Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. július 14. kedd - 148. szám - A koronavírus gazdasági hatásaival kapcsolatos európai uniós gazdasági intézkedésekről szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája - KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója:
548 tagállamok együtt vesznek részt, azaz adósságközösség jön létre, hosszú távú, közös felelősségvállalással. Ha közösen vesszük fel a hitelt, akkor a feltételekről is közösen kell döntenünk. Mint mondtam, nekünk erre a hitelre nem lenne szükségünk, ráadásul a 2028-ban kezdődő harmincéves törlesztési időszak végére többet fizetünk vissza, mint amennyit, 6-6,5 milliárd eurót most nekünk szánnak. De a déli államok iránti szolidaritásból, az EU működőképességének megőrzése érdekében mint egyszeri, a rendkívüli helyzet által kikényszerített kivételes eszközként hajlandók vagyunk hozzájárulni. Azonban csak akkor, ha mindez csak és kizárólag az Unió bajba jutott gazdaságainak stabilizálását és az egész gazdasági közösség versenyképesebbé tételének megalapozását, nem pedig a negyedik német-római szent birodalom létrehozatalának előmozdítását szolgálja. (Taps a kormánypártok soraiból.) Mi azért csatlakoztunk az Európai Unióhoz, mert nemzeti érdekeink érvényesítésére fél évezredes visszatekintésben ez tűnt - és tűnik egyelőre még ma is - a legkedvezőbb keretnek. (10.30) Mi továbbra is az erős nemzetek egyenrangú és szabad együttműködésén alapuló, erős Európai Unióban hiszünk, amelynek működtetéséhez és erősebbé tételéhez hajlandóak voltunk szuverenitásunk egy részének az Unió intézményén keresztüli közös gyakorlásához hozzájárulni. De a haza nem eladó, legalábbis a mi hitünk szerint, ezért hát nem vagyunk hajlandóak önként felcsatolni a nyakörvet, melyen a lánc végét olyanok fogják, akiknek feltett szándékuk a közép- és kelet-európai kis államok újbóli gyarmati alávetése. Immár 15 esztendeje vagyunk az Unió papíron egyenjogú és egyenrangú tagjai, eddig még minden uniós döntéshez lojálisan viszonyultunk; akkor is, ha sértette jogos érdekeinket, akkor is, ha meggyőződésünk szerint a közös uniós érdekeket is veszélyeztette, akkor is, ha nemcsak az igazságérzetünk, hanem a jogérzékünk is tiltakozott. Nem kis áldozattal megvédtük és megvédjük az Unió külső határait. Az uniós forrásokkal igyekeztünk úgy sáfárkodni, hogy mindenki jól járjon általa: mi is, akik kapjuk, és azok is, akik befizetik. Ezért aztán, amikor Merkel kancellár asszony akként nyilatkozott - idézem -, hogyha ránézünk a magyar gazdasági növekedési rátákra, akkor láthatjuk, hogy ezt a pénzt az ország jól fektette be, hogy ez az embereket szolgálja - idézet vége -, akkor talán nemcsak arra vonatkoztak elismerő szavai, hogy sikerült a Gyurcsány és Bajnai vezette szocialista-balliberális kormányok által itt hagyott csődtömegen úrrá lenni, hogy ma Magyarország a visegrádi országokkal együtt része tud lenni az EU legdinamikusabban fejlődő régiójának, hanem arra is, hogy Németország és még némely más régi tagállam gazdasága több pénzt vihet innen haza, mint amennyit a kohéziós források finanszírozására ide befizet. Magyarország legitim célnak tekinti az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, azonban erre már ma is rendelkezésre állnak a megfelelő eszközök az Európai Csalás Elleni Hivataltól, az OLAF-tól, tudják, amelyik azt állapította meg, hogy a négyes metró építése során 100 milliárd forintot érintő visszaélés történt, a Bizottságnak az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló éves jelentéstételi kötelezettségén át az európai szemeszter keretében a korrupcióellenes fellépésről való rendszeres vizsgálatig. Elfogadjuk, hogy az Unió alakítson ki egy, a jogállamiság érvényesülését vizsgáló eljárásmódot. Erre vonatkozóan 2014-ben már megszületett egy elvi egyetértés, amely szerint ennek kormányközi alapon, azaz az Európai Tanácsban, az Európai Unió intézményeinek hatásköri egyensúlyát fel nem borítva, a tagállamok nemzeti identitásának és egyenlőségének tiszteletben tartásával, az objektivitást, azaz a tényekhez való ragaszkodást szem előtt tartva kell működnie. Vajon 2014 óta miért nem jött létre egy ilyen jogállamisági mechanizmus, tisztelt képviselőtársaim? Csak nem azért, mert akkor nem lehetne ideológiai furkósbotként forgatni az európai értékeknek és a jogállamiság egyelőre még definiálatlan kritériumainak való meg nem felelés vádját? Csak nem azért, mert akkor lenne hol feltenni ezeket a találós kérdéseket? Melyik országban figyeli meg az állambiztonság az egyik parlamenti párt képviselőit? Melyik ország rendőrségében van jelen intézményesült rasszizmus a miniszterelnök szerint? Melyik országban mondta ki a bíróság
