Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. június 29. hétfő - 143. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. MOLNÁR ZSOLT (MSZP):
91 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én nagyon bízom benne, hogy kormánypárti képviselők ebben a teremben, itt a Felsőházi teremben, csak erős szégyenérzettel fogják végighallgatni azt a felszólalást és azt a vitát, ami a Lánchidat illeti. A Lánchíd nem lehet ellenzékben, és nem is lesz ellenzékben, azonban amikor önök nemzeti egységről, nemzeti szimbólumokról beszélnek, akkor meggyalázzák a magyar történelemnek azt a korszakát, amikor a reformkor nagyjai (Zaj.) sokat tettek azért - saját vagyonukból áldozva -, hogy ez a híd álljon, amely több mint Budapest egyik hídja, ez a nemzet szimbóluma. Önök azonban ezt a szimbólumot szét akarják szakítani, rárontanak a nemzetre azzal, hogy kicsinyes politikai érdekektől vezérelve büntetik a fővárosiakat; azt a játszmát játsszák, amely nem szól másról, mint a Fidesz hatalmának bebetonozásáról. Azonban ez a politika ahhoz fog vezetni, hogy önök nemsokára ellenzékbe fognak kerülni. Mit gondolnának ebben a vitában a Hídegylet tagjai, mit gondolna Széchenyi István, vagy mit gondolna Sina György vagy Andrássy György arról a politikáról, amit önök folytatnak? Arról a politikáról, ami nem szól másról, mint hogy stadionra van pénz, kisvasútra van pénz, mindenre van pénz ebben az országban, fényűző tűzijátékra is van pénz ebben az országban, de a nemzet szimbólumára, a nemzet egységét bemutató Lánchídra hiányzik 8 milliárd forint - töredéke egy stadionnak, egy kézilabdacsarnoknak, töredéke azoknak az elfecsérelt közpénzeknek, ami, ne felejtsük el, nem a kormányt, hanem a magyar adófizetőket illeti. Tűzijáték, stadion, kisvasút igen - Lánchíd nem. Én azt gondolom, hogy ezen a ponton már szégyenérzetnek kell bekövetkezni az önök szívében, lelkében, még akkor is, ha ezt nem fogják kimondani. De az önök kommunikációjának a legszebb pillanata az volt, amikor azt mondták, hogy ha nem lett volna főpolgármester-váltás tavaly ősszel, akkor ez a Lánchíd már elkészült volna. Én azt várom, hogy mikor mondja majd a válaszában azt, államtitkár úr, hogy tulajdonképpen a Lánchíd Tarlós idejében, 2016-ban, mondjuk, fel lett újítva, ugyanis önök ebben a kérdésben is sorozatosan hazudnak. És itt szeretném mondani tisztelettel, hogy minden kormányt és minden hatalmat minősít, hogy a nemzet szimbólumával, a nemzet szimbólumaival és a történelmünk nagy korszakaival hogyan bánnak. Önök ezt a kérdést is semmi másra, kizárólag pártpolitikai célokra használják. Büntetni akarják a fővárosiakat, amiért másképp döntöttek. Ez elfogadhatatlan, és nagyon bízom benne, hogy az utolsó pillanatban még visszafordulnak ezen az úton. Egy ilyen lánchídi csatának nem lehet nyertese, csak vesztese, és az márpedig az egész nemzet lesz. Az egész nemzetet fogják úgy megítélni, mint amelyik képtelen egy ilyen fontos kérdésben kompromisszumra jutni, és kizárólag a nyers hatalmi érdekektől vezérelve be akarják bizonyítani, hogy az önkormányzatoknak nincsen mozgásterük, márpedig Karácsony Gergelynek vagy Tüttő Katának nem lesz igaza, amikor azt mondták, hogy igenis fel fogjuk újítani ezt a hidat. Márpedig fel fogjuk újtani ezt a hidat, és nem Tarlós István, hanem a mostani városvezetés vezetésével fog ez a híd felújulni. Én kérem önöket, fejezzék be ezt az árokásást, fejezzék be a nemzet újabb megosztását; fejezzék be, hogy magyar és magyar közé, budapesti és nem budapesti közé, határon innen és határon túl lakó közé újabb árkot ássanak. Ez a politika nem vezet sehova! Ez nem a nemzet egységét szolgálja, hanem a nemzet megosztását. Mi, szocialisták továbbra is a magyar emberekért, közös ügyünkért, a Lánchídért dolgozunk; megkérdezzük a fővárosiakat, mit gondolnak erről a kérdésről, hogy rakétákat akarnak-e, hangos, milliárdok elköltésével való pompás tűzijátékot, vagy pedig egy tisztességes Lánchidat, amely azt mutatná, hogy a magyar nemzet egységben van, és a történelmi múltunkra, a közös történelmi múltunkra vigyázunk. (12.50) Mi az emberekért, a közös ügyünkért dolgozunk, önök pedig a Fidesz pártérdekéért. Kérem, ne szakítsák tovább szét ezt a nemzetet, hanem térjenek vissza arra az útra, amikor a XIX. század elején a reformkorban Széchenyi István elindította ezt a nemzetet. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
