Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 3. kedd - 161. szám - Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatnál foglalkoztatottak jogállásváltozásához szükséges egyes törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - BÓDIS JÓZSEF innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár:

1200 Ott van egy olyan csapat, amely az első koronavírus érkezését Magyarországra, tehát az útját is le tudta írni a vírus genetikai vizsgálatával - ez egy gyors reagálás, igen, én azt gondolom. Az alapkérdés: jó-e az, hogy a közalkalmazotti státuszból a munka törvénykönyve által szabályozott jogviszonyba kerül valaki? Nyilvánvaló, tessenek mutatni egyetlen szakszervezetet, amely erre azt mondja, hogy nagyon jó! Hát, nincs. Egyébként a képviselő úrnak azt tudom válaszolni, hogy minden szükséges egyeztetést megtettünk, és ez le is van dokumentálva. Nem tudom, valami technikai hiba lehetett, amely az ön információját alátámaszthatja, de nekem itt van a lista, hogy kivel egyeztettünk, és megvan, hogy milyen véleményt mondtak. Nem volt egyetlen szakszervezet, amelyik támogatta volna, hogy a Kjt. megszűnjön, ez természetes, viszont mi nem abban gondolkodunk, hogy akárkit leigázzunk, lehetetlen helyzetbe hozzunk, s a többi, hanem azt szeretnénk, hogyha az a tudományos közösség, amely napról napra komoly felfedezéseket tesz, a hasznosítás terén sikeresebb legyen. Minden strukturális és szabályozásbeli és forrásbeli változás ezt a célt szolgálja. Versenyképes bérek és infrastruktúra. Azt gondolom, hogy ezen a vonalon is az első lépést tettük meg, de a további lépések pont abba vannak burkolva, hogy beépülő jelleggel 22 milliárddal nő az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat büdzséje. Előkerült az OTKA-kérdés. Igen, az OTKA-pályázatok elbírálásának kialakult rendje volt, és lesz is remélhetőleg. Az elbírálás során szerettük volna jobban érvényesíteni a tudománymetriai paraméterek jelentőségét. Én az elmúlt pár évtizedben megmártóztam a tudomány világában, tehát tudom, hogy nem lehet abszolutizálni akár a publikációk számát, akár az impaktfaktorát, a citációt, de azért mégis egyfajta - hogy mondjam? - gondolkodást vagy megítélést kell hogy jelentsen. Akkor, amikor a pályázatok kiértékelése lezajlott, akkor 19 pályázat esetében láttunk eltérést a tudománymetriai paraméterek és a végső döntés között. A konzultációk során - amelyeket sokan tagadnak, de megvoltak, a konzultációk során - ezek köre kilencre ment le, és kilenc esetben valóban hozzányúltunk ahhoz, hogy egy Q4-es, tehát egy gyengébb tudománymetriai paraméterekkel jellemezhető pályázat helyett egy Q2-est vagy Q1-est tettünk előre. Hadd mondjam el azt, és nyilván nem feltétlenül jó nevekről beszélni, és nem is akarok, de olyan, a világban is és Magyarországon is top kutatónak számítók kerültek ki korábban a javaslatból, akik például a koronavírus-járvány kapcsán a koronavírus egyik tulajdonságát, egyfajta tulajdonságát tudták körvonalazni, bebizonyítani, ami a viselkedésével és a virulenciájával kapcsolatos. Nagyon top lapban tudták leközölni. Nyilván akkor, amikor egy ilyen rendszerbe bárki bármilyen módon belenyúl, az kritikát vált ki, és a kritikára oda kell figyelni. Odafigyeltünk. A miniszter úr felkérésére az elmúlt - nem is tudom - hat hétben több alkalommal konzultáltam az Akadémia főtitkárával, hogy ezt a helyzetet orvosoljuk, és a továbbiakban ne alakuljon ki még így félreérthető helyzet se. Én abban bízom, hogy a közeljövőben meg tudunk egyezni. Az OTKA elbírálási rendszerében egészen más helyet szeretnénk biztosítani az Akadémiának önállóságban, autonómiában és magasságok tekintetében. Most ennyit mondhatok erről vagy ennyit tudok elmondani, mert nem akarom elkiabálni, a megegyezés előtti pillanatban vagyunk. Holnap délután fogok az Akadémia főtitkárával egy újabb találkozót, megbeszélést lefolytatni, bízom benne, hogy ott olyan megegyezés születik, amelyet már a nyilvánosság felé is vihetünk. Hiller képviselő úr, alelnök úr, miniszter úr - bármilyen címet örömmel használok - a hozzászólásában arról beszélt, hogy amit mi teszünk, azt nem hittel tesszük, miközben más oldalról meg azt kaptuk, hogy ez egy hitvita; tudom, hogy a kettő nem ugyanaz, és nem is akarnám ezt a poént így ilyen értelemben leütni. Én miben tudok hinni? És egyébként elfogadom a jóindulatukat, amikor a kritikájukat megfogalmazzák, de elmondom az én hitvallásomat ez ügyben. Én hiszek a felsőoktatási, egyáltalán az oktatási intézmények szabadságában, a kézi vezérlés mindig egy bonyolultabb szisztéma, bár abban nőttem fel, abban tudtam megküzdeni a magam világát vagy életét, és valamit talán el tudtam érni, és ebben nem az államtitkári pozíció számomra a legmagasabb ilyen értelemben. Én a tudományt ma is művelem, és nem azért, mert kell, hanem azért, mert egy más világba viszi el az embert a tudományos gondolkodás. Igen, nem lehet hazamenni, akár otthon, a dolgozószobába, akár a laboratóriumba, és akkor ott az ember töri a fejét, és majd kitalál valamit, az jön; vagy jön, vagy nem jön - jó, amikor jön. Ez a rugalmasabb rendszer ezt szeretné támogatni, ezt szeretné jobb egzisztenciával, jobb infrastruktúrával, magasabb fizetésekkel támogatni. Nem gondolom, hogy egy kutató attól fog jobban kutatni, hogy közalkalmazott vagy a munka törvénykönyve által szabályozott jogviszonyban van, de talán attól igen, hogy nő a fizetése, más szinten tud a világ tudományos versenyébe - mert azért ez egy verseny - bekapcsolódni, és tud élni