Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 3. kedd - 161. szám - A foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról és támogatásokról, valamint a foglalkoztatás felügyeletéről szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről:

1137 Azt látjuk, hogy Európa-szerte a kormányok felismerték azt, hogy elkerülhetetlenné vált a munkáltatók, a munkavállalók, valamint az álláskeresők intenzívebb támogatása, a munkaerőpiac igényeire való gyorsabb reagálás és a költségvetési és európai uniós források hatékonyabb felhasználása. És azt is tudjuk, látjuk, hogy emellett az állam egyik fontos feladata - hozzá kell hogy tegyem zárójelben magyar állampolgárként azt a szót, hogy „lenne” -, hogy a munkahelykeresést, a munkához, valamint a megfelelő munkaerőhöz jutást, továbbá a munkahely megtartását ingyenesen igénybe vehető szolgáltatásokkal segítse. Erre alapvetően jó lehetőséget is teremthetne az előttünk fekvő - ahogy az előbb is fogalmazott itt mindenki, és ahogy mondtam én is - kerettörvény. A javaslat arról rendelkezik, hogy a foglalkoztatás elősegítése során a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévőket többletjogosultságok illetik meg. Kérem, ez önmagában egy üdvözlendő dolog, azonban felettébb érdekes, hogy a javaslatból vagy kerettörvényből nem hámozható ki, hogy ezek valójában milyen többletjogosultságot is jelenthetnének önök szerint. Ugyan kimondja az előttünk fekvő tervezet, hogy az állami foglalkoztatási szerv a munkahelykeresést, a munkához, valamint a megfelelő munkaerőhöz jutást, továbbá a munkahely megtartását ingyenesen igénybe vehető szolgáltatásokkal fogja segíteni, mint ahogy meghatározza azt is, hogy a foglalkoztatást elősegítő szolgáltatást az állami foglalkoztatási szerv mellett csak a kormány rendeletében meghatározottak szerint nyilvántartásba vett szervezetek nyújthatnak. Ezek a szolgáltatások aztán a gazdaságvédelmi, foglalkoztatási alapból vagy - ami nálunk nagy sport - az európai uniós forrásból nyújthatók. Azonban számunkra az elfogadhatatlan, hogy a támogatások típusait - gondolok itt például a bértámogatásokra, járulékkedvezményekre és hasonló támogatási típusokra - és azok mértékét a törvény egyáltalán nem tartalmazza. Szemmel látható, hogy a kormány által meghatározott magánszervezeteknek hatalmas forrásokat kívánnak juttatni, nyilván azért, hogy majd ezek a magánszervezetek rendelkezzenek e felett a forrás felett, azonban a törvényjavaslat tapintatosan - hogy is szokták ezt önök mondani? - nem bontja ki az igazság minden részletét, sőt egyet sem ezzel kapcsolatosan, így ezek egyáltalán nem is ismertek. És félő, ahogy az előbb is megjegyeztem, hogy itt van a kutya elhantolva, itt van a sorok között elrejtve a törvényjavaslat valódi célja. Hiszen ott tartunk, hogy bármilyen, önök által előterjesztett törvényben az ember a sorok között megpróbálja megtalálni különben azt, hogy ez önöknek miért is fontos, mert sajnos nagy valószínűség szerint se a munkavállalók, se a munkáltatók nem fontosak önöknek, sokkal inkább a saját zsebük. Hiszen itt most nagyon nem kevés pénzről beszélünk, és tudjuk, hogy ha pénzszagot érez a kormány és annak tagjai, kérem szépen, hihetetlen leleményesek, és bármire képesek tudnak lenni. A törvényjavaslat rögzíti a foglalkoztatásfelügyeleti hatóság meghatározását és a hatósági ellenőrzés hatáskörének alapvonalait azzal, hogy annak részletes kifejtését a végrehajtási kormányrendelet fogja majd tartalmazni. Ám meglehetősen furcsa, mi több, számomra elfogadhatatlan, hogy a hatóság elnevezését, főbb működési szabályait, például azt, hogy ki nevezi ki annak a vezetőjét, azt, hogy hogyan számoljon az majd be az Országgyűlésnek az éves tevékenységéről - személyesen vagy írásban jelentsen -, ne a törvény szabályozza ebben az esetben. Értem, értjük mi, hogy a javaslat alapján foglalkoztatásfelügyeleti hatósági ellenőrzés kizárólag hivatalból indulhat, és például az ellenőrzött önmaga nem kérheti magát ezt az ellenőrzést. Azonban hiányzik a javaslatból annak a rögzítése és kimondása, hogy a hatóság köteles viszont úgy ellenőrizni, hogy a szükségesnél jobban ne zavarja meg a munkát, és a munkavállalókat csak rövid ideig vonja ki a feladataikból. Emlékezhetünk, most is látjuk azt, hogy a párt ökle időnként a hatóság. Időnként megszállnak valakit, valamilyen céget, nyilván azzal a feltett szándékkal, hogy neki kárt okozzanak, esetleg a cégvezető úgy döntsön, hogy ezt a céget aztán majd el akarja adni a további vegzálások elkerülése végett, és tökéletesen működik ez a rendszer. Azonban ez így elfogadhatatlan. A munkaügyi bírság ebben a formában inkább durva fenyegetésnek, mint megalapozott törvényi keretnek tűnik, mivel a javaslat szintén nem határozza meg az egyes munkaügyi szabálysértési tényállásokat, és bizony-bizony nem tünteti fel a bírság tételeit sem. Gyakorlatilag ez egy kitalálás kérdéssorozata, annyit írnak a bírságra, amennyit csak gondolnak. Sajnos kijelenthetjük, hogy az utóbbi években végbement gazdasági és társadalmi változások, különösen a világjárvány, drámai hatást gyakoroltak a munka világára. Ezt nagyjából mindenki a saját bőrén érzi is. Mindezen változások negatívan hatottak a hagyományosan biztonságos és tisztességes munkaügyi kapcsolatokra. Az elmúlt időszak erőfeszítései ellenére a be nem jelentett munkavégzés és az árnyékgazdaság jelensége komoly problémát okoz országunkban is. Miközben az árnyékgazdaság hátráltatja a