Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 4. szerda - 162. szám - Megemlékezés a Nemzeti Gyásznapról - Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2019. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - BŐSZ ANETT (DK):

1228 jellemző a mindennapokra az egyéni és a csoportos jogsérelem. Hazánkban sajnos az elmúlt években egy olyan, nemcsak politikai, de társadalmi működés indult el, amelyben ez nem garantált, így ilyen értelemben önökre jóval nagyobb figyelem hárul. Azt is gondolom, hogy tiszteletre méltó és becsületes az a munka, amit végeztek. Mindannyian boldogabb országban élhetnénk, ha nem 154 oldalas beszámolójuk lenne, mert ez azt jelentené, hogy igenis kevesebb a jogsérelem, kevesebb honfitársunk méltósága sérül akár egyéni, akár csoportos szinten. De sajnos ennek az ellenkezőjét látjuk, és az ön beszámolója, tisztelt biztos úr, ilyen értelemben, azt kell mondanom, országjelentésként is felfogható. Ahogyan a gyermekjogi kérdéseket sorolta, azon gondolkodtam, hogy az ellenzéki padsorokból is érkezhettek volna ezek a gondolatok. Éppen ezekről próbáljuk meggyőzni a kormánypárti képviselőtársakat, illetve a kormány képviselőit, amikről ön is beszélt. Többek közt arról, hogy az oktatási rendszerünk számos ponton diszkriminatív, és nemcsak a sajátos nevelési igényű vagy az enyhe fogyatékossággal élő tanulók esetében, nemcsak arról beszélünk, amikor valaki súlyos fogyatékossággal élő gyermeket nevel és az otthonápolási díját emelni kellene, ez szerintem vitán felül áll. Ez inkább már talán költségvetési kérdés, miután az elvekben megegyeztünk, és sajnos ezekben nem állunk jól, illetve nem állunk talán úgy anyagilag, hogy emelni lehetne, holott mindent megérdemelnének azok, akik beteg gyermeküket ápolják otthon. Attól tartok ugyanakkor, tisztelt ombudsman úr, hogy a legelesettebb társadalmi csoportok tagjai nem jutnak el önökhöz. Látom a beszámolóból, illetve az ön expozéjából is, hogy számos panasz érkezett önökhöz, amelyeket rendkívül jól kezeltek, de azt is látom, hogy olyan mértékűvé vált a társadalmi szakadék, és ez a jogok gyakorlásában is megmutatkozik ma hazánkban, hogy bizonyos társadalmi csoportok tagjai még a saját jogsérelmük korrekciójáig sem jutnak el. Egyszerűen odáig jutnak el, hogy megélik ugyan, hogy a méltóságuk nap mint nap sérül akár egy orvosi rendelőben, akár a gyermekük méltósága egy oktatási intézményben, akár csak egy hivatalban, vagy bárhol, nem is kell hivatalos ügyet intézni, de már nem tudnak olyan lépéseket tenni, hogy igazságot szolgáltassanak nekik. Még egyszer mondom, hogy köszönet illeti önt és a kollégáit, hogy az önökhöz eljutó panaszok esetében viszont a lehető legjobb tudásuk szerint igyekeznek a jogorvoslati lépéseket megtenni. Az anya és a gyermek együttes elhelyezését tekintve mélyen egyetértek önnel, és szeretném jelezni, hogy elődje, aki az év nagyobb részében teljesített szolgálatot ebben a pozícióban még tavaly, ahogyan a mozgástere engedte - egyébiránt remekül -, szót emelt a Magyar Tudományos Akadémia függetlensége mellett, az LMBTQ-közösség jogaiért, valamint olyan marginálisnak látszó, de egyébként talán mondhatom, hogy a legvédtelenebbeket védő ügyben, mint amellett, hogy a koraszülött gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy a szülők folyamatosan jelen legyenek velük. Ez korábban nem volt hazánkban egyértelmű, szerintem ez egy nagy előrelépés az elmúlt évekhez képest. Éppen emiatt mondom azt, hogy az ombudsmani beszámoló egyfajta országjelentésként is felfogható, hiszen látjuk, hogy akár orvosi protokollokkal, akár iskolában bevett szokásokkal tud szembemenni és tud végül igazságot szolgáltatni olyan társadalmi csoportoknak, illetve olyan személyeknek, akik felé talán senki sem szolgáltatott igazságot. Tisztelt biztos úr, az ön hivatalba lépését követően a Helsinki Bizottság egy részletes szakmai anyagot készített, egészen pontosan 2019 decemberében, és több területet is érintett az önhöz címzett levélben, olyanokat, amelyeket hazánkban égetőnek gondol. Olyan területeket is érintett, amelyekkel egyébként még Székely professzor úr nem foglalkozott, pedig jó lett volna, ha ez így van. Egyik példa erre a fóti gyermekotthon lakóinak sorsa, illetve a velük való bánásmód, ilyen volt a fogvatartottak jogérvényesülése, valamint az alapvető jogok biztosának megválasztási módja. Ebben az utóbbi kérdésben a Helsinki Bizottság nagyon konkrét javaslatot tett a biztos úr felé. Legjobb tudomásom szerint arra kérte biztos urat, hogy élve a jogosítványaival, amelyeket törvény adott önnek, a jövőre nézve kezdeményezze, hogy a hivatal élére, a jogállamiság egyik utolsó bástyája élére egy szabadabb pályázat, illetve egy nagyobb szakmai vita keretében tudjunk jelölteket delegálni és aztán végül ombudsmant választani. Tisztelettel kérdezem önt, hogy értő fülekre talált-e ez a javaslat önben, illetve hajlik-e arra, hogy él ezzel a jogosítvánnyal. Évek óta konstruktívan igyekszik a hivatal munkájában, illetve az ombudsman munkájában részt venni a Helsinki Bizottság akár csak állásfoglalások útján, és a tavaly év végén címzett levélnek az egyik legnagyobb kiváltó oka egy egészen szomorú lépés volt hazánkra nézve. Nevezetesen, hogy a Nemzeti Emberi Jogi Intézmények Világszövetsége akkreditációs albizottságának döntése alapján, illetve ahogy akkor az a döntés kinézett, felmerült az, hogy hazánk emberi jogi intézményeinek „A”