Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 3. kedd - 161. szám - Egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről:

1171 amely valamiféle stratégiai képet kirajzolna a kormány közlekedéspolitikájáról, vagy hogy milyen módon kívánja a kormány azokat az alapvető reformokat végrehajtani, amiről hosszú-hosszú évek óta beszélnek. Ezeket itt-ott el lehet kapni, és láthatunk konkrét döntéseket, például alapvető döntés volt, hogy a Volánbusz bekerült a MÁV alá, a tulajdonosi jogokat most már a MÁV gyakorolja, és itt-ott különböző szereplők, személyek beszélnek arról is, hogy van valamiféle olyan terv, hogy valami szuper nagy állami közlekedési vállalat jönne létre. Nem tudunk ezekről semmit. Az a kérdésem, államtitkár úr, hogy miért kell ilyen helyzetbe kerülnünk nekünk, mindannyiunknak, és miért kell egyébként a szakmai szereplőknek is, hogy nem lehet látni konkrétan, nem lehet tervezni, hogy a kormány milyen módon kíván hozzányúlni ehhez a rendkívül fontos, nemzetstratégiai jelentőségű ágazathoz. Azt képviselőtársaim nagyon-nagyon hosszan ecsetelték, hogy miért van különös jelentősége ennek az ágazatnak. Szintén nem látjuk, hogy konkrétan milyen lépésekkel készülne a kormány olyan sajnálatos kötelezettségvállalásoknak való megfelelésre, mint a jövő évben induló közúti közlekedési piacnyitás kérdése. Azt nagyon sokszor elmondtuk különböző viták kapcsán, hogy mi nagyon erőteljesen ellenezzük azt, hogy az ilyen stratégiai ágazatban, mint a közösségi közlekedés, meg kelljen nyitni a piacot, és magánszereplőket nagyobb számban be kellene engedni. Ez a helyi közösségi közlekedésben már így van. De ez egy uniós kötelezettség, ami kapcsán nagyon sok esetben kértünk már engedményeket, és úgy tudom, hogy most két év alatt egy olyan helyzet lesz, ahol kényszerpályáztatással, talán ezt államtitkár úr egyszer jelezte, még egy picit, két év haladékot tudunk nyerni, de hogy milyen módon tudunk felkészülni. Tehát az állami közlekedési vállalatok vagy vállalat milyen módon tud fölkészülni arra, hogy megfeleljen majd ennek a rendkívül komoly kihívásnak? Gondolok itt alapvetően a járműállomány cseréjére, a fejlesztésére, ennek a finanszírozási hátterére, de gondolok itt egy olyan alapvető szabályozási kérdésre, ami a legfontosabb dolgot, a kiszolgálás garanciáit meg tudja teremteni. Ander képviselőtársam már beszélt arról, hogy hosszú-hosszú évtizedek óta megoldatlan vagy alig megoldott a vidéki közösségi közlekedés megfelelő színvonala, a járatgyakoriság biztosítása annak érdekében, hogy a vidéki térségek leszakadását meg lehessen állítani. Ezzel kapcsolatban is szeretném, ha néhány szót szólna majd az államtitkár úr akár a vita során, akár a zárszóban. Többször említették képviselőtársaim, főleg Molnár Gyula képviselő úr itt az önkormányzatok működését, a helyi lehetőségeket, a források biztosítását. Itt van egy nagyon-nagyon komoly rendszerprobléma, hasonlóan súlyos rendszerprobléma, mint a vasutakat érintően. Ez pedig a közösségi közlekedés finanszírozásának a kérdése. Most nem megyek bele hosszan, azt gondolom, mindenki számára világos, hogy amúgy is egy nehéz helyzetben vannak ezek a cégek, de most, a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság és az egyéb körülmények miatt nagyon komoly veszteségeket szenvedtek el a közlekedési cégek. Most láthatjuk azt, hogy a kormány gyakorlatilag a helyi közösségi közlekedés finanszírozásából kiszáll. Szerintem azt sem érdemes hosszú ideig taglalni, hogy milyen következményei lesznek ennek, ha ilyen jelentős veszteségeket szenvednek el ezek a cégek, és kénytelenek lesznek, mondjuk, sorra az önkormányzatok csökkenteni a közösségi közlekedés kiszolgálását. Ez meg fog jelenni a légszennyezettségben, egyéb szennyezésekben, de szintén a balesetveszély, a zsúfoltság növekedni fog, egészségkárosító hatás, és a többi, ezek mind-mind olyan károk, amelyek egyértelműen összefüggésben lesznek azzal, hogy a helyi közösségi közlekedés minősége, a járatgyakoriság csökken. Márpedig efelé megyünk, tekintettel arra, hogy milyen nehéz helyzetben vannak ezek a cégek, és hogy csökken a támogatás és a forrás. Itt szeretném is államtitkár úr segítségét kérni. Korábban már Schanda Tamás államtitkár urat kérdeztem, itt van egy súlyos ellentmondás, hogy a kormánynak még múlt évben volt egy döntése, amely Palkovics miniszter urat felhívja arra, hogy idén tavaszig, talán májusi határidővel dolgozza ki a helyi közösségi közlekedés állami finanszírozásának a modelljét. Némi meglepetést okozott az, amikor erre rákérdeztem, nem tudom, hogy sikerült-e a miniszter úrnak ezzel kapcsolatban valamit letenni a kormány asztalára. Az ellentmondásnak a párja az, hogy a másik oldalról viszont egy olyan döntés született az Országgyűlés előtt, hogy gyakorlatilag kivonul az állam a helyi közösségi közlekedés finanszírozásából azáltal, hogy előírja, hogy az iparűzési adót alapvetően először erre kell felhasználni,