Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. június 29. hétfő - 143. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára:
89 Aki nem hajlandó elfogadni, hogy a nemzet elsősorban összetartó erő, aki ebben nem kapcsot keres, hanem szablyával metszi, az nem élteti, hanem árulja a nemzetét. És önök ezt teszik; akkor is, ha iszonyatos törekvéseket tesznek annak érdekében, hogy mindezt elleplezzék. De a közös nemzeti gondolat nem azonos a jobboldali nacionalizmussal. Önök nacionalisták és nem patrióták. A nemzeti gondolat nem egyenlő nemzeti történelmünk egyik-másik tragikus, egyébként sok tekintetben vitatható, általam is vitatott jobboldali értelmezésének életben tartásával és ennek megünneplésével. Már csak azért sem, mert mindazok, akik tiszteletben tartják a nemzetet, pontosan tudják, hogy többfajta nemzeti gondolat létezik. Ez így természetes. Nem állítom, hogy nincs helye annak a fajta jobboldali konzervatív nemzeti gondolatnak a nemzet közös fogalmában, amit önök képviselnek, de azt állítom, hogy önök megkérdőjelezik azt, hogy mi ezt gondolhatjuk másként. Aki pedig ezt megkérdőjelezi, az nem együtt tartani akar bennünket, hiszen ez a legfontosabb része a nemzetnek, hanem éppen hogy ellenkezőleg. Persze mondhatják, hogy beszélnek ezek a baloldaliak, és főleg a Gyurcsány, aki megtagadta nemzettársait a határon túl, de akkor mondok még valamit. A közös nemzeti gondolat nem azonos a határon túl, más állam területén élő magyar nemzetiségű polgároknak adandó választójoggal. Akkor sem, ha önök ezt mondják, kérem szépen. (Taps a DK soraiban.) S ha már itt tartunk, akkor menjünk még messzebb! Magyarország államként, sokkal később nemzetként akkor volt sikeres, amikor képes volt az európai ügyhöz és az európai gondolathoz tartozni. Rómánál kezdtük. Merthogy a nemzet persze természetesen közös múltbéli örökségünk, de a nemzet ügyének többsége nem a múltban van, ha a jelenről beszélünk, hanem a jövőben. Maguk pedig valójában a nemzet közös ügyét csapják be és árulják el akkor, amikor minden lényeges politikai, eszmei mozzanatukban a közös európai eszmei gondolattal mennek szembe. 1848 az európai gondolat jegyében születik, sőt 1956 is. Önök pedig most már 2010 óta folytatólagosan, előre megfontolt szándékkal, szerintem bűnszövetkezetben ölik ezt a közös európai gondolatot. Azt szeretném mondani a patkó innenső részén ülőknek, hogy merjenek új, befogadó, közös, mások nemzeti gondolatát is integráló nemzeti politikát csinálni és közreműködni abban, mindenkinek a maga módján, hogy véget vessünk ennek a történelmi nemzeti csalásnak, ennek az iszonyatos árulásnak; annak, hogy azt, ami a legszentebb és legmagasztosabb közös ügyünk volt, maguk naponta meggyalázzák. S ma ez egy élhetetlenebb, hazugabb ország, mint amit mindegyikünk remélt akkor, amikor akár 2010-ben önök elkezdtek kormányozni, vagy sokkal korábban. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.) (12.40) ELNÖK: Dömötör Csaba államtitkár úrnak adom meg a szót, parancsoljon! DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Szíves engedelmével azért a konzervatív és a nemzeti politika meghatározását nem önre bíznánk. Nem is azt mondom, hogy elsősorban nem önre, hanem egyáltalán nem önre bíznánk. És ha komolyan gondolkozik azon, lehet, hogy egyfajta lelkiismeret-furdalásból fakadóan, hogy a nemzeti politikát végiggondolja, akkor azért arra felhívnám a figyelmét, hogy ha korábban ilyen komolyan gondolta volna, akkor nem mentek volna neki a határon túli magyaroknak. (Dr. Vadai Ágnes: Nana! - Az elnök felé fordulva: Elnök úr, tessék…) Nem véletlen, hogy ezt állandóan felhozza, nem véletlen! Engem is furdalna a lelkiismeret, ha én tettem volna azt, amit önök, nem egy alkalommal, hanem számtalan alkalommal. Ha komolyan gondolná a nemzet erősítését, akkor nem lövetett volna olyanok közé, akik másképp gondolkodnak, akik békésen tüntetnek. Hogyha komolyan gondolná a nemzeti politikát, akkor nem kampányolnának állandóan azért, hogy Brüsszel nagyobb jogokat kapjon, erősebb jogköröket, a nemzeti jogok rovására; akkor nem kampányolnának azért, hogy számos meghatározó területen elveszítsünk jogköröket. Most ön
