Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. június 29. hétfő - 143. szám - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - VARJU LÁSZLÓ, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
144 között vannak olyan kezdeményezések is, amelyek túlmutatnak azon, hogy milyen óriási különbség és vita van a két oldal között. Mondom, a két oldal között, hiszen a kormánypárt és az ellenzék vitája az, ami most ebben a formában megjelenik, legalábbis egészen biztosan abban a négy módosító javaslatban, amelyek a különböző gazdasági rendszerekben, költségvetés-politikákban való gondolkozás ellenére megjelennek, és mégis módosító indítványként itt vannak. Erre a négy területre is majd szeretnénk külön-külön részletesen is rávilágítani. Ezzel együtt azonban érdemes körbejárni egy kicsit azt, hogy a gazdasági válság napi kezelésével foglalkozik a kormány - foglalkozgat, mondhatnám így, de számos kritika éri ezt -, éppen ezért kétséges az, hogy a jövő évi hatásokat hogyan tudja csökkenteni, hogyan tud ennek elébe menni. Ráadásul van egy 2020. évi módosítás is, amelyről komoly vita bontakozott ki a tekintetben is, hogy a 2020. évi gazdasági visszaesés milyen mértékű lehet. Láthatóan a kormány bizonytalansága, szakmai felkészületlensége azt a bizonytalanságot nem volt képes meghaladni, hogy igazából mi az, amire számítanak. A konvergenciaprogramban is, amely a költségvetés tárgyalásával egyidejűleg jelent meg, ott is három forgatókönyvet szerepeltetnek, bizonytalanságot nemcsak önmagukban keltve, hanem láthatóan nem tudják eldönteni, hogy melyik legyen az, amelyik irányba el kell mozdulni. Miközben természetesen a parlament valamennyi képviselője érdekelt abban és annak szurkol, hogy a lehető legkisebb gazdasági visszaesés és a leggyorsabb felzárkózás legyen az eredménye ennek a munkának, azt a kritikát nem lehet elhallgatni, ami ezekben a kisebbségi véleményekben is megjelenik: igenis a kormány késlekedése nagyon sok munkahelybe került az idei évre vonatkozóan, és ez fokozottan jelenik meg a következő évre vonatkozó tervekben. Éppen ezért azt gondolom, hogy ezekben a kisebbségi véleményekben általános érvényű, hogy a kormány rossz időpontban nyújtotta be ezt a költségvetést, és ebben benne van az is, hogy egyébként itt több miniszter vagy hozzászóló el is ismerte, hogy az a bizonytalanság, amire utaltam, közrejátszik abban, hogy többen szerették volna felülvizsgálni, és talán a szeptemberi benyújtás sokkal több lehetőséget nyújtott volna elsősorban a gazdálkodók számára. A kormány akarnoksága ezt nem hagyta, muszáj volt ezt benyújtani. A társadalmi hatások tekintetében ezekben a kisebbségi véleményekben megjelent például a Költségvetési bizottságban is, hogy mindenképpen szerettük volna, hogy az önkormányzatok területéről, az egészségügy területéről, a foglalkoztatás területéről egy valóságos társadalmi helyzetkép is jelenjen meg. Sajnálattal kell mondanom, hogy a Költségvetési bizottság ülésén a kormánytöbbség nem engedte megszólalni azokat a polgármestereket, akik jelen voltak, és hozzájárultak volna azokkal a tapasztalatokkal, hogy egyébként akár ebben az évben, akár a jövő évben mi mindennel kell foglalkozni. Ehelyett csak azt kellett meghallgatni, hogy önmagában mennyi megtakarítása van az önkormányzatoknak, ma is a miniszterelnök úr erre utalt, miközben egyébként ez a 3200 önkormányzatnak a töredékét érinti, ha van is megtakarításuk, de sajnos erre a Pénzügyminisztériumtól nem kaptam meg a pontos választ. Ezeket a módosításokat, amelyek általánosan is az ellenzéki frakciók közös megjelenítésében voltak ott, mint ahogy mondtam, le is szavazták. Ez mellett elfogadhatatlan az is, hogy csak egyetlen módosító javaslatot emeljek ki, hogy a nem kötelező védőoltások beadásának a segítését leszavazták. Sajnálattal kell mondanom, hogy akkor, amikor az MTVA-ra vonatkozó költségvetésüket 20 milliárd forinttal megemelték, ugyanebben az időszakban az erre a védőoltásra felhasználható 20 milliárd forintot nem voltak hajlandók támogatni. Két kérdés mindenképpen tisztázatlan maradt. Az egyiket már említettem: mennyi pénz áll rendelkezésre az önkormányzatoknál? A másik része pedig ugyanez a tartozás szempontjából. Államtitkár úrral hosszú vitát folytattunk már arról, hogy igenis az önkormányzatok számlatartozása az 1200 milliárd forintot eléri, ami a konszolidáció óta felhalmozódott. Tisztelettel azt javaslom, hogy ezekre a kérdésekre, kisebbségi véleményekre legyenek szívesek még válaszolni itt ebben az időszakban. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki sorokból.)
