Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 3. kedd - 161. szám - Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatnál foglalkoztatottak jogállásváltozásához szükséges egyes törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - CSÁNYI TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1182 Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindannyian tisztában vannak azzal, hogy a Jobbik a kezdetektől fogva tiltakozott az MTA kutatóhálózatainak az újonnan létrehozott Eötvös Loránd Kutatási Hálózatba való kiszervezése ellen. Ezt olyan okokból tettük, amelyeket, úgy tűnik, tisztelt fideszes képviselőtársaink és a kormány a mai napig nem fogtak fel. Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak talán egyetlen pozitív hozadéka az, hogy a benne foglaltak tökéletesen példázzák azokat a súlyos problémákat, amelyek miatt aggályosnak tartjuk a jelenlegi fideszes tudománypolitika ténykedését, ezért ennek kapcsán immár sokadjára megkíséreljük kifejteni kritikánkat, lassan és tagoltan, hogy a kétharmad is megértse. Melyek tehát azon alapvető problémák, amelyek alapján a néppárti Jobbik szerint az az irány, amit ez a törvényjavaslat is szolgál, tudás-, tudomány- és értelmiségellenes, és ily módon semmibe veszi az akadémiai szabadságot, amely az OECD által rendszeresen vizsgált szempontok magyarországi alakulása szerint is szintén súlyos károkat szenvedő egyetemi autonómia mellett a középkor óta sérthetetlen európai alapérték? Röviden arról van szó, képviselőtársak, hogy a Fidesz nem tiszteli sem a tudósokat, sem a tudományt, sem úgy a tudást általában. Önök nem tisztelik a tudósokat, a tudomány művelőit, a kutatókat, mert a velük való széles körű egyeztetés nélkül hoznak meg minden döntést az ELKH-ról. Ennek egyik legsúlyosabb eleme pont ez a törvényjavaslat, mellyel a kutatóhálózat dolgozóitól önök elveszik a közalkalmazotti jogviszonyt, és kiszolgáltatják őket a munka törvénykönyve hatályának, mely ma Magyarországon egyet jelent a magyar munkavállalók tudásának a legelvetemültebb neoliberális elvek mentén való kiárusításával. Több probléma is van ezzel. Az első az, hogy az ELKH dolgozóinak elsöprő többsége, 78 százaléka elutasítja a közalkalmazotti jogviszony elvesztését. Ennek indokaként amellett, hogy hiányolják az egyeztetést, egy másik fontos szempontot is megjelöltek az érintettek, mégpedig azt, hogy a kutatási tevékenység, a magyar tudomány színvonalas művelése igenis közszolgálat. (19.00) A közjót szolgálni pedig nem lehet olyan nyomás alatt, amilyen alá önök a munka törvénykönyvével helyezik ezeket a kiváló kutatókat. Miről is van szó pontosan? A törvényjavaslat indoklásában olyanokra hivatkoznak, mint a kutatási eredmények nagyobb arányú és hatékonyabb hasznosulása, vagy a teljesítményhez kötött feladatok ellátása esetén könnyebben növelhető bérek. Mindez remekül hangzik, képviselőtársak, az önök tudománypolitikai kurzusa alatt azonban mindez nonszensz! (Az ülés vezetését Jakab István, az Országgyűlés alelnöke veszi át.) Nonszensz azért, mert a közalkalmazotti jogviszony hátrányait a közalkalmazotti bértábla általunk régóta szorgalmazott rendezésével, vagyis egyszerűen tisztességes, a közalkalmazottak által ellátott feladatokhoz méltó bérezéssel rendezni lehetne abból a közpénzből, ami manapság a fideszes oligarchák zsebében landol. Továbbá nonszensz az érvelésük azért is, mert a már említett neoliberális elvek mentén önök kiárusítják a tudásunkat, kiárusítják a magyar tudományt. Önök nem tisztelik a tudományt, mert ezen piacosítási tendencia erősítésével olyan versenykényszert, frusztrációt és ezáltal egzisztenciális bizonytalanságot szabadítanak a kutatókra, melyek a nemzetközi trendek elemzésének tanúsága szerint is gyakran éppen hogy visszavetik a tudományos teljesítményt. Az is aggasztó számunkra, amilyen hozzáállás mentén önök értékelni akarják a tudományos teljesítményt. Hiába emlegetik az alapkutatások hasznosulásának növekvő lehetőségét, egy ilyen környezetben, ahol a tudományt az azonnali piaci haszon alá rendelik, a legjobb szándék ellenére is sérül az alapkutatás, hát még az önök szándékai mellett! Az ugyanis, ahogy a kormány a tudományos élet irányításához viszonyul, egyértelműen mutatja a teljes politikai kontroll iránti vágyat. Ebben a törvényjavaslatban szó van a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács tagjainak kinevezéséről, melynek esetében ugyanazt a kézi vezérlésre való szándékot tapasztalhatjuk, mint az SZFE-nél és másik hat, hasonló fenntartóváltáson átesett egyetemnél. Itt éppen az NTT elnöki tisztségét is betöltő miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki a tagokat, és majd nyilván meghallgathatjuk a kormányoldalról az érvet, hogy ettől még természetesen lehet szakmailag megalapozott döntést is hozni, de nagyon jól tudjuk, képviselőtársak, hogy ehelyett politikai érdekek alapján történnek majd a kinevezések.
