Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 5. csütörtök - 163. szám - Az ülésnap megnyitása - Egyes törvényeknek az otthonteremtési akcióterv bevezetése érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - TORDAI BENCE (Párbeszéd): - ELNÖK: - TORDAI BENCE (Párbeszéd):

1306 Ez egy súlyos lakhatási válság, és erre a Fidesz-kormánynak semmilyen receptje, semmilyen megoldása nincs. Ezért van az, hogy az ellenzéknek kell erre receptet kínálnia, hiszen 2022 után minden reményünk és az emberek 90 százalékának az érdekei szerint is kormányváltás lesz, és akkor egy olyan lakáspolitikát kell megvalósítanunk, amely a következő pontok köré szerveződik. Az nyilván a Párbeszéd ajánlata, amit én mondok, de ehhez hasonló elemekben szerintem széles körű egyetértés van az ellenzéken belül. Az első a lakhatáshoz való jog garantálása. Hogy lehet az, hogy egy országban ma egy gyereknek az jut osztályrészül, hogy kilakoltatják őket, a szüleit az utcára teszik, őt meg kiemelik a családjából, és berakják egy gyerekotthonba? - merthogy ilyenek vannak, hiába törvénytelen, de rendszeresen megesik. Úgyhogy az az első, hogy az elhelyezés nélküli kilakoltatás tilalmát törvénybe iktatjuk. Meg kell előznünk a hajléktalanná válást, és ennek érdekében egyebek között vissza kell építenünk az adósságkezelési szolgáltatást. A következő pont a bérlakásépítés. Amikor egy-egy önkormányzati szociális bérlakás megürül, és pályázatot írnak ki rá, akkor százával jelentkeznek. Hogy lehet az, ha önök szerint ilyen kiválóan kezelik a lakáshelyzetet, hogy tömegek várnak megfizethető árú bérlakásokra? (Varju László tapsol.) Ma Magyarországon összesen 1,5 százalék - másfél százalék! - az elérhető szociális bérlakásoknak az aránya, úgyhogy ezt a szociális bérlakásszektort állami és önkormányzati kezekben kell megerősíteni és felduzzasztani, ennek érdekében egy ciklus alatt lehet építeni százezer új bérlakást, szociális bérlakást. Emellett ugyanígy bővíteni kell a kollégiumi férőhelyek számát a fiatalok érdekében, 25 ezer új kollégiumi férőhelyre lesz szükség, és ezt is létre lehet hozni egy ciklus alatt. Sőt, továbbmegyek, a 3. pont az, hogy hozzunk létre szociális lakásügynökségeket, mert miközben több tízezren az utcán alszanak, több százezer lakás áll üresen Magyarországon, mert a tulajdonosaik nem mernek, nem akarnak belevágni a lakáskiadás egyébként sokszor tényleg rögös útjába. A szociális lakásügynökségek felállításával - ahogy azt egyébként most Naszályi Márta párbeszédes I. kerületi polgármester teszi az Utcáról Lakásba Egyesület segítségével - be lehet vonni a magáningatlanokat a lakáskiadásba, biztonság a tulajdonosnak és megfizethető lakáslehetőség a bérbevevőnek. Ezenkívül minden fejlesztésnél, minden újlakás-építésnél, minden társasházi beruházásnál a lakások egy bizonyos hányadát is bérlakássá kell tenni, bérlakássá kell alakítani, csak úgy lehessen kiadni engedélyt, hogyha ezt vállalja a beruházó! A 4. pont a lakbérplafon. Tudom, hogy Nacsa Lőrinc kollégánk majd most elkezd kommunistázni, de az a helyzet, hogy egyszerűen nem lehet megfizetni a bérleti díjakat, az albérleteket, a lakásbérleti díjakat. Budapesten egy átlagos lakásnak a bérleti díja 150 ezer forint, a minimálbér pedig nettó 107 ezer forint, tehát másfél minimálbérbe kerül csak az, hogy kifizessen valaki egy lakást, és akkor még a rezsijét nem fizette ki, hogy a kauciója honnan van meg, azt ne is gondoljuk hozzá, és akkor még nem élt, meg nem vett magának enni-, innivalót, és így tovább. Egészen nevetségesen felborultak tehát itt az árviszonyok. Igen, le kell törni az árakat, korlátozni kell - egyébként a kommunista Berlinhez hasonló módon - a bérleti díjakat, tehát hogyha Németország fővárosában lehet szabályozni azt, hogy mennyiért lehet kiadni egy önkormányzati vagy akár magántulajdonú lakást, akkor Budapesten és Magyarország minden városában is meg lehet ezt tenni. Ehhez kapcsolódóan egyébként nagyon szigorúan meg kell regulázni a rövid távú lakáskiadást vagyis az Airbnb-t és társait, amire a Fideszkormány nem volt hajlandó, pedig most itt, a válság idején nagyon jó lehetőség lenne arra, hogy átstrukturáljuk ezt az egész piacot, és kimondjuk, hogy a lakás nem szálloda. A lakás lakhatásra való, nem a turisták szórakozására, hanem magyar családok elhelyezésére. Ezt kéne megérteniük végre. 5. pontként elsőként lakhatásprogramokat kell indítanunk, ami a hajléktalanságból való kikecmergésnek talán a leghatékonyabb megoldása, azt a szemléletet közvetíti, hogy a lakáshoz jutás, a lakhatás megoldása nem cél, hanem az alapfeltétele annak, hogy valaki visszailleszkedjen a társadalomba, és ez egy olyan társadalmi befektetés, ami nagyon rövid távon megtérül, hogyha valakire nem a szociális ellátórendszer és az egészségügyi ellátórendszer kell hogy hatalmas pénzeket költsön, hanem éppen ellenkezőleg, ő lesz produktív tagja, befizetője a közös kasszának, és akkor számíthatunk egymásra, ők is kell hogy számíthassanak az állam segítségére. Fel kell számolni a hajléktalanságot Magyarországon. A 6. pont a teleprehabilitáció, hiszen 2020-ban Európa közepén egyszerűen megengedhetetlen az, hogy több százezer ember komfort nélküli, egészen harmadik világbeli körülményekhez hasonlító helyeken, lakásokban lakjon. Tudjuk, hogy erre voltak korábban szándékok, azt is láttuk, hogy nem