Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. március 24. kedd - 114. szám - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - GYURCSÁNY FERENC, a DK képviselőcsoportja részéről:
894 Természetesen felmerül az a kérdés is, hogy milyen szándék húzódik meg a 2008. évi XCIX. törvény módosításának hátterében. Ezt sem a törvényjavaslat általános, sem a részletes indokolásából nem tudhatjuk meg, amely alapvetően a kormányzat és az önkormányzatok közötti igazságos tehermegosztásra hivatkozik - ez az állítás azonban nem tűnik megalapozottnak. Közismert, hogy a színházak állami támogatása már 1990-ben megjelent, hiszen az akkori kormányzat is pontosan tisztában volt azzal, hogy e területen az önkormányzatok számára megfelelő pénzügyi forrást kell biztosítani. Nem követelték azonban akkor, hogy e támogatáshoz kormányzati jogosítványok is kapcsolódjanak, és nem lépett fel ilyen igénnyel sem az első, sem a második és a harmadik Orbán-kormány sem. E támogatás negyedszázados rendszerének alapelve ugyanis az volt, hogy a színházakat ugyan az állam finanszírozza, ám ennek alapján nem kíván beleszólni az ott zajló művészeti tevékenységbe, nem kívánja alakítani az ottani műsorpolitikát, és ennek megfelelően a vezetés személyi összetételébe sem kíván beleszólni. Ez felel meg a demokratikus állam kultúrfinanszírozási tevékenységének. A világnézeti semlegesség elvének keretében a kormányok tudják, hogy főként a magaskultúra finanszírozása állami mecenatúra nélkül elképzelhetetlen, ám azt is tudják, hogy a kultúrafogyasztás az állampolgárok szabadságjogainak körébe tartozik; azt, hogy mit és hányan néznek meg, a közönség dönti el. Ha az elmúlt tíz év eseményeire visszatekintünk, világos választ kaphatunk arra, hogy mi motiválja a mostani változtatással a Fideszt, illetve a kormányát. Kiindulópontként Orbán Viktor 2010. május 30-ai kötcsei beszédére hivatkozom, melyet egy nappal a miniszterelnökké választása után tartott. Ebben a kormányfő jelezte, hogy a jobboldali kultúrának meghatározó szerepet szán a nemzeti együttműködés rendszere társadalmi alapjainak megszilárdításában. Fontos feladatnak nevezte a miniszterelnök az 1945 előtti tradicionális keresztény nemzeti kultúra megőrzését, ám a folytonosság megszakadása miatt hangsúlyozta azt is, hogy a restauráció önmagában nem elegendő. Új jobboldali kultúra megteremtésére kérte értelmiségi hallgatóit, hangsúlyozva, hogy azt művekkel, ünnepekkel és díjakkal nekik kell létrehozni. E koncepció keretében került be az Alaptörvénybe a Magyar Művészeti Akadémia, és indult meg számos, az oktatás, a kultúra és a tudomány világát érintő átalakítás is. E folyamat részeként központosították a közoktatást, dolgozták ki a Nemzeti alaptantervet, korlátozták az egyetemek autonómiáját, és választották le az MTA-ról annak kutatóhálózatát is. Tulajdonképpen e koncepció keretébe illeszkedik egyébként a CEU-val kapcsolatos politikai vita is, amely végül is az egyetem oktatási programjainak jelentős részét Bécsbe vitte át. A mostani törvényjavaslat beterjesztésének azonban van egy másik, új indoka is: 2019. október 13-án a köztársaságpárti erők győztek a fővárosban, annak 14 kerületében, és tíz megyei jogú városban is megszerezték a polgármesteri tisztséget. E helyzetben a kormány úgy látta, hogy tovább kell korlátozni az önkormányzatok mozgásterét, és a mostani törvényjavaslat e folyamatnak is részét alkotja. Ezért nem válaszolt a kormányzat a fővárosi vezetés kompromisszumos javaslatára, mely 7 színház esetében tett ajánlatot a közös működtetésre, és ezen belül 3 színházat, a József Attila Színházat, a Tháliát és az Újszínházat kizárólagosan az állam finanszírozta volna. Nyilvánvaló, hogy e három kőszínház esetében az ajánlott kompromisszumnak megfelelően a kormány érvényesíteni tudná a kultúrpolitikai célkitűzéseit. Végezetül, tisztelt elnök úr, tisztelt Ház, tisztelt államtitkár úr, mindezen okok miatt az MSZP parlamenti frakciója egyértelműen és világosan elutasítja a törvényjavaslatot, hiszen egyik alapvető értékünk a kultúra teljes körű szabadságának biztosítása. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Gyurcsány Ferenc képviselő úr után Csárdi Antal képviselő úr következik, őt pedig - már további felszólalóként - Hoppál Péter képviselő úr követheti. Tehát most megadom a szót a Demokratikus Koalíció vezérszónokának, Gyurcsány Ferenc képviselő úrnak. Parancsoljon! GYURCSÁNY FERENC, a DK képviselőcsoportja részéről:
