Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. június 29. hétfő - 143. szám - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
157 eddig és amúgy is emelkedett díjaikat fizetni, ugyanakkor nem tudnak hova fordulni. Érdekes, államtitkár úr, Spanyolország napok alatt ki tudott dolgozni egy ezt illető modellt, ahol, igen, egy állami alaphoz lehetett a szükséges dokumentumokkal fordulni, és átmeneti, lélegzetvételnyi segítséghez juthattak azok, akik erre rászorultak. Itt egy másik értékválasztás modellje is felsejlik előttünk. Nemcsak államtitkár úr, de képviselőtársak is nagyon sokszor elmondták a kormányoldalon azt, hogy ők a munkajövedelem megszerzését akarják támogatni, és nem akarnak segélyeket osztogatni. Én maximálisan egyet tudok érteni ezzel az alapfilozófiával. Csakhogy a XXI. században, egy járványügyi veszélyhely után, talán mondhatjuk, hogy kicsit már után, de biztos, hogy egy gazdasági válsághelyzet elején-közepén egész egyszerűen lélegeztetőgép kell annak a „betegnek” - idézőjelben értve természetesen a beteget -, akitől azt várjuk, hogy a munkaerőpiacon teljes értékű harcosként helyt tudjon állni a következő években. Nem kell tehát szégyellni haladni a korral, és nem kell szégyellni azt, hogy azon állampolgároknak, akik valóban szükséget szenvednek, ha csak átmeneti és semmiképpen nem életvitelszerű, de segítséget adjon nemcsak Magyarország Kormánya, hiszen a kormány csak egy közvetítő, neki egy forintja sincs, hanem adott esetben a teljes parlament megegyezést köthetne azt illetően, hogy aki a járványügyi veszélyhelyzet miatt kerül bajba, annak bizony, nyújtsunk segítő kezet. A nyomai sem sejlenek fel ebben a költségvetési tervezetben ezen társadalmi csoportok problémáinak, de államtitkár úrnak címzem, hogy önök elintézték a válsághelyzetet megszüntető csomaggal azt, hogy a kilakoltatások újraindulnak Magyarországon. Tessék nekem jellemezni jelzőkkel azt az embertelenséget, amely abból a képből ered, hogy magyar emberek tömegeinek esik ki a jövedelme, kerül banki vagy hitelkárosulti helyzetbe, csapdahelyzetbe, nem tudja fizetni a törlesztenivalót, eközben a munkaerőpiaci lehetőségei elképesztően beszűkülnek, önök pedig engedik a kétes vagy valós hátterű ügyleteken alapuló végrehajtó bandának azt, hogy folytassa ebbéli tevékenységét, és további ezreket engednek idén kilakoltatni! Erre kértek önök felhatalmazást, ehhez kellett kétharmad? Még azokat sem tudják vagy akarják megvédeni, akik egyébként igyekeznek talpon maradni, de a megváltozott körülmények miatt nem tudják fizetni a törlesztéseiket? Ezeknek az embereknek kellene a költségvetési tervben üzenni, normális üzeneteket küldeni, de ez nem sikerült. Viszont nézzünk egy másik területet, a közteherviselésnek nevezett csomagot, ahol a bankok és multicégek javára már elképesztő módon tud kedvezni ugyanez a kormányzat! Nincs tehát üzenet a magyar fiatalok számára, nincs üzenete az út szélén hagyottak számára, a bajbakerültek irányába, viszont egyszer, 2015-ben már lepaktált a bankokkal és lepaktált a multicégekkel is. Soha nem gondoltam volna, hogy a parlamentben ezt kell mondani, hogy én 2010 előtt is nagyon sokat kritizáltam az akkori kormányokat azt illetően, hogy túltámogatják ezeket a multicégeket, mint ha nem értették volna azt a működési rendet, amely alapján ezen multicégek nem feltétlenül a vissza nem térítendő támogatások alapján döntik el, milyen beruházást hoznak ide, felszedik-e a gyártósort, de államtitkár úr, az önök kormánya messze túltett a 2010 előtti időszakon. Brutálisan, inflációval súlyozva is sokkal többet szórnak vissza nem térítendő formában a multiszegmensre. Nézzünk egy példát! A magyar kis- és közepes vállalkozásoknál nem nagyon sikerült támogatást biztosítani, nullaszázalékos hitelt bizonyos kör számára igen, és én ezt üdvözlöm. Azt is látom, hogy a kieső munkabérek nagyságrendileg 10-20 százalékát akarta kipótolni ez a kormányzat, többet piaci számítások szerint nem sikerült. De nézzük égető példaként az Audi esetét, ahol azt látjuk - most csak sajtóhíreket fogok idézni és olyan statisztikai adatokat, amelyek politikai véleménytől mentesek -, hogy 2011-ben az Audi 11,2 milliárd forintos támogatásban részesült, az Opel 5,5 milliárdosban. Emlékeim szerint Matolcsy úr volt az, aki indokolta ezt a támogatást. Hatmillió forint/munkahely volumenű volt ez már akkor, azóta inflációval súlyozva brutális adat jön ki. Azt említették, hogy ezért cserébe 12-15 év zavartalan működésre számítanak, ahol Magyarországnak nem feltétlen kell besegíteni, viszont magyar embereket foglalkoztatnak és egyébként vélhetően azt remélték, hogy jó fizetéssel látnak el ezek a cégek. A jó fizetés nem sikerült, a foglalkoztatás talán igen.
