Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 3. kedd - 161. szám - A foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról és támogatásokról, valamint a foglalkoztatás felügyeletéről szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - BODÓ SÁNDOR innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár:
1158 hogy már nem találunk festőt, nem találunk más építőipari szakmákban embert, nem találunk olyat, aki betakarítja a termést, mert egyszerűen a múlt év nyarán, múlt év kora őszén bizony a munkanélküliségi ráta 3,2-3,3 százalék volt. (17.00) Sajnos az ismert események miatt most ez 4,7, de azt azért engedtessék meg, hogy megjegyezzem, hogy ha a magyar munkaerőpiacot nem egy ilyen viszonylagos jobb állapotban találja ez a vírus, akkor mi történt volna itt. Amikor elhangzott - és köszönöm Nacsa képviselő úr támogató hozzászólását -, hogy mit tett a kormány, nyilvánvalóan nagyon mérsékelten tartozik ehhez a törvényhez, de azt azért látnunk kell, hogy a védekezésnek több fázisa, több lépése van. Kicsit belementünk vagy belementek itt a számháborúba, bele is lehet. Egy konkrétum, amit Varga Mihály pénzügyminiszter úr nyilatkozatára, illetve az általa nyilvánosságra hozott adatra hivatkozva meg kell erősítenem, a munkahelyvédelmi támogatások valóban 204-207 ezer embert értek el. Ők azok, akiknek az állam valamilyen mértékben - idézőjelben - beszállt a munkabérébe a kiesett időtartamra, és ezzel biztosítottuk az ő munkahelyének a megőrzését. Természetesen ezenkívül még jó néhány program volt, amelynek a kifutása még most is jó néhány esetben tart, hiszen akár csak a kutatás-fejlesztés, innováció munkakörökben dolgozók esetében egy olyan szellemi értékmentést végeztünk, ami - megint csak azt tudom mondani - szerintem minden magyar országgyűlési képviselő számára fontos, hiszen azért látni kellett ebben az időszakban, hogy azokat a magasan kvalifikált honfitársainkat bizony ebben a veszélyhelyzetben nagyon is elkezdték külföldről bombázni. Erre nyilván tudunk bizonyítékot is. Nem kutatásképpen, csak hát halljuk, látjuk a híreket, hiszen ebben élünk. Tehát ezeket a magasan képzett, viszonylag friss felsőfokú végzettséggel rendelkező embereket, bizony, ebben a veszélyhelyzetben nagyon is majdhogynem visszautasíthatatlan állásajánlatokkal kezdték bombázni külföldről - sok esetben őket azért nevezzük összefoglaló néven kutatóknak -, és annak érdekében, hogy a magyar gazdaság a következő években, évtizedekben legyen egy megfelelő szellemi muníció birtokában, ezeket az embereket itt kellett tartanunk. Ezért aztán ezeknek a cégeknek ezt a támogatást meg kellett adnunk. Nyilvánvalóan most ennek a részleteiről meg a mindenféle hátteréről megint nem árulhatok el sokat, hiszen akkor esetleg a konkurens országoknak adok ezáltal ötletet vagy információt. Munkahelyteremtő programok. Ezekről is lekicsinylően beszéltek. Én azt mondanám, hogy ez nem egy helyes dolog, hiszen korábban is volt, és most is van - ahogy említettem az előzőekben - olyan lehetőség, hogy az állam támogat bizonyos csoportokat, vagy adott helyzetben mindenféle kötöttség nélkül olyan munkavállalókat, akik munkába kívánnak és tudnak is állni. Miről szól ez a történet? Talán emlékeznek még a 6+3-as, 8+4-es, 10 plusz, nem is tudom, hányas hívószámokra, aminek az a lényege, hogy adott időszak alatt, mondjuk, 6 hónapig az állam biztosítja a foglalkoztatás feltételeit, és a következő 3 hónapra pedig a munkaadótól kéri azt, hogy tartsa meg azt a munkavállalóját. Adjuk össze! Kilenc hónap. Nem tudjuk, persze, mi fog történni egészségügyi szempontból, de mindazok, akik augusztus végéig pályáztak erre a programra, 9 hónapig az állami munkaadói támogatásnak, meg nyilván a munkavállaló áldozatvállalásának, köszönhetően biztonságban vannak. Ők is jó néhányan, pontosabban közel 50 ezren voltak. Ebben a helyzetben, amikor elindul ez a matematika, hogy a hitelmoratórium hány cégnek segített, hogy a munkavállalói megtartásra kerüljenek, vagy a szociális hozzájárulási adó ismételt 2 százalékos csökkentése hány munkavállalónak segített, akkor bizony ezeken akár tételesen is végig lehet menni, és azt gondolom, nem nagyon érdemes, ilyen általános politikai puffogtatást elengedni, mert ez bizony kőkemény matematika. Amikor az álláskeresési járulékkal kapcsolatosan nyilatkoznak, továbbra is csak azt tudom mondani, de nyilván az előző mondatokból ez kikövetkeztethető, hogy mi nem abban hiszünk, hogy az illető hónapokig, vagy akár még hosszabb ideig is regisztrált álláskeresőként tulajdonképpen bizonyos összeget automatikusan megkapva tengesse az életét, mert az senkinek sem jó. Nyilván elfogy a türelem, elfogy a szakmai tudás, és a fizikális körülállásról nem is beszélünk, hogy a saját komfortérzete milyen lehet. Ezért tudjuk azt ajánlani, ahogy tettük az alacsony iskolai végzettségűeknél, vagy a 25 év alatti fiataloknál, és hangsúlyozom, a 25 év alatti fiataloknál ez különösen fontos, hogy legyen a kormánynak egy támogatási ajánlata, hogy munkába tudjanak állni. Hogy is szokták mondani? A kazánba nem túlságosan érdemes a pénzt dobálni, mert tartósan nem okoz meleget. Ebben a helyzetben pont az lenne a lényeg, hogy ezek az emberek térjenek vissza a
