Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. július 14. kedd - 148. szám - Ügyrendi kérdésben felszólalók: - ELNÖK: - NUNKOVICS TIBOR (Jobbik): - ELNÖK: - BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
556 Eddig az volt a gyakorlat, hogy az úgynevezett konzultációs testület ülésén elmondta a miniszterelnök úr, hogy mit kíván képviselni az adott csúcson, és meghallgatta az ezzel kapcsolatos véleményeket. Vajon a parlament két kormánypárti frakciója ebben az esetben nem bízik már a miniszterelnökben, hogy a magyar érdeket megfelelően fogja képviselni? Vagy arról van szó, hogy Orbán Viktor gondolta úgy, hogy egy ilyen súlyos kérdésben egy parlament által elfogadott és kimondott határozatra van szükség, hiszen a jövőre nézve valóban egy komoly döntésre kerülhet sor. A megoldást nekem most adta meg Kövér László házelnök úr beszéde. Engedjék meg, hogy vegyem magamnak a bátorságot, hogy egy rövid véleményt mondjak erről. Amikor az uniós ügyekben van alkalmam a miniszterelnök úr felszólalásait meghallgatni, azt látom, hogy ő az adott reális körülmények között próbálja a legjobban lavírozva, az ő felfogása szerint képviselni Magyarország érdekét. A házelnök úr viszont - mint a Fidesz teoretikusa - általában sokkal tágabb kitekintésben, történelmileg, a jövőre nézve és globálisan kíván Magyarország és az EU helyzetével foglalkozni. Nyilvánvalóan ez teremtette meg számára a lehetőséget, hogy ebben az ügyben ilyen szinten szólhasson. Ezzel nem véleményt mondtam a hozzászólásról, csak jeleztem, hogy itt egy megközelítésbeli különbségről van szó. Mi is ez a 750 milliárdos csomag? Részben már elhangzott, hogy ez egy helyreállítási csomag, amelyre az EU-nak hitelt kell fölvennie. Ennek a csomagnak 250 milliárd eurós része hitelként lesz folyósítható. Az allokáció szempontjai tekintetében valóban igaz az, hogy Magyarországot hátrányosan érintő szempontok vannak, és egyetértünk azzal, hogy a miniszterelnök úr tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a vírusjárvány okozta gazdasági visszaeséssel szinkronban lévő szempontok alapján történjen meg ezeknek a pénzeknek az elosztása, mert jelenleg valóban úgy látszik, hogy az eurózóna a saját országait igyekszik megmenteni. (11.10) A határozati javaslat pontjai és a bevezetése számomra ellentétben áll egymással. A bevezető rész tömény öndicséret: csodás gazdasági eredményeink vannak, mindenki minket irigyel, miközben magunkat a szegény országok közé sorolva azt várjuk, hogy megkapjuk a minket megillető támogatást. Akkor vajon ezt miért nem azzal indokoltuk, hogy például Magyarország az Unió 281 régiója közül a legszegényebb 15-ben négy magyar régióval képviselteti magát? Vagy miért nem azzal támasztjuk alá az igényünket, hogy a magyar átlagos nettó bér a harmadik legalacsonyabb Európában? Vagy a tényleges egyéni fogyasztás csak két tagállamban volt kisebb, mint Magyarországon! Tehát akkor most nekünk nincs szükségünk semmilyen támogatásra, mert itt a világok legjobbika valósult meg, vagy pedig arról van szó, hogy igen, sajnálatos módon a 2004-es belépésünk után még mindig itt tartunk? A szegény országok fizetik-e majd a gazdag országokat? A jelenlegi adatok szerint 7,5 milliárd euró valószínű, amit Magyarországnak vissza kell fizetni, és 8,1 milliárd euró támogatásban részesül, tehát valóban szerény, 600 millió eurós, de ez a szaldó pozitív. A Jobbik azzal együtt, hogy a határozati szöveget kritizáltuk, próbáltunk konstruktívan hozzáállni ehhez az indítványhoz, és ennek érdekében két módosító javaslatot is benyújtottunk. Ez két célt szolgál: egyrészt annak elkerülését, hogy Magyarország elessen az őt egyébként megillető uniós forrásoktól. Ugyanis újítás az Európai Unió javasolt költségvetésében az uniós finanszírozás és a jogállamiság közötti megerősített kapcsolat. Ez lehetővé tenné, hogy az Unió felfüggessze, csökkentse vagy korlátozza az uniós finanszírozáshoz való hozzáférést a jogállamiságot érintő hiányosságok jellegével és súlyosságával arányos módon. Erre önök azt mondják, hogy ez egy ideológiai típusú feltételrendszer. Akkor engedjék meg, hogy tételesen idézzem és felsoroljam, hogy amikor az Európai Bizottság ezt felvetette, konkrétan milyen elvárást fogalmazott meg. Vagyis erre a forráscsökkentésre abban az esetben kerülne sor, ha az adott tagország rosszul működteti a pályáztatással foglalkozó hivatalait; ügyészsége és nyomozói nem járnak el alaposan az EU-s pénzekkel kapcsolatos csalások ügyében; nem előzi meg, illetve nem bünteti a csalásokat és a korrupciót az EU-s pénzek gyanús elköltésénél,
