Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. június 16. kedd - 142. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
12 Tisztelt Képviselő Úr! Mi nem várjuk azt el, hogy pont ugyanazt a politikát képviseljék, mint a kormánypártok, de ami bizonyított például a munkahelyteremtésben, arra kérem, hogy azt ne támadják. És ha még egy pici, vagy talán nem is olyan pici dolgot kérhetek, akkor arra kérem önöket, hogy ne hozzák vissza azokat a kudarcos javaslataikat, amelyek egyszer már majdnem a szakadék szélére, illetve teljesen a szakadék szélére taszították az országot. Ez önöknek sem jó, és az országnak sem jó. De még egyébként mindig jobb, hogy ezekről a kérdésekről, a járvány következményeiről vitatkozunk itt a Házban, mint ha ehelyett kamuvideókat készítenének. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP képviselőcsoportjából napirend előtti felszólalásra jelentkezett „Nagy Imre emlékezete - ma” címmel Hiller István alelnök úr. Parancsoljon, alelnök úr, öné a szó. DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Országgyűlés! 1958. június 16-án, hajnali 5-kor, 62 évvel ezelőtt végezték ki Magyarország miniszterelnökét. Az Országgyűlés néhány perccel ezelőtt tisztességgel megemlékezett erről, de kérem, engedjék meg, hogy napirend előtt a frakciónk nevében az emlékezetről beszéljek, az emlékezet történetéről. Sajátos időpontban vagyunk, hiszen néhány órája 62. éve annak, hogy kivégezték, és mivel 1896-ban született, 62 évet élt. Tisztelt Képviselőtársak! Mit ér Közép-Európában 62 év élet, és mit jelent 62 év emlékezet? Több mint egy évszázad a magyar történelemben, és egy ember, egy magyar politikus életének áttekintésével sokkal többet tudhatunk meg önmagunkról, az országunkról, a múltunkról, a jelenünkről, mint ha egyszerűen csak egy életrajzot nézünk. Sok minden elhangzott, alelnök úr az Országgyűlés nevében, azt gondolom, valóban tisztességgel hajtott fejet mindannyiunk nevében a kivégzett miniszterelnök előtt. (10.50) Nagy Imre kommunista volt, hitt valamiben, meggyőződéssel hitte. Ugyanakkor kétségkívül belátta, hogy az a rendszer, amit kiépítettek, amelynek a ki- és felépítésében tevőlegesen részt vett, tarthatatlan és vállalhatatlan. Ezért és így lett a forradalom, a szabadságharc, 1956 politikai vezetője, hőse és szimbóluma. Az emlékezet 62 éve legalább ennyire érdemes a felelevenítésre, tisztelt képviselők, mert ez is a mi történelmünk. Nemcsak ennek az embernek az élete, a mártírhalála, hanem az utána eltelt 62 év is, amelynek jó része a tudatos és ráerőszakolt hallgatás, az elhallgatás története volt; egy rendszernek sajátos módon a szimbóluma. Azt gondolom, többen vagyunk itt, akik 1989. június 16-án ott voltunk, más-más helyen. Volt, aki beszélt és egy bátor beszédet mondott el, volt, aki ott volt, mint én, egyetemi oktatóként, felfüggesztve a vizsgát, hogy utána visszamenjen vizsgáztatni, s gondolom, önök közül is jó néhányan, ismerve vagy nem ismerve egymást. Azt gondoltam és azt gondoltuk 1989. június 16-án, hogy van és lehet valami, ami közmegegyezés. Én még nem tettem le erről. A Nagy Imre iránti tisztelet nem politikai hovatartozás ügye, tisztelt képviselők. Jobboldali demokraták és baloldali demokraták egyaránt tisztelik és tisztelhetik, s nemcsak a halálát, hanem sajátos módon az életét végigtekintve a változását. Ugyanakkor szeretném elmondani, hogy azt látom és azt látjuk, hogy az utóbbi években tudatos törekvés van Nagy Imre szerepének a relativizálására. Arra kérem azokat, akik ezt befolyásolni tudják, hogy ezt ne tegyék. Nincs értelme erősorrendet fölállítani a pesti srácok, a hősi halált halt vagy menekülésbe kényszerült fiatalok és idősebbek, a fegyverrel a forradalomért, a magyar szabadságért tevőlegesen tett honfitársaink és Nagy Imre, ’56 miniszterelnöke és szimbóluma között. Nem ez az országunk története. Az az országunk története, ha képesek vagyunk megérteni, hogy ők
