Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 4. szerda - 162. szám - A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2021. évi egységes költségvetéséről szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. SZŰCS LAJOS, a Költségvetési bizottság előadója, a napirendi pont előadója:
1254 kiabáltam önnek be butaságokat, miközben beszélt, pedig volt rá ingerenciám, inkább nyomtam egy gombot. Tehát ez a másik ok, ami miatt azt mondanám, hogy önnek amnéziája van. (13.10) Még egy kérdésem lenne, mert gyakran mondogatta, hogy mi egzisztenciálisan fenyegetjük az újságírókat vagy nem tudom, kicsodákat. Nem fenyeget senki senkit sem, egyszerűen azt mondjuk, hogy akik szakmai sztenderdnek nem voltak képesek megfelelni, és akik pártpolitikai érdekeket képviseltek, értelemszerű, ha egy másik kormány van, akkor azt a pártpolitikai érdeket már nem kell neki ott tovább képviselni. Képzelje el ezt például, ezt önök nagyon rendszeresen alkalmazzák, amikor kormányra kerülnek. Több ezer embert rúgtak ki a közigazgatásból. Hasonlóan több száz embert rúgtak ki az MTVA-ból például; egyetlenegy vezetőt nem tartottak meg a hírigazgatóságon például, akik a korábbi időszakban szakmailag elfogadható, kiváló minőségben végezték a munkájukat. Tehát mindig csak olyat kérjen számon máson, amit önök még nem követtek el. Úgy látom, hogy azért ebben önök elég mélyre mentek. Nemcsak hogy politikai kinevezetteket, helyettes államtitkárokat, államtitkárokat mentettek föl és rúgtak ki, hanem ennél sokkal mélyebben beavatkoztak a magyar közigazgatásba, amikor 2010-ben kormányra kerültek; sőt még büntető feljelentéseket is tettek emberekkel szemben, meghurcoltak szakembereket, aminek aztán utána semmilyen eredménye nem volt, mert a bíróság fölmentette őket. De arra alkalmas volt, hogy az életüket adott esetben megkeserítsék vagy tönkretegyék, ami korábban azért nem volt gyakorlat és nem volt példa, de ezt a példát önök bevezették. Azt tudnám önöknek idézni, amit az önök miniszterelnöke mond, talán ezzel Nacsa Lőrincnek nincs problémája. Mindig azt szokta mondani a miniszterelnök úr - szoktam rá figyelni egészen pontosan -, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. És akkor ebből nem kell tovább problémát csinálni, mert pusztán annyit tettünk, hogy azt idéztük, amit az önök miniszterelnöke önöknek alapelvként fölállított a történetben. Tehát nem kell itt nagyon szomorkodni meg ennyire fölháborodni ezeken a történeteken. Igen, igen, azt hiszem, akkor válaszoltam az ön által itt fölvetett kérdésekre, és talán ezzel rendbe is raktuk azt, hogy mit érdemes számonkérni önöknek, és mit nem érdemes számonkérni. Csak még mielőtt majd az a kritika megint elhangozna, hogy az ellenzéki képviselők nem az adott előterjesztésről beszélnek, szóljanak Nacsa képviselő úrnak, hogy akkor beszéljen az adott előterjesztésről, és akkor nem kell ilyen hozzászólásokat tennem. Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Senki sem jelentkezik.) Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Most megadom a szót Szűcs Lajos bizottsági alelnök úrnak, aki válaszolni kíván előterjesztőként a vitában elhangzottakra. DR. SZŰCS LAJOS, a Költségvetési bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy kicsivel jobb volt a hangulata ennek a mostani javaslatnak, mint az előzőnek. Szabó Szabolcs képviselő úrnak szeretném mondani, hogy ön egy idealista világban él. A héten, amikor Koncz Zsófia esküt tett, jutott eszembe az az ugyan még 19,5 évvel ezelőtti történet, amikor én is egy időközi választás során kerültem ide 2001-ben a parlamentbe, amikor a választás éjszakáján készítettek rólam egy riportot, és azt én láttam, hiszen én mondtam azokat a mondatokat, amiket mondtam, majd éjszaka hazamenve megnéztem a televízióban azt a műsort, amit ebből a riportból csináltak. Én akkor fölhívtam idealistaként - akkor még idealistaként - a riportert, és megkérdeztem, hogy ebből hogyan lehetett ezt a dolgot csinálni. Akkor a riporter nekem a következőt mondta: Lajos, örülj neki, mert nem ez volt a kérés, sokkal durvábbat kértek. Ez 2001-ben történt, valószínűleg most nem történne ilyen, azért tudnánk az emlékezetünkből ideidézni. És ha már itt vagyunk, akkor Mesterházy képviselő úrnak tudnám mondani, hogy a kollektív emlékezetet nem baj, ha idehozzuk: 2002-ben Berkecz Mária, nem tudom, emlékszik-e még valaki rá, önöknek talán emlékezniük kell, a Millenáris vezetője volt, akinek testüregvizsgálatot végeztek; egy
