Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. március 24. kedd - 114. szám - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - GYURCSÁNY FERENC, a DK képviselőcsoportja részéről:
896 És igen, valójában ez a mostani törvénymódosítás, de különösen az ezt megelőző decemberi nagy módosítás beleilleszkedik abba a sorba, amit önök ebből a kultúrharcos felfogásban tesznek. Valójában önök ki nem állhatják a szabad hangot, a szabad gondolatot; ki nem állhatják a független értelmiség önöktől független létezését. Ez van a Közép-európai Egyetem elüldözése mögött; ez van az Akadémia jogainak korlátozása mögött és szétszedése mögött; ez van a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetőjének nyilatkozatai mögött - majd ő elmondja, hogy mi a jó magyar irodalom és a rossz magyar irodalom -; ez van a Nemzeti alaptanterv mögött meghúzódó koncepció mögött, és ez van emögött. Itt nem egyszerűen a színházról beszélünk, hanem arról beszélünk, hogy szabad-e, szuverén-e a szellem, a kutatás, a művészet. Önök szerint nem szabad. Miszerintünk meg szabad. És minden olyan lépéssel szembemegyünk, ami ezt a megcsorbított, meggyalázott, megalázott szabadságot tovább korlátozza. Önök azt mondják, hogy de hát, ezzel egyetért a főváros vezetése. Én úgy látom, hogy itt egy viszonylag egyszerű, a legkommerszebb westernfilmekben látható jelenet tanúi vagyunk. A kormány pisztolyt szegez a főváros vezetésének fejéhez, és azt mondja, hogy „Pénzt vagy életet!”, kis módosítással: „Színházat vagy életet!” (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Ők kérik.) Akkor, amikor a Budapesten megtermelt közös jövedelem minden száz forintjából csak kettőt hagynak ott Budapesten, kettőt, és tovább szorítják a prést, és akkor még azt mondják Budapestnek, hogy a korábbi kormányzati állami költségvetési támogatást csak akkor adom meg, ha majd én beleszólhatok, hogy mi lesz a színházpolitika, ez azt jelenti, hogy gyerekek, vagy tovább szigorítjátok az egyébként sem könnyű budapesti életet, vagy lemondtok a színházatokról. Kétségtelen, hogy ebben is több lehetőség van. Én magam egyébként, őszintén szólva, egy ilyen zsarolásra lehet, hogy másként válaszoltam volna, de a főpolgármester úr és az ő csapata és a mögötte álló többség pedig úgy látta, hogy annyi gondja-baja van a fővárosnak, most nem is beszélve az elmúlt napok és hetek tömeges gondjairól, bajairól, hogy nem tud mit tenni. De hát, ha maguk úgy gondolják, hogy ez egyenlő felek közötti méltányos, a polgári tisztesség talaján álló megállapodás, akkor ebben sem értünk egyet. Önök megzsarolták Budapestet. (Hollik István: Nem igaz!) Budapest pedig egy zsarolási helyzetben - gondolva arra, hogy közben üzemelnie kell ennek a városnak -, egy ponton túl szerintem egyébként egy becstelen erőszaknak lett az áldozata, nem pedig azzal egyetértő fél. Ez a helyzet. (L. Simon László: Ez hazugság.) Tudják, végtelenül szomorúan nézem azt, amit önök tesznek, és azt is gondolom, hogy egyébként szemben áll azzal is, amit önök képviselnek. Vagy a szavakkal, vagy a tettekkel baj van. Önök önmagukat mindig nemzeti elkötelezettségű pártként fogalmazzák meg, és mint ilyen párt, nagyon helyesen kiállnak a nemzeti kultúra nyelvápolása mellett, mert értik, hogy a nemzet egy olyan közösség, amelyet többek között éppen az konstituál, hoz létre, hogy van neki egy saját, önálló, csak rá jellemző kultúrája, de ha ez igaz a nemzetre, azt tudom önöknek mondani, ez igaz az ennél kisebb közösségekre is. Budapest is egy létező entitás, hála istennek, szabadabb, mint amilyen szabadságot önök adnak az országnak. Önök valójában Budapestnek ezt a kulturális szabad identitását akarják megtörni. Mondják, maguk mit szólnának ahhoz, ha Brüsszelből úgy adnának pénzt Magyarországnak, hogy a brüsszeli Bizottság meghatározná Magyarország kultúrpolitikáját?! Önök fölháborodnának. Azt mondanák, hogy ez a legrosszabb moszkovita időkre jellemző, hogy önök nem hagyják magukat, mert a nemzet az első, és meg fogják védeni. Maguk ugyanezt csinálják, azt mondják, hogy a közös pénzből, nem a maguk pénzéből, a közös pénzből akkor adnak Budapestnek pénzt a színházakra, ha az lesz a színházpolitika, amit önök akarnak. Miért nem csinálták ezt a tarlósi időkben? Miért nem jutott eszükbe? Miért nem?! Akkor ez nem volt fontos? Akkor fontos, amikor Budapest a szabadságra szavazott önökkel szemben? Akkor ezt a gyalázatot el lehet követni? Süljön le az arcukról a bőr! - ezt tudom mondani. Önök, kérem szépen, gyalázatos erőszakkal próbálják meg saját elfogadhatatlan kultúrpolitikájukat rákényszeríteni Budapestre. És erre még büszkék is. Szerintem önök szégyellni
