Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. július 2. csütörtök - 145. szám - Egyes törvények igazgatási, valamint gazdaságélénkítő célú módosításáról, továbbá egyes vagyongazdálkodást érintő rendelkezésekről szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: - ELNÖK: - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára:
339 Említette kritikai kontextusban Mesterházy képviselő úr a Mathias Corvinus Collegium Alapítványt. Ebben én személyesen is érintett vagyok, ezért röviden arra is szeretnék reagálni. Tehát azt szeretném kérni képviselő úrtól, hogy nézze meg az ezekre az alapítványokra vonatkozó szabályokat, nézze meg az ezekre az alapítványokra vonatkozó vezető testületek összetételét. Az, amit ön állít, hogy ennek milyen üzleti körökkel és milyen gazdasági érdekekkel van összefonódása, ez egész egyszerűen nem igaz. Nyilvánosság által ellenőrizhető információk vannak. Egy olyan tehetséggondozási intézményről van szó, ha itt a parlamenti vitában részt vett volna, az általános vitában anno, akkor az összes ellenzéki párt képviselője megerősítette azt, hogy kiváló szakmai tevékenység folyik (Arató Gergely: Éppen arról beszéltünk, hogy nincs saját kormányintézmény… - Az elnök csenget.), és azt gondoljuk, hogy a tehetséggondozás ügye ugyanolyan fontos, mint a felsőoktatás megújítása. A tehetséggondozást is az általános iskolától egészen az egyetemi képzés végéig végezni kell, erre egy nemzeti intézményt kell létrehozni, és a felsőoktatásban az egyetemek modellváltását is folytatni kell. Említette Keresztes frakcióvezető úr a víziközmű-hálózat és egyéb, vasútiinfrastruktúra- és közösségiközlekedés-fejlesztés kérdéseit. Itt csak azt szeretném jelezni önnek, hogy ugye, ön sem gondolja komolyan, hogy ezeket a kérdéseket egy kivételes eljárásban behozott törvényben kellene kezelni, miközben azt kritizálja, hogy kivételes eljárásban hozunk be szabályokat?! Ezek szerintem fontos kérdések; ha azt szeretné, hogy mondja ki a kormányzat képviselője - sokadik alkalommal tesszük ezt meg -, hogy ezek fontos kérdések, mi is készülünk, ezek nemcsak szabályozási kérdések, hanem pénzügyi kérdések is. Tehát az ezzel összefüggő feladatot a kormány végzi, az ezzel összefüggő előkészítő munka zajlik, megfelelő időben ezeknek a kérdéseknek a parlamenti tárgyalására is sor kerülhet, de azt gondolom, hogy ezt pont nem egy kivételes eljárásos törvényben kellene megtenni. Amit pedig Z. Kárpát képviselő úr említett, én mindig nagy örömmel hallgatom az ő felszólalásait, mert ő egyszerre tud jó zsaru lenni és rossz zsaru lenni. Egy személyben megvalósítja egyik felszólalásában a rossz zsarut (Közbeszólások a Jobbik soraiból.), az első felszólalásában minden alkalommal ránk hányja a gyűlöletmantrát (Felzúdulás a Jobbik soraiban.), tehát hogy mi mennyire vagyunk elfogadhatatlanok, mennyire elképesztő az, amit mondunk; és akkor mindig van egy második felszólalása, amikor pedig a szakmai összefüggések jönnek, és egy nagyon barátságos, nyitott tónus kerül elő. Ezek mindig szépen el vannak választva egymástól. Úgy látom, hogy képviselő urat ez nem zavarja meg, én azonban az egyik felszólalás támadó és sértegető tartalmát a másik felszólalás konstruktív hangvételétől nem tudom elválasztani, nem tudunk egyszerre két szempontnak is megfelelni. Én csak azt szeretném javasolni, amit Nacsa képviselő úr mondott, tudakozódást szeretnék javasolni. Tehát meg kell nézni a nyilvánosan elérhető adatokat, és ott a nemzeti vagyon bővítésével kapcsolatos elmúlt tíz évben elért eredmények teljesen egyértelműek. Az elmúlt tíz évben számos esetben azzal támadtak minket, hogy a költségvetési forrásokat miért arra fordítjuk, hogy a nemzeti vagyont gyarapítjuk, miért vásároltuk vissza a különböző társasági portfóliókat, államosításról beszéltek bizonyos stratégiai ágazatokkal kapcsolatban. Most akkor vagy az nem volt igaz, mert azt nem tettük meg, vagy ha igaz volt, akkor abból óhatatlanul az következik, hogy a nemzeti vagyon bővül. Tehát megint arról van szó, hogy a két állítás egyszerre nem lehet igaz. Legalább azt döntsék el, hogy milyen álhírek mentén támadják a kormányt, de ahhoz akkor tessék konzekvensen ragaszkodni, mert így se füle, se farka nincs a dolognak. Említette, hogy egy korábbi leltár tárgyalása kapcsán a nemzeti vagyonnak része a Lánchíd vagy nem része. Nem tudom, de én nem javaslom azt, hogy merüljön föl a Lánchíd értékesítése. Volt már olyan, amikor a Lánchíd magántulajdonban volt, 1870-ben vissza kellett vásárolnia a magyar államnak. Tehát ez a kormány mindig az a kormány lesz, amelyik gyarapítja a nemzeti vagyont, szimbolikus ingatlanok esetében is, szimbolikus létesítmények esetében is, és egyébként a társasági portfóliók és az egyéb ingó eszközök kapcsán is. Mi örülnénk annak, ha ebben támogatást
