Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. július 1. szerda - 144. szám - A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
230 És ezek azok az önkormányzatok, amelyek részt vesznek a járványügyi védekezés kasszájában, sokkal inkább, mint a multicégek vagy a bankok. A multicégek tekintetében elkerülhetővé teszi ezt a különadót Magyarország Kormánya, a bankok esetében pedig le is nullázza, és még támogatja is őket. Tehát a bankárkormány megint kiállította magáról a bizonyítványt: térdre borult, ereszkedett a pénzügyi rendszer előtt, amellyel lepaktált 2015 februárjában az EBRD-paktum tekintetében. Az önkormányzatokat viszont szétsarcolja. És igen, képviselőtársaim, az összefüggés az az önkormányzatok szétsarcolása és a javaslat között, hogy azok a cégek, amelyeknek a tömeges csődhelyzetére önök most felkészülnek, jellemzően önkormányzati tulajdonban vannak, és ha az önök stratégiáját továbbgondoljuk, tehát ha az önkormányzati szegmenst kivéreztetik, onnan a forrásokat azért máshova allokálják vagy kanalizálják, akkor kijelenthető az, hogy nagyobb eséllyel fognak azok a közszolgáltatásokat biztosító, most még önkormányzati tulajdonú társaságok csődbe menni, vagy pedig más utakat keresni kényszerülni, hogy az egész egyszerűen modellezhetetlen volt a korábbiakban. Azt is láthatjuk, hogy igen, ez a kormányzat több úton képes mesterséges csődhelyzetet előállítani ezen piaci szereplők esetében. Volt egy időszak, amikor elkövettem egy tanulmányt, ennek „Háborúk a vízért” volt a címe, és egy nagy kiáltás volt az ellen, hogy a multicégek, a multiszegmens felvásárolnak az édesvízforrásoktól kezdve a víziközmű-szolgáltatáson keresztül nagyon sok olyan stratégiai céget, társaságot, szolgáltatót, amelyekről úgy gondolom, hogy mindenáron nemzeti kézben kell hogy maradjanak. És ezt a mai napig természetesen vallom. Ha az ember így kamaszkorában vagy annak végén így beidegződik valamelyik irányvonalban - és én egy patrióta gazdaságpolitika, a konzervativizmus és a jobboldali nemzetvédő gazdaságfilozófia mellett tettem le a voksomat, nyilván ez nálam így is marad, nagyon sajnálom, hogy a kormánynál nem így van -, akkor ez a helyzet nem változik a következő években sem. Most is azt mondom, hogy a hasonló kiemelt stratégiai közműszolgáltató cégeknek nemzeti tulajdonban van a helyük. No de a nemzeti tulajdonon belül is azért lehet ilyen és olyan kategóriát találni. Lehet ez egy központosított állami tulajdon, lehet ez adott esetben az önkormányzatok tulajdona is. És itt van egy újabb filozófiai töréspont, ahol mindenkinek ki kell mondania, hogy adott esetben a stratégiai fontosságú vállalatokat az állam kollektivizált kezében tartja-e hatékonyabbnak, jobbnak, vagy pedig azt mondja, hogy az önkormányzatok tudják a szubszidiaritás olyan vívmányait artikulálni, megfogalmazni, amelyek értelmében egy helyi közösségnek az a legjobb, ha a helyi, mondjuk, vízszolgáltató az ő irányítása alatt áll. Én ebben a történelmi pillanatban hajlok afelé, hogy az önkormányzatoknál vannak jobb helyen ezek a társaságok, és a közműszolgáltatók; nem mindegyik vetülete, nem az összes ágazatra gondolok. Nyilván fogunk mi olyat találni, és legitim szakmai vita tárgya az, hogy bizonyos szolgáltatások, adott esetben központosítva, ráadásul egy ekkora nemzetállamon belül, mint a mostani Magyarország, hatékonyabbak lehetnek. De ezt a vitát itt a Ház nem folytatta le, nem hallottam kormánypárti képviselőtársaim szájából azt, hogy itt a célpont az iksz vagy az ipszilon szektor lenne. Én azt mondom, hogy a helyi szolgáltató alapesetben sokkal biztonságosabb helyzetben van, ha a helyi önkormányzat irányítása, fennhatósága alatt áll. Nyilván akkor igaz ez a tételmondat, ha az önkormányzat finanszírozása lehetővé teszi mindennek gazdálkodását, menedzselését, és nagyon sokat dolgozik Magyarország Kormánya azért, hogy ne legyen mindez fenntartható módon lehetséges. De ettől még nem a tételmondat lesz rossz, és nem a megközelítés iránya lesz téves, hanem bizony a körülményeket erőszakolták egy nem feltétlenül hatékony helyzethez az utóbbi években. Azt is látjuk, hogy ha ezek a mesterséges csődhelyzetek bekövetkeznek, mondjuk, közműcégek esetén, ez a kormányzat bosszúálló. Ezt nem érzelmi felindulásból mondom, hanem azért mondom, mert Budapest viszonylatában, fővárosi lakosként látom azokat a visszásságokat, amikor a kormányzat különböző politikai
