Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 3. kedd - 161. szám - Az állami projektértékelői jogviszonyról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2016. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - NACSA LŐRINC (KDNP):

1120 idézem, hogy a legfőbb ügyész úr rendre azt mondja, hogy nem találtunk bűncselekményre utaló jelet. Jó, akkor arra ne! Na de ha a hatékonyság szemlélet egy kormányzatban, a valós felhasználás cél egy kormányzatnak, azért azt legalább meg lehet állapítani, hogy nem arra használta fel vagy nem úgy használta fel, legalább polgári jogi módon követeljük tőlük vissza. Ha csak kettő ilyen per lenne, higgyék el, olyan visszatartó ereje lenne mindazoknál, akik uniós pénzeket használnak fel, hogy csuda! Nem kell börtönbe menni, csak kérjék tőlük vissza! Még egyet hadd mondjak az európai uniós támogatások vonatkozásában, mert van még egy kis időm, és mert ma sem értem. Az egyszerű polgári jogi viszonyok között egyre gyakrabban van az a fajta szerződéses szemlélet, hogy ha egy cég köt komoly értékre szerződést, akár kivitelezésre, akár szállításra, akár valami új dolog előállítására, akár kutatásra és annak eredményére, akkor rendre megkövetelik tőle vagy egy magánszemély kezességvállalását, aki teljes vagyonával felel azért, ha ott valami nem helyénvalón történik, hogy helytálljon, vagy szépen bevezetik a bankgarancia intézményét. Mert a bank, az aztán érvényesíteni fogja a jogait, annak erős, profi, jó befolyással bíró szervezete van, amely meg fogja szerezni azt a helytállási összeget, amiért neki meg kellett tennie. De az, kérem szépen, hogy az európai uniós támogatások felhasználása során rendre olyan vállalatok vannak közreműködőként, akik eltűnnek, amikor befejeződik a projekt, mintha ott sem lettek volna soha! Az előbbi törvényjavaslat miről szólt? Fogyasztóvédelemről. Ez miről szól? Az európai uniós források hatékony felhasználásáról. Akkor egyet tessenek mondani: technikailag, jogi támogatással miért nem segítjük elő azt, hogy ezekben ne legyenek negatív folyamatok, hogy ezekkel ne lehessen visszaélni? Mert ne csak jogot adjunk, ne csak jogszabályokat adjunk, rakjuk hozzá szépen azokat az eljárásrendeket, amelyek biztosítják, hogy ezek az elvek, amelyekről államtitkár úr, kormánypárti képviselőtársaim, ellenzéki képviselőtársaim és én beszélünk... Annyira nem hiszi el már emberek sokasága, hogy amit mi itt a parlamentben elmondunk, célokként megfogalmazunk, azt komolyan is gondoljuk. Ezzel egyformák a kormánypárti és ellenzéki képviselők. Azért nem, mert a szép szavak után nem látják a mindennapokban a megvalósulást. Azt gondolom, hogy ebben a hátralévő másfél évben a kormányzatnak elsődlegesen az a feladata, hogy elhitesse az emberekkel, hogy nemcsak gondolják, hogy jobb, hanem mindenkinek ténylegesen is jobb. És hogy ne lássanak igazságtalan folyamatokat, ne lássanak álszent tevékenységeket, ne lássanak szemfényvesztést, ne másról szóljon a dolog, mint amiről a kormány beszél, ne az legyen, hogy mindenkinek csak a hiszékenységét és a bizalmát használják fel, hanem érezhessék az emberek, hogy amiről mi itt beszélünk, amit a kormány idehoz, majd elvisz magával a mindennapokban végrehajtani, az valóban úgy is van, ahogy azt ígéri, ahogy szól róla, ahogy elvileg a szándékait kifejezi. Nagyon örülök, hogy egy fiatal államtitkár ül itt, reményem szerint még annyira tiszta, még nem rontották el, még van hite, és talán ez erőt ad neki ahhoz, hogy ne csak a szavak, hanem a tettek szintjén is mindaz megvalósuljon, amiről itt a Házban mind a kormány képviselői, mind a képviselők beszélnek. Köszönöm szépen. (Taps a DK padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most a kétperces felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Nacsa Lőrinc képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem tudom nem meghallani azokat a kiszólásokat, amelyek jelen voltak mind Varga-Damm Andrea képviselő asszony, mind Varju László képviselő úr felszólalásában, amikor azt mondják, hogy nem a mi pénzünk, adománypénz, Brüsszelből küldték ezt a pénzt. (Dr. Varga-Damm Andrea: Nem is mondtam ilyet!) Tehát nem tudom nem észrevenni, amikor önök állandóan ezeket a szavakat mondogatják viszont az európai uniós források tekintetében. (13.50) Tegyünk tisztába egyvalamit! Ezek a források nekünk járnak, ez a mi pénzünk, ez nem adomány, ez nem valamiféle támogatás (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.), amit az Európai Unió nekünk nyújt, hanem ezek a források a magyar embereknek járnak különböző jogcímeken, például azért, mert megnyitottuk a piacainkat a nyugati vállalatok előtt.