, hogy Budapesten, Debrecenben, Szegeden, Miskolcon miért csak ennyi és miért nem annyi lakás épült. Azért nem, mert ezek nagy része zöldövezetek felszámolásából ered. Ha én dönthetnék erről a kérdésről, akkor a legelső szempontom az lenne, hogy hogy tudnék minél több embert visszavinni a falvakba, ahol természetesen megfelelő mennyiségű és minőségű szolgáltatást tudnak elérni. Tehát a kistelepülésen, ezer lélekszám alatt nem fizet se a fodrász, se a körmös, se a kisboltos adót. Miért nem fizet adót? Mert neki kell az a kedvezmény, hogy ott ő a szolgáltatást nyújtsa. A kisfalvak sorsából kiindulva lehet csak ezt a társadalmat minőségi társadalomra visszaépíteni. Nagyon kérem, könyörgök mindenkinek, ne akarja a városainkat tovább túlzsúfolni! Tele van az ország olyan ingatlanokkal, amelyeknek leromlott az állapota, de felújítással még csodálatos funkciója lehetne, akár lakásokról beszélünk, akár közintézményekről beszélünk. Ha rajtam múlna, én építési tilalmat rendelnék el, csak felújítás lehetne és foghíjtelkekre beépíteni. Túlépített az országunk, és ez sem bérlakásépítésnek, sem tulajdonteremtési lakástámogatásnak nem kérdése. Ez környezeti kérdés. Azt gondolom, ma Magyarországon van akkora lakásállomány, amely ki tudja a magyar társadalmat szolgálni. Tessék szíves lenni az összes eladhatatlan kistelepülési ingatlanra egy komplett otthonteremtési és szakmai otthonteremtési programot csinálni! Mire gondolok? Nincs orvos? Legyen szépen neki tökéletes szolgálati lakása, ami a mai életviszonyokhoz szükséges, legyen egy tisztességes jövedelem mellé, és már mindjárt ott fog teremni. Nincsen tanító? Nincsen tanár? Semmi gond. Ott van az a rengeteg elhagyott ingatlan, tessék szíves lenni megszerezni! Az építőiparnak óriási kapacitást teremt, mert fel tudja újítani, és mindjárt van szolgálati lakása a tanárnak, tanítónak. Nincs pap? Hát, akkor szépen annak az iszonyatos mennyiségű pénznek, amit az egyházak kapnak, egy része legyen címkézett olyan otthonok felújítására, amivel a leendő papoknak, lelkészeknek minőségi életet lehet teremteni. Vagy beszélhetünk bármilyen olyan