Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 3. kedd - 161. szám - A foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról és támogatásokról, valamint a foglalkoztatás felügyeletéről szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1147 Ezért én azt gondolom továbbra is, hogy ez a jogszabály lényegében arról szól, hogy a korábban elrontottakon javítsanak. De ha már javítani nem tudnak, akkor inkább ártani fognak ebben a formában. A minimumkövetelményekre vonatkozó szabályoknál is azt kell hogy mondjam, hogy tipikusan a minimumszabályok közé tartoznak, a jognyilatkozatra, azok kötelező tartalmára, jogszabály szerinti kötelező munkaidőre, pihenőidőre, nyilvántartásra vagy munkabérre, az igazolások kiadására, az elszámolásra irányadó kötelező rendelkezéseket hozzák elő. A hatóság alapvetően két részre bomlik, lesz egy általános hatáskörű és lesz egy különös hatáskörű. De nem tudjuk, hogy mi alakul ki ebből. A különös hatáskörűben, én meg kell hogy említsem a foglalkoztatási felügyeletnél, hogy a bányászati ügyekért felelős rész is ebbe a kategóriába tartozik, a honvédelem, és még sorolhatnánk, melyek mellett. De az, hogy egyébként ők mit végeznek és hogyan, azt sem a munkaadókkal, sem a munkavállalókkal nem egyeztették le. Nem adtak lehetőséget arra, mert az, hogy az értekezleten 24 órát adtak arra, hogy ők válaszoljanak, azt gondolom, hogy az ebben a formában elfogadhatatlan. És ön is, államtitkár úr, figyelmen kívül hagyta, és nem tett róla említést, hogy önöket bírálták ezen az értekezleten, mindkét fél, mind a munkaadók, mind a munkavállalók, merthogy nem adnak lehetőséget arra, hogy erről a változtatásról érdemben lehessen vitát folytatni. Úgyhogy így összességében véve én azt gondolom, hogy ez a törvénytervezet úgy, ahogy van, elfogadhatatlan. Itt, ha lesz még módom, akkor a részletes tartalmi észrevételekkel is foglalkoznék még néhány történettel, de általában véve ezt a törvénytervezetet el kell utasítani. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr! Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hadd legyek önkritikus az ellenzéki oldalon: én sem értem egyes ellenzéki képviselőtársaim kibontakozó jóindulatát egy olyan törvényjavaslat kapcsán, amelyről süt, sugárzik, hogy gyáva emberek írták és gyáva emberek képviselik. Hiszen gyenge, gyáva emberek akarnak gyenge forintot is, mint ahogy azt miniszterelnök úr anno nagyon helyesen megjegyezte; én a mai napig tudok azonosulni ezzel a miniszterelnöki mondattal. (Nacsa Lőrinc közbeszólása.) Itt is azt látom, hogy bizony, az a lélekbátorság hiányzik a kormánypárti képviselőkből, amelyre most a magyar munkavállalóknak szükségük lenne. Ezen törvényjavaslatnál nem csak az idegesít, ami benne van, az sokkal inkább idegesítő, ami hiányzik belőle. És én itt megpróbáltam kulturált vitát gerjeszteni, Balczó Zoltán képviselőtársam pedig a kultúra katedrájára állt fel, annyira visszafogottan igyekezett szakmailag és részletekbe menően megvilágítani, hogy mi hiányzik ebből a javaslatból. De az mégiscsak vérlázító, amit tavasz óta a magyar munkavállalókkal önök művelnek. Kezdjük a tavaszi karanténidőszakot. Úgy indult, hogy a járványügyi veszélyhelyzet harmadik napján megfogalmaztuk, hogy szükség lenne magyar munkahelyvédelmi alapra, szükség lenne a kieső munkabérek 80 százalékának a pótlására, és ezt a modellt bizony ki kellene terjeszteni azokra is, akik már elveszítették akkoriban, a közelmúltban a munkahelyüket. És azt is láttuk, hogy nemcsak hogy nem lett ennek azonnali foganatja, de az Orbán-kormány egy ilyen egy-másfél hónapos nagyon lassú tötymörgésbe kezdett. Tehát igazából gyúrták, dagasztották ezt a kérdést, de államtitkár úr nem tud megcáfolni ebben, hiszen nem állt ki az Orbán-kormány egy-másfél hónapon keresztül egy működőképes modellel a munkabérek kipótlása ügyében. Le voltak önök fagyva. (16.10) Aztán kiálltak eggyel, amiről azt ígérte a pénzügyminiszter úr, hogy akár egymillió munkavállaló is igénybe veheti, kicsit több mint 200 ezer lett belőle, tehát nem tudott ez átfogó modellé válni, de a 80 százalékos munkabérkipótláshoz képest piaci szakértői becslések szerint maximum a legjobb időszakokban 15-20 százalékát tudták kipótolni a kieső béreknek. Tették mindezt úgy, hogy ez a
