Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. március 24. kedd - 114. szám - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK: - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK: - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK: - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz):
904 Ráadásul, azt hiszem, hogy az előterjesztői expozéból és a kormánypárti vezérszónoki felszólalásokból is egyértelmű volt, hogy miért van most szükség ennek a törvényjavaslatnak a megtárgyalására. Nem mi teremtettünk olyan helyzetet, hogy a főváros hét színházának a finanszírozásából teljes egészében ki akar vonulni. Ne állítsuk már így be a dolgokat! Ebből a szempontból Gyurcsány Ferenc sem, Tordai Bence és Kunhalmi Ágnes sem mondott igazat. Az pedig ebből következik, hogy nyilvánvalóan nem igaz, hogy ugyanez a helyzet volt Tarlós István főpolgármesterségének az idején is, hiszen Tarlós István idején föl sem merült az, hogy a főváros ne finanszírozza a saját intézményeit, szóba sem került olyan, hogy teljes egészében kivonul a saját intézményeinek a finanszírozásából. Tisztelt Tordai Bence Képviselőtársam! Amit ön itt elmondott, ez nyilvánvalóan hazugság volt. Ráadásul ön azzal érvel, hogy nem rugdalták ki a mi embereinket. Milyen embereinkről beszél? Ezek szerint ön skatulyázza az embereket az alapján, hogy a politikai nézeteik milyenek? Vagy mi alapján állapítja meg ön, hogy ki a mi emberünk a színházak élén és ki az önök embere? Mert ez ezek szerint nem egy művészeti szempont, ez nem a művészet szabadságáról, nem a színházak esztétikai munkájáról szól. Ön, tisztelt képviselőtársam, politikai alapon billogozza meg a színházigazgatókat. Én például nem tudom, hogy Máté Gábor, Eszenyi Enikő, Kováts Adél mely pártokra szavazott. Ezek szerint ön tisztában van azzal, hogy mások milyen pártokra szavaznak a színházigazgatók közül? (Taps a kormánypártok soraiból.) Én ezzel nem vagyok tisztában. Egyetlenegyet tudok elmondani, tisztelt képviselőtársaim: Tarlós István két ciklusa alatt Máté Gábor a színháza élén maradt, a Katona József Színház élén, Eszenyi Enikő ott maradt a Vígszínház élén. Sorolhatnánk tovább a fővárosi színházigazgatókat, akik a helyükön maradtak - Mácsai Pál az Örkény Színház élén. Azt kell hogy mondjam, tisztelt képviselőtársaim, többet kellene színházba járni, és megnézni ezeknek a színházaknak a művészeti programját, mint hogy itt önök politikát csinálnak a színházak világából. Gyurcsány Ferencnek is ezt tudom ajánlani, aki olyan szépen idézett a III. Richárdból: „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek.” Netán ez ars poetica, tisztelt Gyurcsány miniszterelnök úr? (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Vagy miért idézte III. Richárdnak ezt a híres mondatát? Mindenesetre azt kell hogy mondjam Gyurcsány Ferencnek is: el kell menni megnézni a Radnóti Színházban Alföldi Róbert főszereplésével a III. Richárdot - néhány hete láttam -, és meg kell nézni azt, hogy a második felvonás milyen módon kezdődik, és milyen aktuálpolitikai közjáték van abban a darabban. És akkor azt kell megkérdezni: tényleg, a kormánypártok politikailag befolyásolják a fővárosi színházakat? Volt egyetlenegy politikus is, aki egyébként azt mondta, hogy ilyen színházi daraboknak nincsen helyük a magyar színházi életben? Amit önök a művészi szabadság korlátozásáról állítanak, az nyilvánvalóan nyílt és durva hazugság. Önök, tisztelt képviselőtársaim, ellenzéki képviselőtársaim és Gyurcsány Ferenc osztják meg a fővárosi vezetést. Gy. Németh Erzsébet és Karácsony Gergely személyes csatája, a DK megosztó politikája, a fővárosi jelenlegi baloldali vezetésnek a folyamatos torzsalkodása, egymással való veszekedése az, ami ezt a helyzetet eredményezte. Emiatt jutottunk odáig, hogy hét fővárosi színházat önök nem akarnak finanszírozni, önök nem vállalják a felelősséget, és ezért kénytelen a kormány száz százalékban átvállalni ezeknek az intézményeknek a finanszírozását. Úgyhogy nagyon súlyos állítások hangzottak itt ma el, amelyeket nyilvánvalóan nem hagyhatunk szó nélkül. És végül Kunhalmi képviselőtársamnak is azt tudom mondani: azért vagyunk kénytelenek most tárgyalni ezt a törvényjavaslatot, mert a főváros és az állam között megkötendő szerződésben nem tudjuk azokat a feltételeket rögzíteni, amelyek a színházak fenntartását szolgálják, éppen azért, mert a főváros vezetése nem hajlandó egymással megegyezni, mert a DK-sok megfenyegették a párbeszédeseket, hogy nem fogják megszavazni a közgyűlésben azt, amiben az állam és a főváros vezetése meg tudna egyezni egymással. És nem három színházról van szó, Kunhalmi képviselőtársam, hanem hétről. A Nemzeti Kulturális Alapnál pedig nyilvánvalóan nem lehet megsegíteni azokat a színházakat, amelyeknek elmarad az előadásuk. Ráadásul, tisztelt képviselőtársam, az előadások elmaradása nem
