Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. július 2. csütörtök - 145. szám - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP):
384 szakmai szempontból értékelendő. Mióta azt hallgattam meg, méghozzá egy igazából jogi szakbizottságban, a Törvényalkotási bizottságban, hogy azt mondta, ha jól emlékszem, akkor Balla képviselőtársam, hogy nem tetszik ez az ítélet nekünk, ezért meg kell változtatni a jogszabályt. Hiszen mire valók az országgyűlési képviselők, mire való a parlament, mint hogy felismer egy problémát, és ha ez probléma, akkor törvénnyel igyekszik kiküszöbölni ezt a problémát. Ez félig igaz. Hogyan tanulták ezt, hogyan tanultuk ezt mi, jogászok? Mi kerül a törvénybe? A tipikus, a típusos, azt szabályozza a törvény. Államtitkár úr, ez a magatartás a típusos? Ez a magatartás a tipikus, amire most ez a jogszabály születik? Ezt a kérdést érdemes föltenni, mert akkor nem egyedi ügyre hozunk szabályt, nem egyedi ügyre alkotunk szabályt. Egyedi ügyet egyediként kell kezelni, és a jogalkotót nem keverjük össze a jog alkalmazójával. A jog alkalmazója az, aki értelmezi a jogszabályt, a jog alkalmazója az, aki ezek alapján döntéseket, határozatokat hoz, és ha ez egyébként nem tetszik akár a törvényhozásnak, akár a kormánynak, akkor az az igazság, hogy egy jogállamban attól ezt még tudomásul veszik. (Nacsa Lőrinc: Tudomásul vesszük.) Attól ezt még tudomásul veszik. Nem mondják azt, hogy nem hajtjuk végre az ítéletet. (Nacsa Lőrinc: Végrehajtjuk.) Nem bátorítják arra egyébként a többi embert Magyarországon, még bizony a miniszterelnök sem, hogy nem hajtjuk végre az ítéletet. Ez a mondat is elhangzott. A hatalmi ágak el vannak választva egy jogállamban. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Valamikor a XVIII. század derekán Montesquieu írt erről egy egészen jó, sőt mondhatni, kiváló dolgozatot, és nem utolsósorban a mai napig azt tanítják. Akkor, amikor egy képviselőnek elhangzik a szájából az, én is erre kaptam föl a fejemet, hogy nem tetszik nekünk ez az ítélet, ezért változtatunk a jogszabályon, akkor az ember többféle dolgon persze elgondolkodik, de főleg, mondjuk, egy törvényalkotási bizottsági ülésen, ahol valójában kodifikációs ügyekről van szó, többféle dolog jut eszébe. Az egyik az, amit már mondtam, hogy biztos vagyok benne, hogy ez nem a típusos. Egyedi ügyre nem hozunk jogszabályt, a típusost kell leírni, a tipikust, a tipikus magatartást kell leírni egy jogszabályban, aztán azt jutalmazni, tiltani, szankcionálni. Ezeket lehet tenni egy jogszabályban. Én nem gondolom, egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ez a típusos, tehát nem az egyedi ügy lehet ebben. Aztán azt is láttam, hogy vannak más egyedi ügyek, amelyekben önök sokkal megengedőbbek. Úgy látszik, azok az ítéletek tetszenek önöknek. (15.30) Miért nem hoznak szabályt arról, hogy mondjuk, devizahiteles ügyekben ne lehessen kilakoltatni? Azok tetszenek? Hányszor hoztuk be már azt a jogszabálytervezetet, hogy számolják újra a devizahiteles szerződéseket, legyen új banki elszámoltatás, azt hozzuk ide be, tényleg társadalmi probléma, nem egy településen nem egy intézményt érint, hanem a társadalom egytizedét érinti, típusos, tipikus, éppen ezért fel kellene ismernie a törvényhozásnak azt, hogy ebben őneki dolga van. Ehhez képest ez önöknek sosem tetszett, ezt mindig lesöpörték az asztalról. Akkor valószínűleg ezek az ítéletek önöknek tetszenek. Most pedig egy olyan jogszabályt alkotnak, ami egyetlenegy ügyre alkalmazható. Úgy jogdogmatikailag, mint ahogyan egy jogállamban alapvetően elképzelhetetlen volna, hogy általános érvényű szabályt alkotnak egy egyedi ügyből azért, mert nem tetszik az ítélet - ezt azért mondom el sokadszor, hogy kerüljön bele a jegyzőkönyvbe sokszor, mert ezt mondták önök -, tehát a képviselőnek nem tetszik az ítélet. Ez egészen egyszerűen egy dologra szolgál: az egyébként is indulatokkal teli, olyan ügyben, ahol a felek sem értenek egyet egymással, önök nem értenek egyet a bírósággal, azt lehet tenni az önök szempontjából - nyilvánvalóan ezt megmérték, ennek politikai háttere van csak -, hogy ebben lehet úgymond az indulatokat kihasználni, felülni a legmagasabb hullámra, és abból egy általános érvényű szabályt alkotni. Egy dologra szeretném csak felhívni az önök figyelmét: aki az egyediből általánosít, mindig hibázik. Aki az általánosból indul az egyedi felé, az mindig helyesen cselekszik; én azt kérem önöktől, hogy ezt tegyék. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet.
