Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. március 24. kedd - 114. szám - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - L. SIMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
891 különösen nagy nehézségekbe ütközött. A fővárosról van szó, mint azt hallhattuk államtitkár úr expozéjából is. Hogy világos legyen mindannyiunk számára, az igazi probléma az, hogy miközben egyébként a kormány és a főpolgármester, Karácsony Gergely között, illetve államtitkár úr és Gulyás miniszter úr, valamint Karácsony Gergely között rendkívül hatékony és konstruktív tárgyalások folytak, maga a fővárosi koalíció nem tud megegyezni a saját színházainak sorsáról és jövőjéről. Ezt az előttünk fekvő, egyébként rendkívül egyszerű, logikus és mindenképpen támogatandó törvényjavaslatot tehát az a helyzet szülte, hogy maga a főváros akar, mondjuk ki nyíltan, megszabadulni néhány színházának, nevezetesen körülbelül hét intézményének a fenntartásától - illetve jogi értelemben nem a fenntartásától, ahogy azt hallottuk államtitkár úrtól, hiszen a fenntartást meg akarja magánál tartani, az ingatlanokat, a tulajdonjogot meg akarja magának tartani -, és egyetlenegy forintot nem kíván ezeknek az intézményeknek a finanszírozásába beletenni. Éppen ezért, minthogy gyakorlatilag elengedte vagy el kívánja engedni ezeknek az intézményeknek a kezét, az állam teljes joggal mondja azt, hogy ha a jövőben száz százalékban az adófizetők forrásainak felhasználásával a kormány fogja finanszírozni ezeket az intézményeket, azaz a kormány ezáltal a válsághelyzet közepette is kénytelen magára vállalni többletkiadásokat, akkor a többletkiadások mellé többletjogok is járjanak, azaz a minisztert illesse meg a munkáltatói jog, a miniszter mondhassa meg azt, hogy szakmai bizottság döntését figyelembe véve ki vezeti ezeket az intézményeket. Azt gondolom, hogy ez egy logikus, a helyzetből teljesen természetesen következő szituáció. Semelyik másik vidéki önkormányzatnál hasonló helyzet a tárgyalások során nem állt elő. Tehát a felelősség alapvetően ennek a helyzetnek a kialakulásáért nem a kormányzaté, hanem a fővárosi koalícióé, azon belül is elsősorban a Demokratikus Koalíció pártjáé, amely egyébként folyamatosan láthatólag revolverezi a főpolgármestert. (10.40) Tehát a baloldali pártok egymással nem tudnak megegyezni ebben a helyzetben, a baloldali szövetségesek egymással nem tudnak olyan színházműködtetési konstrukcióban szövetséget vagy kompromisszumot kötni, amely egyébként kiegyensúlyozott működést eredményezne. Jól láttuk ezt már a Bán Teodóra kinevezése körüli botrányban. Jól láttuk azt, hogy visszavontak egy pályázatot, aztán újra kiírták, és végül olyan - idézőjelben - bölcs döntést hoztak, hogy két vezetőt neveztek ki ugyanannak az intézménynek az élére. Utána azon variáltak, a nyilvánosság előtt is arról vitatkoztak, hogy most a két intézményt két alegységre bontsák-e vagy ne, és így két külön intézményként működjenek tovább, ami nyilván abszurd lenne, hiszen a költségek is és a foglalkoztatottak száma is jelentősen megnövekedne emiatt, és az eredeti pályázati kiírással is ellentétes lenne ez a megoldás. Tehát láthatólag a főváros vezetése önmagával nem tud megegyezni, miközben a főpolgármester észszerű és logikus javaslatokat fogalmaz meg a kormány felé, és ez viszont is így van. És egyébként egy jó működési modellben lehetne megegyezni, és az állam jelentős forrásokkal támogatná a fővárosi intézményeket. És az állam nem is törekedett arra, hogy 100 százalékosan magára vegye az önkormányzati fenntartású intézmények finanszírozását. Eközben a főpolgármester koalíciós partnere olyan helyzetet teremtett, amiből az következik, hogy maga a főváros kéri, egyelőre úgy néz ki, hogy 7 intézményének a teljes finanszírozását az államtól. Ráadásul olyan intézményekről van szó, tegyük gyorsan hozzá, ahol az intézményvezetői kinevezésnek a felelősségét sem akarják magukra vállalni a fővárosi képviselők, mert nem akarnak olyan személyeket kinevezni - azt már maga Karácsony Gergely a kampányban is elmondta egy sajtónyilatkozatában, hogy kizártnak tartja, hogy például Dörner György színházigazgató maradjon az ő főpolgármestersége mellett -, tehát maguk előre leleplezték a szándékaikat. Tehát egy ilyen helyzetben ők maguk akarják azt, hogy az intézményeknek a finanszírozását és egyébként ezzel párhuzamosan az intézményvezetői kinevezési jogot is átadják a kormánynak.
