Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. július 2. csütörtök - 145. szám - A Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítványról és a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - DR. GYÜRE CSABA (Jobbik):
356 Most a képviselői felszólalások következnek a napirend szerinti időkeretben. Megadom a szót Gyüre Csaba képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr. DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mátrai Márta képviselőtársam már jelezte az előttem lévő felszólalásában, hogy milyen sajátos helyzetben van Magyarország, milyen sajátos helyzetben van a magyar nemzet. Hiszen minden oldalról a jelenlegi Magyarország önmagával határos, és Magyarországnak az épített öröksége, művészeti örökségének nagyon jó része a jelenlegi határainkon túl van. Egy ezredévnyi történelem rekedt túl a mai magyar határokon. Ennek az ezerévnyi történelemnek a megőrzése, azt hiszem, az egyik legfontosabb feladatunk. Pártoktól függetlenül, ideológiától függetlenül, azt gondolom, hogy minden magyar embernek kötelessége, és ennek a kötelességnek belülről, a szívünkből, a lelkünkből kell táplálkoznia, amikor azt mondjuk, hogy ennek a megőrzése a mi feladatunk, és a mi feladatunk az, hogy ezt az örökséget átadjuk az utódainknak, hogy ők is láthassák, amit egy ezredév alatt ez a nemzet megalkotott, ami kívül rekedt a mai magyar határainkon. Azt gondolom, hogy nagyon nagy probléma az, hogy évtizedekig ezzel nem foglalkoztunk. Akkor, amikor átlépjük a határt, és megyünk akár északi, nyugati, déli, keleti irányba, mindenütt találunk magyar emlékeket; mindenütt magyar emlékeket, néha még 500-600-700 kilométerre eltávolodva a mai magyar határtól. És azt látjuk, hogy ezeknek az emlékeknek egy jó része ma már bizony porlad, fű vagy fa nő a tetején, beszakad a tető, omladozik a fal, leszakadt a vakolat, és bizony, ha nem teszünk valamit, előbb-utóbb az enyészet része lesz. És ha odamegyünk és megnézzük közelebbről, és ne adj’ isten, még a múltjában is elrévedünk és utánanézünk, és megtudjuk, hogy mely nagy magyar család építette azt a kastélyt, hogy mely magyar püspök építtette azt a templomot vagy mely király adott rá pénzt, magyar király, hogy ez a kolostor felépüljön, és milyen magyar történelmi események kötődnek azokhoz a falakhoz, hogy milyen költők jártak ott, hogy milyen festőművészek jártak ott az elmúlt évszázadban, hogy kiket ihletett meg az a csodálatos magyar alkotás, akkor még többet meg fogunk tudni erről, és akkor még jobban átérezzük azt, hogy igen, ez a miénk; a mi történelmünknek, a mi nemzetünk nagyságának a része, és ezt megőrizni mindannyiunknak szent kötelessége, azt gondolom. (13.20) Azért örülök, hogy ez a kezdeményezés is egy olyan kezdeményezés, amely erre irányul, bár a kifogásaimat már az általános vitában megfogalmaztam ezzel kapcsolatban, hogy önmagában az alapítvány ötlete nagyon jó, csak a felhasználandó pénzösszeget nagyon kevésnek tartom, hiszen abból a magyar épített emlékek megőrzésére, annak az egy százalékára, egy ezrelékére sem lesz képes az alapítvány ilyen kurta pénzből. Annak idején már, emlékszem, a 2011-es költségvetés vitájánál Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársammal szólaltunk fel az irányba, hogy bizony a költségvetésből sokkal nagyobb összeget kellene elkülöníteni arra a célra, hogy a határon túli magyar épített művészeti, történeti emlékeket megmentsük, átörökítsük a jövendő nemzedékek számára is. Már akkor is megfogalmazta a Jobbik Magyarországért Mozgalom azt az igényét, hogy kiemelten fontos feladatként kezelje a mindenkori magyar kormány azt, hogy ezek lehetőleg olyanok tulajdonába kerüljenek, akik ezt megőrzik, tehát hogy alapítványi, magyar kötődésű alapítványi vagy egyházi tulajdonba kerüljenek, akik ezt hajlandóak megőrizni, akik hajlandóak az állapotát folyamatosan javítani, ne adj’ isten, még hajlandóak legyenek arra, hogy azt üzemeltessék, fenntartsák, a történetét bemutassák, hogy az odalátogató magyarok is láthassák, illetve mások is, akik odalátogatnak, láthassák az akár ezeresztendős magyar történeti emléket. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ezek meglegyenek, megmaradjanak. Azért kritika is elhangzott tőlem az általános vitában, amit részletesen nem kívánok megemlíteni, de azért arra felhívnám a figyelmet, hogy az örökségvédelem úgy nagyjából kimaradt az Orbán-
