Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. március 24. kedd - 114. szám - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - TORDAI BENCE (Párbeszéd): - ELNÖK: - TORDAI BENCE (Párbeszéd):
901 TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! A kérdés az, hogy mit keres a színháztörvény módosítása az Országgyűlés előtt. Mit keres kivételes eljárásban a színháztörvény módosítása az Országgyűlés előtt, amikor az összes parlamenti párt egyetértett abban, hogy most kizárólag a válsághelyzettel foglalkozó, azt kezelő javaslatoknak van helye az Országgyűlésben? Megegyeztünk a Házbizottságban, többszörösen megerősítve, hétpárti egyetértés volt abban, hogy önkorlátozással élünk, az ellenzék lemondott az interpelláció lehetőségéről, lemondott a kérdések lehetőségéről, és lemondtunk arról is, hogy akár csak a bizottságoknak tárgyalnia kelljen bármi, nem a koronavírus-járvány elleni védekezéshez kapcsolódó javaslatot. Ehhez képest tegnap benyújtanak egy ilyen törvénymódosítást, amelynek semmi köze a válsághoz, és ma már kivételes eljárásban vitázunk és szavazunk róla. Ez egészen felháborító! És maguk, akik tegnap még bizalmat kértek, és azt mondták, hogy ez a kormány annyira rászolgál a bizalomra, hiszen nem élt vissza a válsághelyzet kihirdetésével az úgynevezett tömegesmenekültválság kapcsán sem - nem volt olyan három évig, ironizálok erősen, hogy nem voltak már menekültek tömegesen, de a válsághelyzetet fenntartották -, most tegnap a felhatalmazási törvényhez, gyakorlatilag Orbán Viktor időkorlát nélküli teljhatalmához kértek volna négyötödös parlamenti támogatást. Azt kérték, bízzunk magukban, mert becsületszavukat adják, hogy semmi másra nem fogják használni a felhatalmazási törvényt, csak a koronavírus-járvány elleni védekezésre. Ugyanezt mondták az összes parlamenti beadvánnyal kapcsolatban, hogy a becsületszavukat adják, hogy nem fognak semmilyen más előterjesztést behozni az Országgyűlés elé, ehhez képest itt van ez. Maguk becstelenek, maguk tisztességtelenek (Dr. Hoppál Péter: Na, na, na!), maguk végtelenül aljasok, és ezek után kérik az emberek bizalmát. Maguk tökéletesen méltatlanok az emberek bizalmára, maguk tökéletesen méltatlanok az ellenzéki képviselők bizalmára (Dr. Hoppál Péter: Erre nem is vágyunk!), úgyhogy felejtsük el, felejtsük el egymást. (Dr. Hoppál Péter: Helyes!) Tehát ha az ellenzéktől még egyszer bizalmat kérnek, amikor naponta - naponta! - hazudtolják meg önmagukat, köpik szembe nemcsak az ellenzéki képviselőket, hanem a magyar társadalomnak azt a felét, akinek a véleményét mi jelenítjük meg ebben a Házban (Dr. Hoppál Péter: Ó, 1 százalék!), akkor aztán tényleg kicsit forduljanak magukba, és ne csodálkozzanak, hogy zéró bizalom van magukkal szemben. (Dr. Hoppál Péter: Nem kérjük a bizalmat!) Tegnap azt kérték, könyörögtek érte, könyörögtek azért, hogy legyen meg a nemzeti egység, legyen meg a négyötödös felhatalmazás, de hiába, hiszen önök végtelenül becstelenek. Úgyhogy a becsületszavukra eddig se adtunk semmit (L. Simon László: Szégyelld magad!), és ma bebizonyosodott, hogy tökéletesen igazunk volt: maguk becstelenek, és ezt napról napra igazolják. (Az elnök csenget.) És most, amikor Orbán Viktor néhány éve… ELNÖK: Kérem szépen, hogy a tárgykörben, a törvényről folyjék a szó, és ne egymás minősítéséről. Kérem szépen, hogy a törvényről folyjon a szó. (Dr. Pósán László: Úgy van!) TORDAI BENCE (Párbeszéd): A törvény beterjesztésének a körülményeiről folyik a szó. A törvényről magáról nem sok mindent van mondani, hiszen Orbán Viktor néhány éve kihirdette a kultúrharcot, maguk pedig azóta ezt szolgai módon kivitelezik minden lehetséges terepen. A kultúrharc egyébként még talán egy nagyon méltányos, eufemisztikus kifejezés is, hiszen itt nem harc van, itt nem egyenlő felek közötti viaskodás van, itt kultúrterror van, ahogy Karácsony Gergely, a Párbeszéd által delegált főpolgármester fogalmazott: pisztolyt tart a kormány a főváros fejéhez. Maguk ezt nevezik, idézem szó szerint, egyenrangú felek diskurálásának. Valóban, a felek egyenrangúak, csak éppen nem egyenlő erejűek, nem diskurálnak egymással, még csak nem is harcolnak egymással, hanem önök a költségvetési források és a törvényhozás lehetőségeinek
